Imádkozós, csöndes este Molnár-C. Pál Mária-tiszteletének forrásairól

2017. szeptember 12. kedd 19:15

Szeptember 11-én, hétfőn este a Párbeszéd Házában Szűz Mária jelentősége Molnár-C. Pál művészetében címmel a művész unokája, Csillag Péter és felesége, Csillag Éva tartott meditatív előadást, a zene és a költészet segítségével megidézve az önmagát „Boldog művész”-nek nevezett festő munkásságát.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A rendezvény része volt a Molnár-C. Pál egyházművészeti alkotásait bemutató tárlatnak, amely szeptember 29-ig látható.

Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, a Párbeszéd Házának igazgatója bevezetőjében kiemelte: Molnár-C. Pál művészete Szűz Máriát hozza közelebb hozzánk. Aki jóban van Krisztus édesanyjával, annak sokkal mélyebb, testvéribb a kapcsolata Jézussal – ez volt a jezsuita rendalapító, Loyolai Szent Ignác tapasztalata is, aki Mária hatására tért meg. Rómában 1564-ben megalapította a Mária Kongregációt, amely a Római Katolikus Egyház tanítását vallja, és a Szűz Mária-tiszteleten alapul. 1967-től Keresztény Élet közösség néven működik.

Csillag Péter felidézte, hogy az elmúlt napokban mint állandó diakónus feleségével együtt nemzetközi találkozón vett részt Lourdes-ban, s a híres kegyhelyen megtapasztalták Mária közbenjáró, gyógyító szeretetét. Ennek az estnek különös jelentőséget ad az is, hogy holnap (vagyis szeptember 12-én – a szerk.) ünnepeljük Szűz Mária szent nevét. A házaspár bemutatott egy Molnár-C. Pál faragta Madonna-fejszobrot.

Csillag Péter felhívta a figyelmet, hogy a Párbeszéd Házában látható kiállítás huszonnyolc képéből huszonhárom alkotáson ott van Mária. Nagyapja Szűzanya iránti tisztelete két forrásból származott: az egyik az édesanyja iránti különleges szeretete. A francia születésű Jeanne Contat tizenhét évesen került Magyarországra, és Molnár-C. Pál édesanyja nevének kezdőbetűjét használta művésznévként. Csillag Péter felolvasott nagyapja Kor-rajz – a húszas-harmincas évek világa, ahogyan Molnár-C. Pál látta című könyvéből, melyben így idézte fel egyik, édesanyjával kapcsolatos emlékét: „Battonyán kezdtem az elemit, ott lettem kosztos diák. Vágyó szívvel vártam a szombatokat, amikor anyám egy kis otthonival megpakolt garabollyal a karján látogatni jött. Érkezése öröm, búcsúja sírás volt. Nem felejtek egy bizonyos szombat délutánt. Elkísértem anyámat a város határán túl is egy darabon. Többször elbúcsúztunk, de én ismételten megint utána futottam. A végén mégiscsak válnunk kellett. Mentünkben minduntalan vissza-visszafordultunk, integettünk egymásnak, amíg csak anyámat egy fordulónál végképp el nem nyelte a távolság. Hazafelé tartva azon voltam, hogy anyám lábnyomába lépjek, s ez olyan jó érzés volt. Az út vastag porát csak vékony, ázott földréteg takarta, melyen a lábnyom pontosan megmaradt. Egy helyen anyám cipősarkáról egy sárdarab visszamaradt, ezt felszedtem s otthon gondosan megszárítottam, és egy anyám sütötte krumplipogácsával felpakolva még nagyon sokáig féltett emlékként őrizgettem.”

A „Boldog művész” Mária-szeretetének másik forrásáról Csillag Éva kifejtette: ez a szépség szeretete. Molnár-C. Pál a szépség szerelmese volt. Vallotta: „A szépség a boldogság kiapadhatatlan forrása azok számára, akik felfedezik hollétét. Mindenütt elrejtőzik. Én a szépet szeretem, ezért élek, ez a rendeltetésem, és a szép ellen elkövetett minden merénylet vérig sért… Az én legkedvesebb tájam az, melyből jó kép születik, és kompozíciójában, színeiben a művészi szépet szolgálja. Mert a művész feladata az, hogy tanítson és szépséget adjon a világnak.” Csillag Éva föltette a kérdést: Honnan ered ez a szépség? Emlékeztetett rá: a Mária-jelenések közös jellemzője, hogy a látomásban részesülők csodálatosan szépnek nevezik Máriát, mert a szeretetet sugározza magából. A bűntelen ember a legszebb, és Mária az volt. Csillag Éva tényként szögezte le, hogy a XX. században senki annyi Madonnát nem festett, mint Molnár-C. Pál. Egyúttal idézte Kopp Jenő művészettörténészt, aki egyik tanulmányában megállapította: Molnár-C. Pál vallásos tárgyú képeinek két fő témája van: a Madonna és Szent Ferenc. Szívesebben ábrázolja a Madonnát, mint Krisztus anyját, de szeretetének nagyon nagy része fordul a kereszténység legalázatosabb hőséhez, Assisi szentjéhez. Csillag Éva emlékeztetett rá: Assisi Szent Ferenc 1223-ban Greccóban, karácsony előtt tizenöt nappal határozta el a betlehemi játékok létrehozását, azóta ünnepeljük ezzel együtt Jézus születését. Egyúttal arra kért bennünket, hogy nézzük mi is Szent Ferenc szemével az itt látható Mária-képeket.

Csillag Éva elimádkozta Isten Szegénykéjének A Boldogságos Szűz köszöntése című imáját: „Üdvöz légy, Úrnőnk, szentséges Királynőnk, Istennek szent szülője, Mária, ki szűz lévén templommá lettél, és választottja a szentséges mennyei Atyának, ő szentelt meg téged szentséges szerelmes Fiával és a vigasztaló Szentlélekkel. Minden kegyelem teljessége és minden jóság lakozott és lakozik tebenned. Üdvöz légy, te, Isten palotája! Üdvöz légy, te, az ő lakozó sátra! Üdvöz légy, te, az ő lakóháza! Üdvöz légy, te, az ő palástja! Üdvöz légy, te, az ő szolgálója! Üdvöz légy, te, az ő anyja! Legyetek üdvözölve ti, szent erények mind, kik a Szentlélek kegyelméből és megvilágosításából a hívek lelkébe ereszkedtek, hogy a hitetleneket Istenben hívő emberekké formáljátok át.” Egy másik Mária-imájában így fohászkodik Szent Ferenc: „Istennek Anyja, szent vagy és csodálatos, és szelídséggel teljes. Könyörögj értünk a Királyhoz, akit kiszolgáltattunk a halálnak. Könyörögj szeretett Fiadhoz, a mi Urunk Jézus Krisztushoz, hogy bocsássa meg nekünk bűneinket végtelen jóságából, megtestesülésének és gyötrelmes halálának erejéből.”

Az esten részletek hangzottak el a Szentírásból, versek József Attilától, vallomások Molnár-C. Páltól. Felcsendült Giulio Caccini Ave Maria című zeneműve. Horváth-Márton Levente orgonaművész saját darabjából adott elő részleteket. Ezek az alkotások harmonikusan illeszkedtek Molnár-C. Pál művészetéhez, amelynek alapvonása, hogy összeér benne az ég és a föld, ahogy azt Csillag Péter megállapította. A „Boldog Művész” 1947 karácsonyán így fogalmazta meg ars poétikáját: „Úgy érzem, kereszténynek lenni ma különleges elhivatás. A szó: keresztény, ma különleges értelmet nyer az én szememben. Mindenekelőtt humánumot jelent. Gazdasági, politikai, sőt nemzeti problémákon túl a kereszténységnek ma olyan átfogó gondolatnak kell lennie, amely nem ismer határokat. A művésznek sosem szabad elfelejtenie, hogy amit ma európai kultúrának nevezünk, az egészében a keresztény világnézeten s ennek tradícióin nevelkedett. Éppen ezért a kereszténység tradíciói nagyon mélyen gyökereznek az emberek lelkében, ezek a tradíciók tartották fenn a kereszténységet kétezer esztendőn keresztül. A kereszténység nem kísérlet: hanem bevált erkölcsi világnézet.”

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Kultúra
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
-hol-nincs-elso-es-nincs-utolso-vendeg
„Hol nincs első és nincs utolsó vendég”

Évközi 25. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 10,28–33)

16:00
segito-es-arto-felelmeinkrol-szabadegyetemi-eloadas-sapientia-foiskolan2
Segítő és ártó félelmeinkről – Szabadegyetemi előadás a Sapientia Főiskolán

A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Családteológiai Intézetének (CSI) őszi szabadegyetemi előadását „Segítő és ártó félelmeink” címmel szeptember 21-én tartották meg az intézet vezető munkatársai: Papp Miklós, Somogyiné Petik Krisztina és Elekes Szende.

2017. szeptember 22. péntek