Megáldották a felújított homoródszentpáli templomot

A szentmisét Tamás József püspök mutatta be a közösség jelenlegi és korábbi plébánosai koncelebrálásával. A főpásztor a templomról szólva, mely Isten és ember találkozásának helye, kiemelte: Homoródszentpálon most méltó helye lett ennek a találkozásnak.

Minden filiából érkeztek ünneplő hívek, és mindazok, akik támogatták a templom újjáépítését. Lövétei adományozók például, mivel fontosnak tartják a szórványban élő katolikusok támogatását, a tetőzethez szükséges faanyagot ajánlották fel az építkezéshez.

A szertartáson jelen volt Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke is. A hívek javaslatára minden jelenlévőt közös étkezésen láttak vendégül. A közösséget megerősítette a közös tervezés, az erre való odafigyelés, az imádság.

* * *

Homoródszentpál közigazgatásilag Homoródkarácsonyfalvához tartozik, annak leányegyházközsége további tizenegy faluval együtt. Az egyházközség területén hat templom található, a homoródszentpáli volt az egyik, amely a kommunizmus idejében épült. A telket egy kis székely családi házzal együtt 1977-ben adományozta a Farkas család az egyháznak. Ennek a helyére szerettek volna 1978-tól új templomot emelni, de a kommunista hatalom nem járult hozzá, csak egyemeletes családi házra adtak engedélyt. Elkezdték építeni, de kissé eltértek a tervtől, szerették volna, hogy legalább tornya legyen. Azonban a hatóságok rögtön felfigyeltek rá, és 1978 augusztusában a helyi tanács bizottsága úgy döntött, le kell bontani. Mivel ezt nem tették meg, a hatóságok gépekkel akarták lebontani, de a hívek nem engedték. A huzavona eredménye az lett, hogy torony helyett egy félemeletet építettek. Belülről nagyon szép és családias volt, ebben miséztek mostanáig. 

Tamás Huba plébános az épület történetét felidézve elmondta: „…arra ítélték, hogy ne templom legyen, hanem családi ház, ez volt a Kis-Homoród menti öt falu katolikus közösségének igazi otthona. Most az ő kezdeményezésükre válhatott a kezdeti álom valósággá, hogy Homoród mentének igazi gyöngyszeme lett belőle.”

A lelkipásztor hozzátette: a hívek nagy vágya volt, hogy végre igazi, új templomuk legyen. A közösség nem nőtte ki ugyan, egykor hat falunak volt a temploma, most négy falu közössége tartozik hozzá.

A közösség együttműködéséről a plébános elmondta: „Csodaként éltük meg azt, ahogyan összefogtak (…) Örülök, hogy ezzel a munkával a Jóistennek dicsőséget szerezhettünk. Benne volt az én részem is, de Isten áldásával. Úgy élem meg, mint egy szülő, aki látja, hogy a gyerekei boldogok.”

Elsősorban a hívek szorgalmazták a felújítást, lehetőségeikhez mérten támogatták, de szükség volt külső forrásokra is. A híveken kívül a megyei tanács is hozzájárult a munkálatokhoz, amelyek során átépítették a templomot és a tetőszerkezetet, emellett az alapjait is megerősítették. A hívek is többször besegítettek közösségi munkával, az elején a bontásnál, illetve a végén a tereprendezésben. A rehabilitációs tervet Bogos Ernő építész, Makovecz Imre tanítványa készítette.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír