Stációs szentmise a szombathelyi Szent István király-templomban

Székely János szentbeszédében – utalva az evangéliumra – a Krisztus által hirdetett igazságot állította a középpontba. Hangsúlyozta: sokan azt gondolják, hogy a szabadság korlátlanságot jelent – azt tehetem, amihez csak kedvem van. Pedig a valódi szabadság nem ez. Krisztus szerint az igazság teszi szabaddá az embert.

A püspök hozzátette: az embernek két alapvető képessége van. Az egyik az értelem, ami az igazságot keresi. Akkor mondhatunk valakit értelmesnek, ha mindig arra törekszik, hogy megismerje az igazat. Az ember másik alapképessége az akarata – ez kapcsolatban áll a szabadsággal. Hiszen a szabadságvágy arra ösztönzi az embert, hogy megismerje, megszerezze, akarja a jót. Szabadságunk annál nagyobb, minél többször választjuk a rossz helyett a jót.

A legszabadabb ember az, akit semmi nem köt gúzsba: sem a félelmek, sem egy rossz szokás. Ilyen szabad ember volt Illés próféta, Szent Márton vagy Brenner János. Éljük az életünket Isten színe előtt! Szabaduljunk meg a minket gúzsba kötő láncainkból, hogy szabadok legyünk! – buzdított Székely János püspök.

A szentbeszéd meghallgatható a Szombathelyi Egyházmegye honlapján.

* * *

A hagyománnyá vált stációs szentmisék sorozatát 2007-ben hirdette meg Veres András megyéspüspök, római példa nyomán. A szokás lényege, hogy hamvazószerdától nagyböjt szerdáin és péntekein reggel a város más és más templomában gyűlnek össze a hívek. Az utolsó közös szentmisét mindig nagyszerdán tartják.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír