Imádság és hétköznapok

2018. június 10. vasárnap 12:00

Fehérváry Jákó OSB liturgikus jegyzetét olvashatják.

Az ünnepek, a hétvégék elmúltával nem egyszerű „visszazsilipelni” a dolgos, olykor gondterhes hétköznapokba. Sokan panaszkodnak arra, hogy a napi rohanásban nem jut idő Istenre, a lelki életre. Pedig az élet forrásaira ilyenkor hatványozottan is szükségünk lenne. Jean Vanier írja A közösség című könyvében, hogy amikor nagyon sok munkája volt, az imádságra kétszer annyi időt fordított, mint egyébként.

A dolgos, önmaga fontosságának tudatában lévő embertől komoly döntést igényel, hogy időt szakítson valamire, valakire. Mégis fölszabadító elhinni, hogy amikor letesszük a munkát, valaki dolgozik helyettünk, s elintézetlen ügyeink nem a semmibe, hanem jó kezekbe hullanak, és bízni abban, hogy amire nem jutott időnk, az egyelőre úgy van rendjén, elintézetlenül.

Az ébredés után elolvasott evangélium, a napi szentmise, zsolozsma, a lefekvés előtti közös ima vagy az egyéni elcsendesedés, lelkiismeret-vizsgálat, hálalista nem maguktól értetődők. Mégis épp ezek tudnak a legbiztosabban visszatéríteni bennünket oda, a Jóisten fókuszához, ahonnan a mindennapok centrifugája próbál kipörgetni bennünket. Döntsünk merészen az imádság mellett!


Fotó: Iskolanővérek.hu

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Nézőpont
Vezető híreink - olvasta már?
az-udvosseg-eletado-ereje
Az üdvösség életadó ereje

Keresztelő Szent János születése – Gondolatok az evangéliumhoz (Lk 1,57–66.80)

2018. június 23. szombat
papszenteles-elott-nyitott-szivvel-holpar-balazs
Nyitott szívvel – Holpár Balázs, a Győri Egyházmegye újmisése

Holpár Balázzsal a szentelés előtti nap délutánján beszélgettünk a győri szeminárium rekreációs termében.

2018. június 23. szombat