Papszentelést ünnepeltek a jezsuiták

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Horváth Ferenc SJ ebben az évben ünnepelte diakónussá szentelését is. Április 3-án szintén a Jézus Szíve-templomban, szintén Székely János püspök szentelte őt diakónussá.

„Krisztus az örök szeretet, a totális önátadás. Ez az örök szeretet folytatódik minden papban. Ahogy Krisztus átadta magát, úgy a pap is erre az önátadásra, az emberekért való szolgálatra hivatott. Horváth Ferencet Isten szeretete készítette a szentség vételére, legyen ajándék élete, Isten kegyelmének jele” – köszöntötte Székely János a szentelés ünnepére egybegyűlt közösséget, a jezsuita pap- és szerzetestestvéreket, családtagokat, rokonokat, barátokat, valamint a Szent Ignác Kollégium diákságát.

Horváth Ferenc szentelését Xavéri Szent Ferenc emléknapján ünnepeli a jezsuita közösség, ugyanis 33 évvel ezelőtt éppen ezen a napon részesült Ferenc a keresztség szentségében – kezdte az ünnepelt életútjának bemutatását Forrai Tamás SJ.

A jezsuita út hosszú a rendbe való jelentkezéstől a teljes elköteleződésig. Horváth Ferenc is, 2010-ben kezdve ezt a folyamatot, éveken át tanult és dolgozott, míg a szentelés napja elkövetkezett. A tanulás ideje a magyarországi teológusképzésben kezdődött számára, majd Rómában, a Pápai Gergely Egyetemen folytatódott. Tevékenységében a fő hangsúly a közösségépítő ifjúságpasztoráció területére került a Szent Ignác Kollégiumban. Így nőtt bele Ferenc a szolgálatba. A papság iránti vágy formálta belső építkezését, határozta meg a közösségben való jelenlétét. A helyén van – mutatott rá Forrai Tamás, és e szavakkal kérte Horváth Ferenc szentelését.  

„Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért” – olvasható a papszentelés emlékére készült képen. Székely János e gondolat mentén építette fel szentbeszédét, és sokféle képet használva fejtette ki, mit jelent papnak lenni.

Az a legnagyobb hatalom, hogy odaadhatjuk életünket. Senkinek nincs ugyanis nagyobb szeretete annál… Krisztusban ez a teljes odaadás jelent meg, és ez folytatódik minden pap életében. A szeretet nagy titka éltet, az ember egész valóját betölti a tűz, nem tud se enni, se aludni... – utalt a püspök arra a vallomásra, amit Horváth Ferenc fogalmazott meg a szentelés előtti közvetlen készület napjaiban. – Az önátadás hatalma különleges, képessé teszi az embert arra, hogy ne láncolja le semmi, és ennek tüze hívja a papot arra, hogy Isten szeretetének megjelenítője legyen.

Székely János ezután felidézte egy élményét: „Idős asszonyhoz hívtak gyóntatni. Az asszony egész életét – sebeit, örömeit – Krisztus lába elé tette. Indult a vőlegény felé, és felvette a menyasszonyi díszruhát. Feloldoztam, megáldoztattam. Egy pillanatra a mennyország szállt le a szobába, Isten szeretetének öröme töltötte be a lelkünket.” A pap ennek a nagy titoknak a szolgája, és arra hivatott, hogy ebbe a harmóniába vezesse el az embereket. Mint Krisztus szeretetének követe arra vállalkozik, hogy megszólaltassa Krisztus tiszta hangját és az élővíz forrásához vezessen.

 A szónok felidézte: Mózes találkozott Istennel az égő csipkebokorban, majd a népet kivezetve Egyiptomból ugyanerre a helyre vitte el az embereket, hogy a Hóreb hegynél átélhessék ők is azt, amit ő átélt. Ez a pap vágya is, neki is van egy „égő csipkebokra”.

Papnak lenni nem funkció, nem tevékenység, Isten nem azért hív meg erre embereket, mert valamit akar tőlük, hanem magát az embert akarja. „Barátjának választja ki őt.” És a pap sem szavaival lesz az Ige hirdetője, hanem odaadott életével, ahogy Jézus is önmagát adta. „A papság elsősorban ezt jelenti: eggyé lenni Krisztussal, benne élni az önátadás, meghalás és feltámadás titkában” – mutatott rá Székely János.

„Legyél jókedvű adakozó, aki soha nem vonja vissza, amit Istennek odaígért. Ahogy Jézus mondta, a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt, csak ha a szőlőtőn marad. Maradj meg ebben a szeretetben, hogy másokat is odavihess!” – kívánt a szentelendőnek a püspök.

A szertartás végén Horváth Ferenc a vele ünneplőket és őt megajándékozni akarókat arra kérte, fogalmazzák meg számára és írják bele a közreadott kis emlékkönyvbe, milyen papnak szeretnék őt látni.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír