Teljes élet az áldozatvállalásért – Az 1956-os forradalom hőseire és áldozataira emlékeztek Győrben

Hazai – 2016. október 23., vasárnap | 16:55

A győri Nagyboldogasszony-székesegyházban Veres András megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke mutatott be ünnepi szentmisét október 23-án az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója alkalmából.

Veres András homíliájában kifejtette, az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei szolgálatot végeztek. Istennek tetsző volt a szolgálatuk, mivel kiálltak az embertársaik jogaiért, a vallásszabadságért, egy jobb, emberhez méltóbb élet reményében. A megyéspüspök rámutatott arra, hogy sokféle módja létezik az emberszolgálatnak és az istenszolgálatnak, ezeket a különféle tevékenységeket, hivatásokat az Istenbe vetett hit kovácsolja egybe. Csak az képes áldozatot vállalni, aki tudatában van annak, hogy az igazság szolgálatában áll. Veres András hangsúlyozta: buzgó, odaadó lelkület hiányában nem lehetséges az áldozatvállalás az embertársak javára. Az áldozatos cselekedet nemcsak a cselekvőt teszi boldoggá, hanem azt is, akinek a javára történik a cselekedet. A szolgálat éppen ezért csakis szeretetből fakadhat, nem egyéni érdekből vagy emberi számításból.

Veres András a szentleckében olvasott Szent Pál-i gondolatokkal folytatta elmélkedését a szolgálatról, a hivatásról és az áldozatvállalásról: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam.” (2 Tim 4,7) A püspök kiemelte, Pál apostol, aki számadásában előrevetíti Timóteusnak sorsa beteljesedésének közeledtét, vértanúhalála időpontjának közelségét, tragédiaként is megélhette volna, hogy a földi életének ezen a ponton véget kell érnie, hiszen még viszonylag fiatal volt. Pál apostol ezzel szemben teljesnek vallja az életét, mivel sikerült végighaladnia a számára kijelölt pályán, és élete nagy eredményének tartja, hogy minden Krisztus ügyéért vállalt szenvedés, minden megpróbáltatás ellenére meg tudta tartani a hitét.


Veres András felhívta a figyelmet arra, hogy aki kész teljes odaadással végezni a szolgálatát, az soha nem fogja befejezetlennek tekinteni az életét. Aki teljes szívvel szolgálja embertársait, abban nem fog ürességérzet keletkezni, amikor Isten akaratából be kell fejeznie földi pályafutását, bármikor következzen is az be. Pál tettekben élte a hitét, azt a hitet, amit tanítványainak is hirdetett. Szent Pál példája szerint nekünk sem elég szívünkben megélni a hitet, hívőnek vallani magunkat, hiszen az igazi hitvallás a tettekben nyilvánul meg.

A megyéspüspök imára buzdított mindazokért, akik 1956 őszén az igazságtalanság, az embertelenség ellen, az Isten iránt érzett szeretettől vezérelve a hitért, az egyházért, a hazáért küzdöttek. Mindnyájukért, akik életpéldájukkal, bátorságukkal, tettükkel megtartották a reményt és az igazság iránti vágyat az emberek szívében. Veres András felhívása szerint azokért is imádkoznunk kell, akik az igazságot keresők ellen fordultak, és a mai napig nem bánták meg a bűnüket vagy bűnbánat nélkül hunytak el. Veres András azt kérte, hogy a múltra való emlékezés mellett figyelmünk a jelenre és a jövőre is irányuljon: kérnünk kell Istent, hogy adjon olyan embereket, akik napjainkban is készek áldozatot vállalni egy jó ügyért, embertársaikért, a hitért, az egyházért és a nemzetért. Veres András elmélkedését Szent-Gály Kata író, költő gondolatával zárta, mely szerint a hívő feladata nem más, minthogy bármilyen körülményben rámutasson az élet értelmére: „hogy az igazságért élni, s ha kell, halni is kell”.

Fotó: Ikker Eszter

Ikker Eszter/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria