Mindszenty bíboros dél-amerikai látogatására emlékeztek Buenos Airesben

A Vatikáni Rádió kérésére Francisconé Balthazár Márta összefoglalta előadását magyar nyelven is a rádió hallgatói számára, ebből emelünk ki néhány részletet.

Amikor a második világháború borzalmai véget értek és viharos napjai elcsendesedtek, Mindszenty József nemzeti hőssé vált. 1945 októberében Budapesten, a Szent István-bazilikában a következőket mondta: „...hiszek a szeretet végső diadalában, és meggyőződéssel hirdetem, a mi ideális Magyarországunk alapja a vallási etika, támasza a nemzeti érzés, fiai és leányai hívők és magyarok...”

Mindszenty József 1956 és 1971 között 15 éven keresztül élt száműzetésben a budapesti Amerikai Nagykövetségen. Ezután a fizikai elszigeteltsége után, amikor arra kényszerült, hogy elhagyja hazáját, bekövetkezett erkölcsi és lelki magánya. Azonban nem fogadta el, hogy hallgasson, hogy csendben maradjon, hanem lelkipásztori körutakat tett Európában, az Egyesült Államokban és szerte a világon, hogy ösztönözze a száműzött magyarokat. Kérelmeit eljuttatta az európai államokhoz és az ENSZ-hez, hogy védelmezzék a vallásszabadságot a vasfüggöny mögött. 1974-ben megjelent Emlékirataim című könyve, amely bevezeti az olvasót a püspök életébe, aki csak Krisztusnak és az egyháznak tartozik hűséggel, és ezért hajlandó elfogadni a legnagyobb szenvedéseket.

Bejárta a világot; azokat a helyeket látogatta meg, ahol honfitársai éltek, akiknek hozzá hasonlóan el kellett hagyniuk hazájukat. Lelkipásztori látogatást tett Kanadában, az Egyesült Államokban, Dél-Amerikában, Dél-Afrikában, Ausztráliában és Új-Zélandban. Több mint ötven városban tartott szentmisét és részt vett különböző rendezvényeken, sajtótájékoztatókon, elfogadott személyes meghívásokat és családokat látogatott meg.

Világjárása közben naplóbejegyzéseiben sok információt gyűjtött össze a száműzött magyarság életéből, akik felkeresték őt a leveleikkel. Különös módon érdekelték azok a papok, akik hivatásukat a száműzetésben élő magyar közösségeknek szentelték és igyekezett számukra lelki támaszt nyújtani. Javasolta, hogy hozzanak létre egy magyar szemináriumot Bécsben, azzal a szándékkal, hogy felkészítsék az új papokat, hiszen az emigrációban működők is már lassan megöregedtek. Mindenhol, ahol világszerte megfordult lelkipásztori útjai során, látogatásának emlékére bronz- vagy márványszobrot emeltek, egy épület vagy egy helyiség, egy festmény vagy egy kiállítás viseli a nevét. Az első szobrot Varga Ferenc készítette 1976-ban New Brunswickban, ahol a mai napig is egy aktívan működő magyar kolónia él. 

Mindszenty József bíborost élete utolsó útja 1975 áprilisában Venezuelába vezette, ahol tizenegy napig tartózkodott és egyházi rangjához méltó fogadtatásban volt része. A legnagyobb tisztelettel és elismeréssel fogadta őt az akkori venezuelai elnök, Perez Carlos Andrés, valamint látogatást tettek nála lakosztályán Dr. Caldera Rafael, Venezuela korábbi elnöke, José Humberto Quintero Parra bíboros, Caracas érseke és Venezuela prímása, továbbá a politikai és diplomáciai élet még sok fontos személyisége.

Részt vett számos olyan műsoron, amelyet az ő tiszteletére rendeztek a Caracasi Magyar Házban, azaz a Venezuelai-Magyar Művelődési és Szociális Központban. Ezek közé tartoztak azok a fogadások, amelyeket a caracasi magyar szervezetek, köztük a Szent Erzsébet Katolikus Nőegylet, a Protestáns Feltámadás Kongregáció, a Szent Erzsébet leány cserkészcsapat, a Szent István fiú cserkészcsapat rendeztek. A Ráskai Lea felnőtt hölgyekből álló cserkészcsapat egy nagyszabású ünnepi vacsorával tisztelte meg.

Az Óvodások (akik között Balthazár Márta 4 éves kislánya is szerepelt) és a hétvégi magyar iskola apró tanulói együttműködve a kiscserkészekkel, szavalatokkal, énekekkel egy teadélután keretében mutatták be tudásukat. Több alkalommal mutatott be szentmisét; a caracasi püspökökkel koncelebrált ünnepélyes nagymisét a székesegyházban, majd a Chiquinquirai Szűzanyáról nevezett templomban a magyar kolónia számára tartott szentmisét és megáldotta a kolónia templomi szent tárgyait. Dömötör Ede ferences atya közreműködésével, aki hosszú éveken keresztül a kolónia szeretett lelkipásztora volt, megkeresztelték a pici gyerekeket. Meglátogatott olyan Venezuelában élő közösségeket, amelyeknek tagjai szintén a vasfüggöny mögötti országokból vándoroltak ki.

A Caracasi Magyar Ház nagytermében, a Vaszary Piroska színpad fölötti díszhelyen a magyar és venezuelai címerek mellett két életnagyságú olajfestmény van elhelyezve. Az egyik Mindszenty József bíborost, a másik Dömötör Ede ferences atyát, caracasi lelkészt ábrázolja. Mindkettőt Kay Lajos, a közösség legnevesebb magyar művésze festette, aki Venezuelában élt sok éven keresztül, majd családjával együtt kivándorolt Kanadába. Egy másik falon, ahol a kétszárnyú lépcsőfeljárat vezet a galériákra, a bíboros látogatásának emlékére egy márványtáblát helyezett el a kolónia. Ezen a következő szöveg áll: „Mindszenty József Bíboros Hercegprímás látogatásának emlékére 1975. április 10-21. Hitükben és nemzeti érzésükben megerősödött venezuelai magyarok.”

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír