Aranymisét ünnepeltek a Szatmári Egyházmegyében Szent Mihály napján

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Schönberger Jenő püspökkel, a szintén aranymisés Kühn Pál tiszteletbeli kanonokkal és a paptársakkal együtt bemutatott szentmise elején a főcelebráns Heinrich Ferenc ötven évvel ezelőtti primíciájára, valamint az azóta eltelt idő szépségeire és nehézségeire emlékezett.

1965. június 29-én tartottam ebben a templomban, Péter és Pál napján az első misémet, trienti szertartás szerint, latinul. Ötven év, egy fél évszázad... Sok minden belefér, főleg egy papi életbe... Van mit megköszönni az Istennek mint az Ő ajándékát, de kérem a bocsánatát is, hiszen mindannyian gyarló emberek vagyunk – fogalmazott az aranymisés.

Majd a hála szavai következtek: Megköszönöm elsősorban a kegyelmet, hogy az egész papi életemben hittem abban, amit prédikáltam. Másképp a papnak nincsen hitelessége. Amiért pedig első sorban bocsánatot kérek a személyes hibákon, a bűnökön, bajokon túl, az az, hogy sokkal többet tudtam volna az ismerőseim közül az Istenhez visszavezetni. Azok voltak a legszomorúbb esetek, amikor egy barátot úgy kellett eltemetnem, hogy nem sikerült visszavezetnem az Istenhez. A mai szentmise ezért a háláról és a bocsánatkérésről szól számomra.

Román János nagybányai esperes szentbeszédében egy sváb édesanyát idézett, aki azt mondta egykor, az életben mindent elveszíthetünk – földet, vagyont, családot –, de mindig megmarad Isten és a templom, amihez a végletekig hűségesnek kell maradnunk.

Olyan szép látni a sváb betelepítések után háromszáz évvel, hogy a mezőfényiek megmaradtak a templom árnyékában – fogalmazott a szónok. – Egyáltalán nem véletlen, hogy a szatmári sváb területeket, így Mezőfényt is, szent földnek nevezik. Ez a megnevezés azokat a területeket illette, ahonnan sok papi hivatás származott, származik. Ez a falu például a háromszáz év alatt huszonhét papot adott az egyházmegyének, köztük Heinrich Ferencet.

Az aranymise hálaadás, jubiláns testvérünk hálát ad a szüleiért, tanáraiért és mindenkiért, akik őt nevelték, azokért a testvérekért, akikkel együtt szentelték. Márton Áron a kispapjait az ősegyház szellemében nevelte, a szenteléskor figyelmeztette őket, nehéz sorsuk lesz, és kérte, ne hátráljanak meg, tartsanak ki, mert ezt várja tőlük Isten és az egyház – emlékeztetett a szónok.

Elmondhatjuk, a most ötvenéves jubileumot ünneplő atyák – Heinrich atya mellett az itt jelen levő Kühn Pál atya is – kitartottak az ősegyház szellemében, az egyszerűségben. De hűségesek is voltak, sok lehetőségük lett volna rá, hogy hátat fordítsanak az egyháznak és Krisztusnak, és nem tették meg. Tőlük közelebbről is ismerjük az önfeláldozást, ők tudják, hogy amikor azt mondják a szentmisében: „Ez az én testem, amely értetek adatik”, az nem csak az ostyára vonatkozik, hanem a saját testükre és lelkükre is. Így szentelődött meg ötven év papsága. Aki szépen, áldozatosan éli meg életét, az megszenteli azt – hangsúlyozta az esperes.

A szentmise végén előbb a helyi, majd a nagybányai közösség köszöntötte verssel az aranymisés atyát. Czier István plébános egy-egy, a templom fővitráliájáról készült képpel ajándékozta meg Schönberger Jenő megyéspüspököt és a két aranymisést, Heinrich Ferencnek pedig átnyújtott emellett egy pápai áldásról szóló dokumentumot is.

Ezt követően Schönberger Jenő püspök köszönte meg a jubiláns atyák ötvenéves szolgálatát. Rámutatott: Feri atya egész papi életében nyitott ember volt, vonzotta maga köré a hívek sokaságát, de nem maga miatt, hanem Krisztusért.

Megköszönöm azt a papi életet, amit te elfogadtál, és Isten kegyelméből a Szatmári Egyházmegye és a szatmári hívek javára végeztél. Lassan az ember elkopik, és jól van ez így. Nem kell sajnálni, ha az a munka, amit Isten szolgálatában végeztünk, elkoptat minket. Minden, amit tettünk, Isten szerető irgalmából lett a mi osztályrészünk, és mert Isten nem irigykedik, a maga dicsőségéből nekünk is ad néha-néha egy keveset. A Jóisten irgalmas szeretete legyen a jutalmad – kívánta a aranymisés lelkipásztorának a megyéspüspök.  

Végül Heinrich Ferenc aranymisés áldásában részesítette a megjelenteket.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír