Negyedszázada a legelesettebbekért – Teréz anya nővérei 25 éve szolgálnak Budapesten

Megszentelt élet – 2015. június 25., csütörtök | 10:42

Keresztelő Szent János születésének napján, június 24-én ünnepelték budapesti házuk 25. születésnapját a Szeretet Misszionáriusai magyarországi szerzetesnővérei, segítői, barátai Tömő utcai házuk udvarán. A szentmisét Snell György, az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke mutatta be.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Kétszer látogatott el Teréz anya Magyarországra, 1986 után 1989. június 16-án, Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésekor. Ekkor hozta az első négy nővért, akik Érd–Parkvárosban egy üres plébániaépületben telepedtek le. A budapesti VIII. kerületben levő Tömő utcában 1990-ben épült fel a konyha 100 személyes ebédlővel, s megkezdték az ebédosztást napi 250-300 személy részére.

Az ünnepi szentmise előtt Veronika, a segítők egyike beszédében úgy fogalmazott: azért gyűltünk össze, hogy kifejezzük hálánkat és megköszönjük ezzel a szép nappal ezt a jeles évfordulót, elsősorban a Jóistennek és Teréz anyának.

A nővérek példaértékű tettei által valóban jobbá válik a világ – mondta Veronika, s kiemelte: a másik ember kezét nekünk kell megfognunk, de ez csak egyféleképpen lehetséges, ha a másik kezünkkel Istenbe kapaszkodunk. Huszonöt éve így járják a nővérek utcáinkat, Budapest szürke házai között, kék-fehér száriban, kis fakereszttel, Isten irgalmát közvetítve.

A kezdeteket Kati néni idézte fel: Amikor Teréz anya bemutatkozott nekünk, azt mondta: az emberek megismerkedésükkor névjegyet adnak át egymásnak, erre a névjegyre a legszükségesebbeket írják rá. Teréz anyáé úgy szólt: a csend gyümölcse az ima, az ima gyümölcse a hit, a hit gyümölcse a szeretet, a szeretet gyümölcse a szolgálat, a szolgálat gyümölcse a béke. Ez a ház valóban a béke otthona lett az első perctől kezdve, mind a mai napig.

Kati néni beszélt arról is, miként tanulták meg a Tömő utcai konyhán, hogyan kell nagy üstben, olcsó alapanyagokból, tápláló ételeket készíteni, napi 300 ember számára. Később a legszegényebbeknek szellemi táplálékot és lelki békét is kínáltak.

Szentbeszédében Snell György, az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke, a Szent István-bazilika plébánosa, a Szent Jobb őre Keresztelő Szent János születéséről, életéről és vértanúságáról szólva kiemelte: ez az a csoda, amit a mai napon ünnepel az Anyaszentegyház, majd így folytatta: „Egy másik csodát ünnepel Budapest, egy olyan csodát, ami mindannyiunkat meglepett, amikor először járt 1986. május 26-án Kalkuttai Teréz anya Magyarországon. Noha titokban érkezett, mégis ezrek tudtak róla, és százával jutottak a közelébe.”

A püspök felidézte azt a látogatás idején terjedő történetet, amely szerint Teréz anya találkozott Kádár Jánossal, s felajánlotta szeretetét a magyar nemzetnek. Kádár nekiszegezte a kérdést: milyen anyagi alapja van minderre? Teréz anya mosolyogva így felelt: mi nem szoktunk anyagi alapot teremteni, arról az Úristen gondoskodik.

A rendszerváltozáskor Paskai László bíboros meghívására öt nővérrel érkezett Magyarországra Teréz Anya – folytatta az emlékezést Snell György. – 1989 októberében a kerület ajándékaként kaptak egy telket a nővérek, itt a Tömő utca 19. szám alatt, a minisztérium anyagi támogatása pedig lehetővé tette az építkezést. Sokak nagylelkű adománya és áldozatos munkája nyomán végül felépült a kis ház, ahol most az ingyenkonyha működik – mutatott az udvart szegélyező kétszintes épület végében álló kisebbik felé a püspök, folytatva a nővérek történetét: Novemberben Paskai László bíboros érsek által elismerést nyert a szerzetesközösség, decemberre pedig az állam is elfogadta magyarországi tartózkodásukat. Teréz anya utolsó látogatását követően saját kápolnájukban mutathatták be az első szentmisét. És pont huszonöt esztendővel ezelőtt tartottak szentmisét a szegények közösségének.

Boldog Kalkuttai Teréz anya Agnes Gonxha Bojaxhio néven látta meg a napvilágot 1910-ben a kalandos történelmi sorsot elszenvedő Szkopjéban. A város Teréz anya születésekor az Oszmán Birodalomhoz tartozott, s az ortodox egyház püspöki székhelye volt. Két esztendővel később szerbek szállták meg, majd 1915-ben Macedónia jelentős részével együtt Bulgária kebelezte be. A második világháború végétől iparvárossá formálta a Jugoszláv Szocialista Köztársaság, amelynek szétesésétől a Macedón Köztársaság fővárosa.

Teréz anya szülei a muszlim albán többséggel ellentétben katolikus hitet vallottak. Édesanyja a szegényeket segítő Szent Szív egyházközségben fejtett ki elévülhetetlen szolgálatot.

Ágnes 18 évesen elhatározásra jutott: missziós nővérnek áll Indiában. 1931-ben tett szerzetesi fogadalmat, s Lisieux-i Szent Teréz iránti tiszteletből választotta a Teréz nevet. Tizenhét évvel később XII. Pius pápa engedélyével elhagyta a Loreto nővérek közösségét és független apácaként Kalkutta nyomornegyedeiben szolgált. Új szerzetestársulat alapítására 1950-ben kapott pápai engedélyt.

A Szeretet Misszionáriusai Nővérek (Missionaries of Charity, M.C.) hitvallása úgy szól: Szerzetesek vagyunk. A nap huszonnégy órájában Jézus Krisztust szolgáljuk. Az alapító anya így fogalmazta meg hivatásukat: segítjük az éhes, ruhátlan, hajléktalan, béna, vak, leprás embereket, az olyanokat, akik nemkívánatosak, szeretetlenek, kitaszítottak a társadalomból, és mindenki elkerüli őket. A nővérek az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit gyakorolják, hogy Jézus lelkek iránt érzett szeretetszomját Szűz Mária segítségével csillapítsák.

Fotó: Gieszer Richárd

Ditzendy Attila/Magyar Kurír

 

Kapcsolódó fotógaléria