Mindszenty-szobrot áldott meg Erdő Péter bíboros a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnáziumban

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

A mellszobor Sásdi Antal és családja jóvoltából került a kettős jubileumot ünneplő intézménybe, mely Budapest legrégebbi középiskolája.

Az ünnepségen az iskola diákjai dramatizált előadás keretében elevenítették fel Mindszenty József életútját. A fiatalok a hercegprímás emlékiratai alapján mutatták be Mindszenty papi, majd főpapi szolgálatának állomásait, a történelem viharaiban való helytállását, mindazt, amit lelkipásztorként a magyar hívek és az egyház szolgálatában tett.

Az 1930-as években a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium diákja volt Pálinkás-Pallavicini Antal őrgróf, utóbb honvéd őrnagyként a rétsági harckocsizó ezred Forradalmi Katonatanácsának elnöke. Ő volt az, aki ’56 őszén menetoszlopot szervezve a rétsági laktanyából Budapestre szállította Mindszenty Józsefet, akit korábban – mielőtt a laktanyába menekítették volna –, a felsőpetényi Almássy-kastélyban tartottak fogva. Az őrnagyról Kisfaludy László történelemtanár emlékezett meg az ünnepségen.

Pálinkás őrnagyot a forradalom után visszatérő kommunista hatalom 1957 februárjában tartóztatta le. Első fokon életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, amit a katonai bíróság halálos ítéletre változtatott. Egykori iskolatársa úgy tudta, mielőtt 1957. november 11-én felakasztották, szörnyű kínzásokat kellett átélnie – elevenítette fel a mártír sorsát Kisfaludy László. – A Jóisten Mindszenty József hercegprímásnak és Pálinkás-Pallavicini Antal őrnagynak is megadta, hogy haláluk után méltó helyre kerüljenek a magyar nemzet nagy panteonjában. Most, hatvan év múltán, itt, a gimnázium falai között jelképesen ismét találkoznak egymással: a Mindszenty-szobor éppen arra az emléktáblára tekint, amely az iskola egykori diákja, a honvéd őrnagy nevét őrzi.

Erdő Péter bíboros a szobor megáldása előtt mondott ünnepi beszédében rámutatott: a katolikus iskola alapvető küldetése, hogy megadja azt a nevelést és tudást, ami ahhoz kell, hogy az ember a szó legteljesebb értelmében vett életet élhessen. Olyan életet, amely kiterjed nemcsak az anyagi valóságra és az emberi szellem síkjára, hanem a természetfölötti, örökkévaló dimenzióra is. Ha a természettudományok oldaláról vizsgáljuk a világot, újra és újra felfedezések, meglepetések érnek minket. De nem találjuk meg az igazi magyarázatot, az okot, hogy miért létezik a világmindenség. Ebben világosít meg minket a keresztény hit, mely nem ellenkezik semmilyen tudománnyal, hanem éppen hogy teljessé teszi a mindenségről alkotott képünket. A minket személyesen is szerető Istennel, Megváltónkkal együtt szemlélve a világot minden értelmet kap. Kiderül, hogy a szereteté az utolsó szó. Kiderül, hogy van valaki, aki személyesen néven szólít minket, és azt akarja, hogy boldogok legyünk.

Így azok a történelmi események is, melyeket csodálatosnak, rendkívülinek vagy sorsszerűnek érzünk, értelmet kapnak – folytatta Erdő Péter bíboros. – A történelemtudomány újabb és újabb szempontokra mutat rá, különböző háttérben húzódó érdekeket tár fel a forradalmi események kapcsán. Mindez rávilágít arra: a küzdelmekben voltak olyan tényezők, melyek nem az emberek lelkéből fakadtak, hanem külső körülmények befolyásolták őket.

De van egy érdekes szempont, amit nekünk, katolikusoknak különösen is észre kell vennünk, és amit éppen Mindszenty József személyén keresztül érthetünk meg a legjobban – mutatott rá a bíboros. – Őt kihozták a házi őrizetből, és elhozták Budapestre. A börtönben, a házi őrizetben nem tudott tájékozódni az eseményekről, és híres beszéde előtt kevés ideje volt felkészülni, így mások elmondása alapján ismerte az eseményeket. Később egy tiszt javaslatára ment az amerikai követségre, ahol már készen várta őt a menedékjogot biztosító irat. Csak sodródott volna az eseményekkel? – tette fel a kérdést Erdő Péter. – Nem, mert keresztény ésszel és szívvel reflektált rájuk. A legmélyebben hívő, az igazán elkötelezett emberek nem voltak a forradalom élharcosai, illetve szervezői. Nem is lehettek, hiszen az ötvenes években oly mértékben ellehetetlenítették a vallásos életet és üldözték a hívő embereket, hogy nem is volt lehetőségük politikai szervezkedésbe fogni. Mégis, a hívő emberek azzal a lelkiismereti tisztasággal élték végig a forradalmat, fordultak szimpátiával a küzdelemhez, esetleg kapcsolódtak be az eseményekbe, amellyel Mindszenty tette. Ha valóban a hitben gyökerezik az életünk, akkor mi is megtapasztaljuk, hogy nem pusztán e világi érdekek és szempontok vezérlik, hanem valahol sokkal mélyebben az a szeretet, amelyet Isten megoszt velünk – zárta ünnepi beszédét Erdő Péter bíboros.

A szobor megáldása után Endrédi Józsefné igazgató asszony záróbeszédében felhívta a figyelmet a Mindszenty-idézetre, amelyet az emlékmű talapzatára véstek, és amely kifejezi a jubileumát ünneplő iskola célkitűzését is: „Ha lesz egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövőtől.”

Fotó: Merényi Zita

Szalontai Anikó/Magyar Kurír