Pannonhalmán helyezik örök nyugalomra Olofsson Placidot

Megszentelt élet – 2017. január 18., szerda | 16:15

A január 15-én elhunyt bencés szerzetes búcsúztatását január 26-án tartják Budapesten, a Szent Imre ciszterci templomban, temetése pedig a pannonhalmi bazilikában lesz február 3-án. Az alábbiakban közöljük a Pannonhalmi Főapátság gyászjelentését.

A Pannonhalmi Főapátság főapátja és konventje fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva tudatja, hogy szeretett rendtársa, dr. Olofsson Károly Placid OSB életének 101., szerzetességének 84., áldozópapságának 78. évében, a betegek szentségével megerősítve, 2017. január 15-én hazatért Mennyei Atyjához.

Placid atyát 2017. január 26-án Budapesten, a Szent Imre ciszterci templomban, a 10 órakor kezdődő szentmisében búcsúztatják a hívek, bencés öregdiákok, tisztelői.

Hamvait a folyó év február 3-án a pannonhalmi bazilikában 14.30 órakor kezdődő gyászmisét követően a Boldogasszony-kápolna kriptájában helyezzük örök nyugalomra.

„A halál naponként ott álljon a szemed előtt” – mondja Szent Benedek a Regula 4. fejezetében. Placid atya ennek szellemében már korábban megírta, hogy mi szerepeljen gyászjelentésében, és azt át is adta főapátjának. Mivel a Regula azt is előírja, hogy a testvérek kölcsönösen engedelmeskedjenek egymásnak, szeretett Placid testvérünk iránti tiszteletből közlöm, amit ő írt magáról:

„Született Rákosszentmihályon 1916. december 23-án. Középiskoláját a Budapesti Bencés Reálgimnáziumban végezte. Érettségi után 1933-ban belépett a pannonhalmi bencés rendbe. A teológiát Pannonhalmán végezte. Magyar–német bölcseleti tanári diplomáját Pannonhalmán, Münchenben és Budapesten szerezte meg. 1940-ben doktorált a budapesti Pázmány Péter Egyetemen magyar irodalomból.

1939-ben szentelték pappá Szombathelyen. Utána egy évig káplán volt Győrszentivánban, majd egy évig tábori lelkész a komáromi és az érsekújvári hadikórházban. Ezt követően a soproni, a pápai és a budapesti bencés gimnáziumokban tanított. 1946 tavaszán azonban letartóztatták. Előbb az Andrássy út 60.-ban, majd a Markó utcai börtönben volt, s végül a megszálló szovjet hadsereg budapesti hadbírósága több év kényszermunkára ítélte a Szovjetunióban levő politikai foglyok számára készült Gulág rabtelepeken. 1955. november 25-én térhetett haza, de Pannonhalmán nem kapott lakhatási engedélyt. Édesanyjával élt Budapesten. Két éven át fűrészgéppel dolgozott betanított munkásként, majd kórházi mosodavezetőként húsz évig, s mint ilyen került nyugdíjba 1977. június 1-jén. Közben természetesen – ahogy lehetett – triduumokat, lelkigyakorlatokat tartott sok helyen az országban, de eljutott Pozsonyba, Kárpátaljára és Csíksomlyóra is. Később a budai Szent Imre-templomban kisegítő lelkészként lelkipásztorkodott.”

Placid atya így vallott életéről: „tudatában vagyok annak, hogy egyszerű, átlagos képességű ember vagyok, semmiféle különösebb fizikai vagy szellemi tehetségem nincsen. De az életem mindig többet kívánt tőlem, mint amire képes voltam”, és „a Jóisten mindig mellettem állt, s nemegyszer csodálatosan segített”.

Placid atyát 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével tüntették ki. 2003-ban neki ítélték a Parma fidei – Hit pajzsa kitüntetést, 2005-ben Magyar Örökség, 2006-ban Pro Ecclesia Hungariae díjjal ismerték el. 2010-ben vehette át a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 2016. október 23-án pedig Magyar Becsület Rend kitüntetést kapott páratlanul hosszú és példaadó életútja elismeréseként, és azért a „reményt adó derűért”, amellyel megélte élethivatását a legembertelenebb körülmények között is.

Jól van, te hűséges, derék szolga! – mondta neki ura: menj be urad örömébe. (Mt 25,23–24)


Forrás: Pannonhalmi Főapátság

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria