Megtartották a III. keresztény–muzulmán csúcstalálkozót Rómában

December 2. és 4. között került sor Rómában, a Szent Péter tér közelében lévő, Il Cantico nevű ferences konferenciaközpontban a harmadik keresztény–muzulmán csúcstalálkozóra. Az első ilyen fórumot Washingtonban tartották 2010-ben, a másodikat pedig Libanon fővárosában, Bejrútban 2012-ben.

A találkozó házigazdája Jean-Louis Tauran bíboros, a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának elnöke volt. Rajta kívül még három vallási vezető, további egyházi személyek és a tudományos élet képviselői vettek részt a találkozón a katolikus, az anglikán és az episzkopális egyházak részéről, valamint a szunnita és a síita muzulmán közösségek képviseletében. Az anglikán-episzkopális egyházat John Bryson Chane, a washingtoni egyházmegye püspöke, a szunnitákat királyi őmagassága El Hassan bin Talal jordániai herceg, a síitákat pedig Sayyed Mostafa Mohaghegh Damad ajatollah képviselte, aki a Shahid Behasti Egyetem professzora Irán fővárosában, Teheránban.

A csúcstalálkozó központi témája a következő volt: Keresztények és muzulmánok mint társadalomban élő hívők. Ezt a komoly gyakorlati jelentőséggel bíró kérdést a következő szempontok alapján tárgyalták – tudva azt, hogy a számos hasonló témában rendezett konferencia gyümölcseként tényleges eredményekre van szükség a béke és az emberi méltóság tiszteletben tartása területén, különösen az elmúlt egy-két év eseményeit tekintetbe véve:

1. Melyek vallási hagyományaink erősségei abban a tekintetben, hogy mindannyian a „másik” tiszteletben tartására törekszünk a társadalmi konfliktusok elkerülése érdekében?

2. Milyen kihívásokkal találkozunk saját vallási hagyományainkban, amikor a társadalmi konfliktusok elkerülésének útját a „másik” tiszteletében keressük?

3. Hogyan tudnak vallási hagyományaink hozzájárulni a kormányok és a civil társadalmak erőfeszítéseihez a „másik” félreértésének tisztázásában azért, hogy megelőzzük a lehetséges konfliktusokat?

4. Hogyan tudunk együttműködve egy békére és harmóniára épülő kultúrát kialakítani vallási hagyományaink értékeit is felhasználva?

A résztvevők hálásak voltak azért, hogy Ferenc pápa fogadta, a ferences rend generálisa pedig külön köszöntötte őket. Assisi Szent Ferenc fiatal korában megtapasztalta az erőszakot és a háborút, tanúja volt annak, hogy a vallás az erőszak és a gyűlölet eszközévé is válhat. Megtérése után később Egyiptom Damietta nevű kikötővárosába utazott, hogy ott a keresztény és az iszlám világ képviselőivel találkozzon, és a kölcsönös tiszteletre, a békére és a kiengesztelődésre hívja őket.

Ugyanezt a célt tűzték ki a mostani csúcstalálkozó résztvevői is, akik a következő javaslatokat tették:

1. Segíteni kell a társadalmainkban élő fiatalokat, hogy a jól-létet és a testvériséget a vallásközi kapcsolatokról szóló ismeretterjesztő munkában, a különböző képzésekben, az egyetemi oktatásban és a média világában találják meg.

2. Magas szintű keresztény–muzulmán találkozókat kell szervezni az erőszak által sújtott területeken azért, hogy a résztvevők így is kifejezhessék szolidaritásukat, a szenvedők példájából tanuljanak, és hatékony jelenlétükkel védjék a sérülést és megaláztatást elszenvedett embereket, és megakadályozzák az erőszak további terjedését.

3. A keresztény és a muzulmán segélyszervezetek közötti intézményes kapcsolat kiépítése, az ilyen intézményi hálózatok fejlesztése ezeken a válság sújtotta területeken azért, hogy a teljes értékű emberi fejlődést elősegítsék, továbbá széles látókörű, és hosszú távon gondolkodni képes, rugalmas szemléletmódot alakítsanak ki ezekben a társadalmakban.

A szervezőbizottság felkérést kapott arra is, hogy ezeknek a programoknak a megvalósulását nyomon kövesse és folyamatosan értékelje.

Végső alapelv, hogy a Mindenható Isten az élet és a béke Istene, és ezért a vallási alapokat és magyarázatot kereső erőszakot a legerőteljesebben és a leghatározottabban el kell ítélni. Ferenc pápa törökországi látogatása során megerősítette, hogy a vallási vezetőknek vissza kell utasítaniuk az emberi méltóság és az emberi jogok megsértését. Az emberi élet a teremtő Isten ajándéka, és ezért szakrális jelentéssel rendelkezik. A kereszténység és az iszlám egyaránt jelen van mind a hit, mind pedig a közélet világában, és ezért hatékonyan együtt tudnak működni az eddigiekben említett célok minél jobb megvalósításában.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír