Pál Feri atya D. Tóth Kriszta anyósülésén: Krisztussal kihalt a kereszténység

A már egy éve futó sorozatban a beszélgetőtárs utasok a sofőr riporter mellé ülnek be az autóba, aki – miközben elviszi őket úti céljukhoz – alaposan kifaggatja őket az életükről. Mindezt gyakorlatilag annyi idő alatt, ameddig egy hagyományos, statikus stúdióbeszélgetés is tartana. A 2015. október elején kezdődött sorozat nagy népszerűségre tett szert, ami a jól kitalált, az USA-ból adaptált formátum mellett az anyósülésen egymást váltó népszerű és izgalmas beszélgetőpartnereknek is köszönhető. Színészek (Eszenyi Enikő, Alföldi Róbert, Stohl András), zenészek (Molnár Ferenc Caramel, Tóth Vera), televíziósok (Kepes András, Tilla) éppúgy behuppantak D. Tóth mellé, mint a humorista Aranyosi Péter, a divattervező Náray Tamás, a hegymászó Klein Dávid, vagy éppen a „fekete ruhás nővér”-ként elhíresült Sándor Mária.

Az eddigi interjúalanyok felsorolásából is látszik, hogy D. Tóth Kriszta inkább hagyományos értelemben vett sztárokat, mintsem celebeket invitál meg egy-egy útra, annyira nem is különös tehát, hogy egy „sztárpapot” is maga mellé ültetett. Azt a Pál Ferit választotta, aki – ahogy maga D. Tóth is elmondja út közben – akár tetszik neki, akár nem, márkanév lett. Azt a katolikus papot és egyben mentálhigiénés szakembert, aki – bármennyire is irtózik tőle – komoly rajongótáborral rendelkezik.

Amennyire jól megtalálta magát a riporter D. Tóth Kriszta ebben a körbekocsikázós, beszélgetős, valódi kíváncsiságra épülő műsorban, annyira ideálisan veszi fel a beszélgetőtárs szerepét Pál Feri atya. Azért is lehet ez, mert valóban mindkét részről sikerül az, hogy ember beszélgessen emberrel. Feri atyának nem is olyan régen egy másik riporternő a szemére is vetette, hogy nem is rendes katolikus, mert nincs mellette a másiknak bűntudata. A saját szavai szerint a nap huszonnégy órájában – álmában is – pap. Pál Feri úgy véli, azért lehetséges ez, mert ő elsődlegesen mint ember akar egy másik emberrel beszélgetni, s csak ha ez megvan, akkor tud a pap is válaszolni, ha kérdezik.

D. Tóth Kriszta pedig kérdezi a papot is, ahogy a csövön kifér, először is arról, hogy miként került élete útjába a kereszténység. A válasz: a barátok meghökkentő viselkedése keltette fel a figyelmét, akik képesek voltak egy döntő játék előtt távozni a lábtengózásból, csak hogy ott lehessenek Kozma Imre atya hittanóráján. A következő meghökkentést már maga Pál Feri szolgáltatja, amikor elmondja, hogy Krisztussal kihalt a kereszténység. Ő volt ugyanis az utolsó keresztény, azóta mindenki csak próbálkozik.

Az autókázás további perceiben azért az kiderül, hogy Pál Ferit miként vitte a lendület, hogy ne csak keresztény legyen, hanem pap is. Megtudjuk, hogy hivatása húsz éve alatt bizony négyszer is rövidebb-hosszabb válságba került amiatt, valóban a jó utat választotta-e. Volt, amikor ezt egyenesen úgy fogalmazta meg magának: „Feri, te nem vagy normális! Te egy tizenöt perces istenélmény miatt lettél pap, ezért nem lesz feleséged, nem lesznek gyermekeid?! Hát hülye vagy, megőrültél?!” Aztán persze arra is fény derül, mi vezette ki ezekből a válságokból, és hogy mennyire törekszik arra, hogy a már tizenéves korában megmutatkozó szuggesztivitása ne váljon az őt követők számára károssá.

Egy magyarországi felmérés szerint az emberek három témát kezelnek igazán szemérmesen, ha saját magukról kellene nyilatkozniuk, ezek pedig a pénz, a szex, valamint a vallás és hitélet – mondja el Pál Feri a beszélgetés során. Persze a hit kérdése az ő számára az átlagoshoz képest cseppet sem tabu, ezért D. Tóth Kriszta kérdései nyomán mélyebben megismerhetjük lelkiéletének alakulását.

Azt is elárulja, hogy Isten mennyire direkten megmondta neki, hogy most mi a dolga. Mégpedig az, hogy utánamenjen az elkóborolt bárányoknak, mert egy imádság során arra döbbent rá a lelkipásztor, hogy a bibliai egy báránnyal szemben, amelyik a 99 igaztól elkóricált, Magyarországon éppen hogy 99 bárány kóborol a pásztortól jó messze. Pál Feri úgy érzi, hogy az ő küldetése most elsősorban az egyházon kívül állókhoz szól, éppen ezért ha egy időben egy templomba és „nyílt terepre” is hívják előadást tartani, már tudatosan az utóbbit: például a művelődési házat, a céget vagy a könyvtárt választja.

D. Tóth Kriszta rá is kérdez, hogy ezek szerint kívülálló lenne az egyházban. Pál Feri úgy látja, hogy nem, az egyházon belül van, de annak a szélén, és ott a helye.

Az autós beszélgetés során a keddi Dürer kertben tartott előadásra fuvarozza Pál Ferit a riporter. A pszichológiai témájú előadás-sorozat már tizenöt éve kötődik a katolikus pap nevéhez. Feri atya szerint nem a rendszeres templomba járók jelentik az alkalmakon részt vevők zömét, ámde akik „Pálferire” járnak, azoknak több mint 90 százalékát a spiritualitás témája érdekli. A pap azért örül a körülötte létrejött közösségnek, ami szociológiai szempontból a mozgalom kategóriájába sorolható, mert már régen nem róla szól, pozitív értelemben véve túlnőtt rajta.

Forrás, fotó és videó: WMN Magazin

Magyar Kurír