Papszentelést ünnepeltek Hajdúböszörményben

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A főpásztor szentbeszédében kiemelte, minden papszentelés személyes, s egyszersmind általános és egyetemes is, hiszen az egész katolikus egyház kap új papot, de az a személy, aki ezen a napon pappá válik, az Isten személyesen megszólított, kiválasztott embere is.

Kocsis Fülöp Ábrahám történetét lelki életünk alakításával és a papszenteléssel állította párhuzamba. Kiemelte: Ábrahám Istentől két ígéretet kapott, mégpedig az új otthon ígéretét, amely hamarosan be is teljesült, illetve a gyermekáldás ígéretét, amely azonban úgy tűnt, nem fog teljesülni. Ezért Sárával közösen „próbáltak segíteni az Úristennek”, aminek köszönhetően Ábrahám felesége szolgálójától, Hárámtól nemzette Izmaelt. Ám nemsokára az isteni ígéret mégis valósággá vált, és Sára fiút szült: Izsákot. A későbbiekben az első fiú a szolgaság, míg a második az isteni ingyenes kegyelem jelképe lett.

Lelki életünk formálása is hasonlóképpen zajlik: emberségünkkel próbáljuk kiegészíteni, segíteni az isteni kegyelmet. Mindez hasznos és szükséges, amíg nem tévesztjük szem elől Isten kívánságát, akaratát, s nem kezdjük el helyettesíteni sajátunkkal – figyelmeztetett Kocsis Fülöp, aki azt is hangsúlyozta, hogy Ábrahám történetét joggal alkalmazhatjuk a papszentelésre is, hiszen a papi hivatáshoz, a pappá váláshoz is sok emberi erőfeszítés szükséges az isteni kegyelemmel közreműködve. Mint mondta, a meghívás elfogadásával nem válik valaki azonnal alkalmassá a papszentelésre, hanem többéves előkészület, képzés és formálódás kell ahhoz, hogy valaki eljusson az áldozópappá váláshoz szükséges érettségi szintre.

Ezek az évek azonban nem csupán a képességek elsajátítására valók, hanem legfőképp a papnövendék hitének erősítésére – annak felismerésére és elfogadására, hogy mindennel, amit tesz, nem saját akaratát, hanem Isten ígéretét, kívánságát kell szolgálnia, s hogy az isteni kegyelemmel való együttműködés nélkül semmilyen erőfeszítés nem ér semmit. Minden befektetett munka ahhoz visz közelebb, hogy a növendék megtanulja: egyedül az Isten tud cselekedni a papon keresztül – emlékeztetett az érsek-metropolita.

Majd rámutatott arra, hogy a sokéves készület során az embernek el kell jutnia addig, hogy a papszenteléshez érvén azt tudja mondani: „Én nem vagyok méltó rá.” Ez az a pont ugyanis, amikor a papságra meghívott feladja önmagát, és átadja helyét, odaadja magát az isteni kegyelemnek; nemcsak hisz Krisztusban, hanem egyesül is vele, ami legfőképp a Szent Liturgia áldozatában, az Eucharisztia bemutatásában valósul meg.

Kocsis Fülöp kitért a napi evangéliumi szakaszra is, amely Jézus rokonságát említi. Úgy fogalmazott, a szenteléssel az áldozópap egy új közösséget, családot is kap: mindazokat, akiknek hirdeti Isten igéjét.

Boros András a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán folytatott tanulmányai befejeztével előbb lelkipásztori kisegítőként, majd diakónusként a nyíregyházi Huszár-telep és a Sója Miklós Görögkatolikus Óvoda és Iskola hitéletének kialakításában vett részt. Kocsis Fülöp most a Hajdúdorogi Egyházmegye szolgálatára szentelte áldozópappá, amely szolgálatot a budapest-kispesti görögkatolikus egyházközség segédlelkészeként kezdi meg.

Fotó: Zadubenszki Norbert

Zadubenszki Norbert/Magyar Kurír