Negyedik alkalommal ünnepelték meg az ápolók világnapját Nagyváradon

Fodor József általános helynök elmondta, ezen a napon a boldoggá avatott Salkaházi Sárára is emlékeznek, a szeretet, a jóság és a jótékonyság védőszentjére, aki életét áldozta azért, hogy másoknak segítsen. Egyúttal méltatta mindazokat, akik betegek mellett dolgoznak, kiemelve, hogy az elesetteket felkarolni nem könnyű és Isten segítségével lehet csak igazán jól végezni ezt a munkát.

Amint a Szentírásban is áll, aki valakinek csak egy pohár vizet is ad Jézusért, az az örök életet kapja cserébe. „Önök viszont nem egy pohár vizet adnak, hanem reggeltől napestig, s ha kell, éjjel is ott állnak a beteg ágya mellett” – intézte szavait a jelenlévőkhöz Fodor József, majd arról szólt, hogy ezt a szolgálatot csak szívvel-lélekkel lehet igazán jól végezni, Isten kegyelmével, másként hamar belefáradnának.

Ezután felelevenítette Salkaházi Sára önfeláldozó életét, végül azért imádkozott, hogy a jelenlévők tudjanak megerősödni és szolgálni az Úr Jézus szeretetében.

A ünnepi szentmisén koncelebrált Rajna József apát, kanonok; Barta Szabolcs lazarista, valamint Peter Zidar ausztriai állandó diakónus, a Caritas Catolica támogatója.

A program előadással folytatódott. Haier-Sikolya Emma, a Caritas Catolica által működtetett Szent Márton Idősek Otthonának koordinátora köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta: immár negyedik alkalommal ünneplik meg Nagyváradon az ápolók világnapját. Amint Ferenc pápa is hangsúlyozta, szükségünk van arra, hogy egymást szolgáljuk.

A későbbiekben Barta Szabolcs tartott előadást Szolgálat a betegágynál – egy lelki ajándék kibontakoztatása címmel. Az előadás kiindulópontja egy Péter apostol első leveléből vett idézet volt: „Aszerint, hogy ki-ki milyen lelki ajándékot kapott, legyetek egymásnak szolgálatára, hogy Isten sokféle kegyelmének jó letéteményesei legyetek” (Pt 4,10) Az előadó kihangsúlyozta, felelősek vagyunk azokért az értékekért, melyeket Isten ránk bízott; nem azért kaptuk ugyanis ezeket, hogy „rajtuk üljünk”. Az életünk értelme az, hogy mások szolgálatára legyünk – ha mindenki eszerint élne, más lenne ez a világ. Fontos tehát felismernünk, milyen ajándékokat kaptunk, és bátran ki kell azokat bontakoztatnunk.

A jelenlévők mindannyian rendelkeznek egy ilyen ajándékkal: képesek a betegeket szolgálni, ápolni. A lazarista szerzetes kihangsúlyozta, hogy nem mindenki képes erre, hiszen a betegség „nem szép” és nem mindenkinek van lelki ereje napról napra szembe nézni vele. Később ismertette a Krakkóban nemrég boldoggá avatott Hanna Chrzanowska, a betegek házi gondozásának lengyelországi úttörője, Karol Wojtyła munkatársa életútját.

Végül az előadó azt kérte a jelenlévőktől, gondolkodtak el azon, melyek a lelki ajándékaik, és mi az, amiben erősödniük kell, illetve az, amit elhanyagoltak, nem fejlesztettek eléggé. Később olyan, humorosan megfogalmazott kérdések kerültek terítékre, melyek arra világítottak rá, mi az, ami elkerülendő a betegekkel és idősekkel folytatott munka során.

Forrás: Erdon.ro

Fotó: Caritas Catolica Nagyvárad

Magyar Kurír