Veni Sancte szentmisét ünnepeltek a győri egyetem tanévnyitója alkalmából

Hazai – 2018. szeptember 18., kedd | 18:39

Szeptember 11-én Veres András győri megyéspüspök Veni Sancte szentmisét mutatott be a győr-révfalui Szentháromság-templomban a győri Széchenyi István Egyetem tanévnyitója alkalmából.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A főpásztorral Németh László általános püspöki helynök, a Győri Hittudományi Főiskola elöljárói, Kálmán Imre prefektus és Juhos Imre spirituális, valamint Kaposi Gábor győr-révfalui plébános, egyetemi lelkész koncelebráltak.

Veres András megyéspüspök szentbeszédében az imádság szerepéről beszélt az istenkapcsolatunk és az embertársi kapcsolataink vonatkozásában. A témát az Úr Jézus példájával vezette be, akinek életében folyamatosan jelen volt az imádság, a döntő események előtt pedig az evangéliumok által is hangsúlyozottan: egy imádsággal töltött éjszaka után választotta ki tizenkét apostolát (vö. Lk 6,12–19), szenvedése előtt az Olajfák hegyén fohászkodott az Atyához (vö. Lk 22,39–46).


Azonban felmerülhet bennünk, ha Jézus Isten Fia volt, akkor miért kellett imádkoznia? Az imádság nemcsak a kérést, hanem a dicsőítést, a hálaadást, az engesztelést is magában foglalja – folytatta a szónok. – Jézus életében számos imamód, még az engesztelő ima is megtalálható. Az imádság a szeretet megnyilvánulása Isten iránt. Az imádkozik, aki felismeri Isten jótéteményeit.

Az imádságban átadjuk magunkat Istennek, az ő jelenlétében lemondunk önmagunkról. Bízzunk Istenben, ne kételkedjünk, hiszen amit ő kér, csak jó lehet számunkra! – bátorította a jelenlévőket a főpásztor. – Az imádság az ember természetes megnyilvánulása, azonban vannak olyan tényezők, amelyek gátolják a párbeszéd kialakulását Isten és az ember között. Ilyen akadályozó tényező, ha valaki megalázkodásnak tartja az imát, vagy túl erősnek, mindenre képesnek hiszi önmagát. Vannak emberek, akiket túlzott bűntudatuk akadályoz az Istennel való szembenézésben. Az ember eszmélődésének kezdetén Istent szólítja meg, miként a gyermek is első szavaival édesanyjához, édesapjához fordul először. Az imádság valójában felelet Isten hívására.

A püspök felhívta a figyelmet a rendszeres kommunikáció fenntartásának fontosságára Isten és ember, valamint ember és ember között. Emberi kapcsolataink elképzelhetetlenné válnának rendszeres kommunikáció nélkül, sok család széthullását is ennek hiánya okozza. Az Istennel folytatott rendszeres kommunikáció, azaz az imádság hiánya áll legtöbbször az emberi válságok hátterében. Az imádság az ember természetéből fakad, a bajban még a hitetlen is Istenhez mer kiáltani. Az imádságra elsősorban tehát nekünk, embereknek van szükségünk, nem Istennek. Az imádság a lélek levegővétele: ahogy a testünknek szüksége van levegővételre, úgy a lelkünknek is szükséges lélegeznie. Nem mondhatjuk, hogy nincs időnk lélegezni.

Az Istennel és az embertársainkkal való közösségben is megőriz bennünket az imádság. Léon Bloy francia író szavaival élve: „Aki nem imádkozik Istenhez, az az ördöghöz imádkozik.” Az ördög célja pedig nem más, mint hogy elszakítson bennünket Istentől és egymástól. A szülők feladata, hogy gyermeküket megtanítsák imádkozni. Ha ezt elmulasztják, a legnagyobb erőforrástól fosztják meg őket.

Természetesen a jó imádság is feltételekhez kötött, amelyek nélkül nehezen tudna kialakulni a bensőséges kapcsolat Istennel. Az első ilyen feltétel az idő – Szalézi Szent Ferenctől tudjuk: „A sietség minden áhítat legnagyobb ellensége.” A második feltétel az állhatatosság és a kitartás, a harmadik pedig a figyelem, hiszen hiába imádkozik a nyelv, ha a szív nem teszi ugyanezt – zárta elmélkedését a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Németh Péter

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria