A csapat minden évben két nap alatt teszi meg gyalogosan a mintegy 70 kilométeres távot, imádkozva, énekelve. Különösen kedves számukra a nyirádi plébániai közösség szerető vendéglátása. A búcsú előestéjén érkeznek a kegyhelyre, elősegítve az imádságos előkészületet. A vasárnapi ünnepi szentmisét Nagy Károly címzetes apát kanonok, a Szent Mihály-székesegyház plébánosa mutatta be, a búcsún Reisz Pál atya és Barsi Balázs atya koncelebráltak.
A sümegi Mária-kegyhely
1699 januárjában Berghoffer Mária Zsófia Katalin álmot látott bécsi otthonában, hogy – keresztcsontjának szuvasodása, mely már járását is megbénította – meggyógyulhat, ha egy templom baloldalán lévő (ölében Krisztust tartó), Fájdalmas Szűzanya-szobor előtt imádkozna. Keresték Bécsben és környékén a szobrot, de nem találták. Második és harmadik álmában azt is megtudta, hogy Magyarországon, Sümegen kell keresnie. 1699. február 4. érkezett Sümegre, megtalálta a szobrot. Február 6. levetette a szobrot a helyéről, hogy megérinthesse, és ott a templomban meleg bizsergető érzés után erősnek érezte magát és a többi hívők szeme láttára felállt. Másnap találkozott Széchenyi Pál püspökkel, akinek beszámolt gyógyulásáról. A tölgyfából faragott szobor, valószínűleg a felvidéki Szakolcáról érkezhetett ferences testvérekkel együtt 1649-ben. A szobor a Fájdalmas Szűzanyát ábrázolja. Azóta többször átfestették. Az eredeti színét megtartva 1938-ban helyreállították és zománcozták. Az első gyógyulások után áthelyezték a főhelyre, az oltárra. 1890-ben villám vágott a templomba, de csak az oltárlépcsőt rongálta meg az ott lévő szobornak nem esett baja. Később díszes faragvánnyal vették körbe, melyet valaki 1911-ben petróleummal lelocsolt és meggyújtotta, de a kegyszobor nem égett meg. A hívők a sümegi Szűz Máriának, vagy a Betegek Orvosának nevezték a szobrot. Gyógyulásokat 1718 óta jegyeztek fel.
Fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Veszprémi Főegyházmegye/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria