Rónay László: Fénysugarak félhomályban

Kultúra – 2017. január 15., vasárnap | 14:00

Az Éghajlat Kiadó gondozásában megjelent kötetben az irodalom kategóriában a tavalyi évben Prima-díjjal kitüntetett író, irodalomtörténész 1992-93-ban írt publicisztikáit olvashatjuk.

Rónay László minden írását áthatja katolikus hite, bármiről is elmélkedjen, nézőpontját meghatározza Jézus Krisztus tanítása. Az élők Istene című cikkében szomorúan állapítja meg, hogy elveszítettük bizalmunkat a szavak első jelentésében, mindenütt mögöttes, hátsó szándékot kutatunk, lassan nem hiszünk senkinek. „Teljesen megfeledkezve a köztünk élő Istenről és e köztünklét erkölcsi következményeiről, saját szájunk íze szerint értelmezzük át a bűn, a rossz, az ártalmas fogalmait.” Bűnnek, hibának pedig azt nevezzük, ami nem bennünket, a mi meggyőződésünket, véleményünket igazolja. Jézus egyértelműen fogalmaz, hogy szeressük Istent és felebarátainkat, de gyanakvó lelkülettel ez lehetetlen. „Hogyan élünk, élhetünk Isten szüntelen jelenlétének tudatában, ha keményszívűek, bonyolult és zavaros életűek vagyunk?” – kérdezi Rónay László.

A szegények méltósága című írásában a szerző a hegyi beszédet elemzi, kiemelve, hogy Jézus a kirekesztetteket és a nyomorultakat szólította meg, az Atya áldottainak nevezte a szegényeket, amikor tanításának a foglalatát adta, és azt mondta: Ha egy szegénynek segítetek, rajtam segítetek, ha pedig egynek ártotok, nekem ártotok. Ezért nem szabad a piac törvényeire hivatkozni, amikor a politikusok és a gazdaság szereplői megnehezítik a szegények amúgy is sanyarúságos helyzetét. A piac törvényei nem emberszabásúak, ezért „ne magyarázzuk nekik, hogy kapálódzó testük alatt az immár kifeszült szociális háló, mert tapasztalták: ha leesnek, megütik magukat, talán lábra sem tudnak állni többé.” A hazai és a világ szegénységét nem tudjuk orvosolni, de a szegényekkel való bánásmódunkban mindig szem előtt kell tartanunk, hogy ők Jézus választottjai.

Az Együtt élni című publicisztikájában Rónay László a krisztusi tanítás legmegrendítőbb mondatának minősíti a következőt: „Úgy bánjatok az emberekkel, ahogyan akarjátok, hogy veletek bánjanak.” Szerinte ezt mindenhová fénylő betűkkel kellene kiírni: „a parlamentbe, a munkahelyre, a családi otthonokba”, s végig kellene gondolnunk, mi következik ebből a figyelmeztetésből. Vagy a másikból: „Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek!” A kötet szerzőjének meggyőződése, hogy sokkal kevesebb lenne világunkban a harag és a gyanakvás, ha ennek jegyében élnénk az életünket.

Rónay László önmaga gyengeségeit sem hallgatja el. A szeretet mértéke című cikkben nem állítja, hogy nincs benne szeretet, de azt igen, hogy nem elég. „Tökéletlen. Képes vagyok látványos megnyilatkozásra, de ott és akkor, amikor a másik ember igazán rászorul a szeretetemre, megbénulok, cselekvésre, együttérzésre képtelenül. Önző vagyok a szeretetben. Féltem épségemet, zavartalan nyugalmamat.” Vallja, hogy Krisztus végtelenül irgalmas szeretetét nem érhetjük el, de a bennünk meglévő szeretetet maximálisan ki kellene bontakoztatnunk, mások javára.

Katolikusok vagyunk! címmel Rónay Serédi Jusztinián egykori hercegprímás 1936 márciusában elmondott beszéde alapján leszögezi: a katolikus legyen mindig katolikus. „A katolikus ember ne szégyellje megvallani a hitét, még ha megmosolyogják is, naivnak nevezik is, netán poros, avítt kacatnak minősítik a hitét olyanok is, akik nem is oly rég még e hit megszűnéséről szónokoltak, mára azonban taktikát változtattak, más köntösbe bújtak.” A katolikus ember egyedül Isten előtt tartozik elszámolással, és mindig ügyelnie kell arra, hogy az üdvösségéről van szó. „S ezt az üdvösséget jól előkészíthetjük, ha a szeretet, az igazság, az őszinteség és a megbízhatóság vezérel.”

Ugyancsak a múltat idézi meg a szerző Lehetünk-e optimisták? címmel. Glattfelder Gyula akkori csanádi püspök 1932-ben, a nagy gazdasági világválság idején egyértelműen kinyilvánította, hogy a válságból csak a keresztény igazságosság és szeretet szellemében lehet kilábalni: „A lelkeket ma megülő katasztrofális pesszimizmus helyébe a keresztény optimizmus szellemét kell felébreszteni, mely egyrészt az áldozatkészséget, másrészt a méltányosságot van hivatva biztosítani, mert ezek nélkül a mai társadalmi rend katasztrófája el nem kerülhető”. Rónay László hozzáteszi: aki a keresztény életértékeket akarja megvalósítani önmagában, s aki ezek jegyében közeledik másokhoz is, sosem lehet végletesen borúlátó, hiszen küldetésének lényegét tagadná meg ezzel. Nem szabad letagadni vagy kisebbíteni a bajokat, de nem feledkezhetünk el Paul Claudel örökérvényű igazságáról: „Nincsen hatalmasabb, mint a szeretet. A szeretet nagyobb mindennél.”

Rónay László negyedszázada írt publicisztikái mit sem veszítettek időszerűségükből. Ma is elgondolkodtatóak, hangneműk higgadt, soha nem indulatos, áthatja őket a keresztény lelkület, a krisztusi békességre és szeretetre való törekvés.

(Éghajlat Kiadó, 2016.)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria