Rózsa Huba: A kutatás és oktatás egymásra épül

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának professor emeritusát, a Szent István Társulat alelnökét ebből az alkalomból a Magyar Kurír és az Új Ember együttműködésben kérdeztük hivatásáról, munkájáról.

– Önt több mint ötven éve szentelték pappá. Miért választotta ezt a hivatást?

– A hitem miatt választottam ezt a pályát. Legegyszerűbben úgy tudnám megfogalmazni, hogy megérintett az evangélium, felismertem, hogy az ember életének beteljesedése csak Isten révén valósulhat meg. De nagy szerepe volt ebben annak is, hogy már középiskolás koromban nagyon érdekelt a Biblia. Úgy láttam, hogy ezzel a legalaposabban akkor tudok foglalkozni, ha szakszerű teológiai oktatásban részesülök.

– Egyenes út vezetett a tudományos, tanári pálya felé?

– Tulajdonképpen igen. Eredetileg a szegedi szemináriumban végeztem, ezt követően négy évig voltam káplán Törökbálinton. Már eközben lehetőséget adott Shvoy Lajos székesfehérvári püspök arra, hogy bejárjak a Központi Szemináriumba tanulni. Ennek elvégzése után néhány hónapig Albertfalván voltam káplán. Ebben az időben Esztergomban tanultak a székesfehérvári egyházmegye kispapjai, de ott nem volt székesfehérvári tanár, ezért Potyondi Imre helynök engem küldött oda filozófiát tanítani. Három év után mentem ki Rómába, a Biblikus Intézetbe. Itt mind az Új-, mind az Ószövetséggel kellett foglalkozni. Ezután ó- és újszövetségi egzegézist, valamint latint tanítottam Esztergomban. A Hittudományi Akadémiára 1977-ben kerültem, itt az ószövetségi tanszéket vezettem.

– Ön számtalan könyv szerzője. Melyiket tartja ezek közül a legfontosabbnak?

– Két olyan művem van, mely igazán közel áll hozzám. Az egyik Az Ószövetség keletkezése. Ez egy két részből álló, irodalomtörténeti kötet, mely tudományos tájékoztatást ad arról, hogy a Biblia könyvei hogyan jöttek létre. Ennek az átdolgozását – aktualizálva az utóbbi évek tudományos ismereteivel – fogom nemsokára befejezni. A másik A Genesis könyve című, szintén kétkötetes mű, melyben a Teremtés könyvének szövegével kapcsolatos eredményeket tárgyalom tudományos alapossággal. Utóbbiról a minap is kaptam egy olvasótól pozitív visszajelzést. De nem vesztettem el soha a kapcsolatomat a hívek szélesebb közönségével sem. Az Úton a Mesterrel című könyvben például közérthető módon magyarázom a vasárnapi evangéliumokat.


– Mesélne a munkamódszeréről?

– Sok könyvet és cikket elolvasok abból, ami a szentírástudomány vonatkozásában megjelenik. Ehhez ismerni kell azokat az irányokat, melyek a mai bibliakutatást foglalkoztatják. Külföldön létezik két olyan szaktudományos kiadvány, jegyzék, melyek egy bizonyos időszak alatt született tanulmányokkal, könyvekkel foglalkoznak. Ezek alapján már fel lehet mérni, hogy mely írások lehetnek fontosak. A monográfiák szerzőit már ismerem, ezért tudom, hogy melyik az közülük, ami mindenképpen figyelemre méltó. Átnézve a szakirodalmat el tudom dönteni, hogy mi az, amit elég átnézni, és mi az, amit érdemes teljesen elolvasni. Csak azok a szerzők jöhetnek számításba, akik tisztességesek, akik képesek változtatni álláspontjukon akkor, ha a tudomány megcáfolja eredményeiket.

– A tudományos kutatás következtetései milyen hatással vannak azokra a hívekre, akik kevésbé ismerik ezeket?

– A II. vatikáni zsinat a Bibliával kapcsolatos szemléletmódban teljesen új irányokat hozott. Az is igaz, hogy vannak olyan sajátos, begyökerezett elképzelések, melyeket a biblikus kutatás más megvilágításba helyezett. A tudomány következtetései meglehetősen nehezen mennek át a köztudatba. A lelkipásztorkodásban is csak nagyon sokára jelennek meg a tudományos eredmények. Mind a mai napig vannak olyan kérdések, melyekre napjainkban olyan válaszok születnek, amik nehezen helyezhetők el az igehirdetés gyakorlatában.

Abban, hogy ez mégis elindulhatott, Gál Ferencnek volt nagy szerepe. Ő dogmatikával foglalkozott, de hihetetlen hozzáértéssel tudta átadni a hallgatóinak a biblikus tudomány elméleteit. Én is tőle tanultam azt a technikát, hogy természetes módon adjam át az aktuális ismereteket. Fontos szempont, hogy addig senki ne beszéljen a kutatás állásáról, amíg önmagában át nem gondolta ezeket. Hozzá kell tenni, hogy az Egyetemi templomban tartott bibliaóráimon soha senki nem botránkozott meg azon, amit mondtam.

– Hogyan látja, az Ószövetség ismerete a katolikusok körében összhangban van jelentőségével?

– Az egyház mindent megtesz azért, hogy helyén kezeljük az Ószövetséget. Az Újszövetség számtalanszor utal az Ószövetségre, gondoljunk csak arra a nemrég olvasott evangéliumi részre, ahol Jézus arról beszél, hogy őt is úgy fogják felemelni, „amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában”. (Jn 3,14) Ez a mondat nem érthető anélkül, hogy valaki ne ismerné az eredeti történetet. (Szám 21,8)


– Ön tevékeny szerepet játszott a Szentírás javított szövegű kiadásában. Ám jól tudjuk, hogy a héber és görög szövegeket nehezen lehet átültetni más nyelvekre…

– Azt tudomásul kell venni, hogy a Biblia héberül és görögül íródott, de nem mindenki ismeri ezeket a nyelveket. Már az ókorban sem beszéltek héberül, már akkor le kellett fordítani a szövegeket arámra. Minden fordítás tökéletlen, mert az eredeti fogalmak sokértelműek lehetnek. Egy fordító problémák tömegével kénytelen szembesülni. Ennek ellenére lehet olyan bibliafordítást készíteni, mely az átlaghívő számra közvetíti Isten gondolatait. Természetesen ezek közül is vannak jobbak, és vannak olyanok, amik kevésbé sikerültek. A Teremtés könyvéhez írt kommentáromban található egy olyan fordítás, mely szó szerinti. Az is nyilvánvaló, hogy ezt magyarítani kell, mert önmagában nem használható. Más igényei vannak egy tudományos fordításnak, és mást várunk el attól, ami a nagyközönség számára lett létrehozva.

– Több mint két évtizeden keresztül vezette a Hittudományi Kar Ószövetségi Szentírástudományi Tanszékét. Szeret tanítani?

– Kutatás nem létezik oktatás nélkül, mert át kell adni a felhalmozódott ismereteket. De oktatás sem létezik kutatás nélkül, mert ez adja meg a tanítás sava-borsát. A kettő egymásra épül. Bennem a tudományos problémák legtöbbször az oktatás során fogalmazódtak meg. Fő feladatomnak mindig a papnevelést tartottam. Családomban sok pedagógus volt, talán ezért is szeretek oktatni. Szegeden az Ószövetség tárgyat tanítom, de a Hittudományi Karon professor emeritusként a doktori kurzuson és a levelező tagozaton is tanítok mind a mai napig.

Fotó: Fábián Attila

Baranyai Béla/Magyar Kurír