Történelmi téveszmék gyógyítása – XII. Piusz pápáról szóló filmet vetítenek a Dunán

XII. Piusz pápa megosztó személyiség. Hosszú pápaságának (1939–1958) kezdete csaknem egybeesett a második világháború kitörésével, és az ez után következő évek számtalan kihívására adott válaszai nemegyszer vad indulatok és kemény vádak forrásai, mindmáig. Ostorozói elsősorban a zsidóüldözéssel kapcsolatos „hallgatását” róják fel neki, vagyis azt, hogy hivatalos nyilatkozatban nem ítélte el a népirtást, vagy hogy például nem közösítette ki az egyházból Hitlert. A képlet persze most sem „fekete vagy fehér”. Mert az is tény, hogy a pápa nem maradt tétlen, ha emberek megmentéséről volt szó. Erre hívja fel a figyelmet a Róma ege alatt című kétrészes olasz film is.

A 2010-ben készült feldolgozás olyan történeti dokumentumokon alapuló, azaz nem légből kapott képet mutat be XII. Piuszról, amely a bulvárlapokból vagy a lapos egyházellenesség fórumain valahogy nem szokta utolérni a nagyérdeműt. Persze lehet mondani, hogy bizonyára vatikáni megrendelésre készült a tévéfilm, de azt azért egy ilyen összeesküvés-elmélet sem magyarázza meg, miként lehetséges, hogy a háború befejezésekor például Isaac Herzog jeruzsálemi főrabbi elismeréssel nyilatkozott a pápa embermentő tevékenységéről, az egyházfő halálakor pedig Golda Meir, Izrael akkori külügyminisztere emlékezett hálával XII. Piuszra, mert „felemelte a szavát, hogy elítélje az üldözőket”.

A hála szavait néhány évvel később aztán valami egész más váltotta fel. Sőt, Sztálin már 1945-ben sietett bedobni a köztudatba a kommunizmus engesztelhetetlen ellenfeleként ismert Piuszról a „Hitler pápája” eposzi jelzőt, amely azóta is egyre kísért. Erre csak ráerősített 1963-ban egy fiatal német drámaíró, Rolf Hochhuth színdarabja, A helytartó, amely nemtelen egyszerűséggel pénzsóvár és felelőtlen gazemberként ábrázolja a pápát. A darab hatása meglehetősen tartósnak bizonyult, egész mélyre belopta magát a témával csak az egyház iránti utálatuk szintjén foglalkozó emberek szívébe. A „tényfeltúró” német szerző művének némi szépséghibáját engedi láttatni, hogy menet közben kiderült: az író nagy valószínűséggel a KGB bábáskodásával és megrendelésére vetette papírra világhírt termő színjátékát.

A maga módján a katolikus egyház is ápolja XII. Piusz emlékét: már folyamatban van boldoggá avatásának ügye, melyet nemrég Ferenc pápa fékezett le, nem kis természetes bölcsességről téve tanúbizonyságot. Mert bizony – lesz, ami lesz – jó volna előbb a világháború időszakára vonatkozó, évtizedekig zárolt anyagnak számító vatikáni levéltári dokumentumok alapján tisztázni a pápa szerepét a vészkorszak idején, hogy közelebb kerüljünk a tényekhez. Ennek nyomán idővel remélhetőleg még több fény vetül az egyházfő indítékaira, korlátaira, jó vagy rossz politikai és erkölcsi döntéseire, az azokat eredményező, ma még csak részben ismert szempontokra.

Az mindenesetre már az eddigi kutatások alapján is világossá vált, hogy XII. Piusz diplomáciai úton, illetve vatikáni intézmények bevonásával, közvetve és közvetlenül sokat tett a jó ügy érdekében, így zsidó emberek megmentéséért is. Erről a témáról már magyar nyelven is több könyv olvasható.

Sőt, a témának még új szálai is felbukkanhatnak. Mark Riebling amerikai történész nemrég megjelent, Church of Spies (Kémek egyháza) című kötetében egyenesen arról ír, hogy XII. Piusz – persze a háttérben, de alaposan – kivette a részét a Hitler ellen szövetkező erők összefogásából. Ez csöppet más színeket villantó kép, mint az, amelyet a keleti blokk országaiban sulykoltak a „fekete reakció” főnökének viselt dolgairól.

A Duna Televízió műsorán most látható, Róma ege alatt című film a maga eszközeivel, jobban és kevéssé ismert történelmi tények adagolásával szintén gyógyíthatja közösségi emlékezetünket, hogy egy drámai történeten keresztül közelünkbe hozva Piusz pápa titkos embermentő tevékenységét valamennyit helyretoljon a kizökkent időből.

(Róma ege alatt, 2. rész: június 22., szerda, 23.55, Duna Tv)

Az írás a Médiahorizont internetes portálon jelent meg.

Szerző: Szigeti László

Fotó: Médiahorizont

Magyar Kurír