Isten rengeteg szépséggel ajándékozott meg minket – Máté Bence természetfotós képei a bazilika előtt

Kultúra – 2019. március 14., csütörtök | 19:52

Máté Bence 2010-ben Árnyjáték című képével elnyerte a természetfotózás Oscar-díjának tartott „Az év természetfotósa 2010” címet Londonban. Jelenleg a világverseny történetének legeredményesebb fotósa, az egyetlen, aki az ifjúsági és a felnőtt mezőnyben is fődíjat kapott. Szabadtéri tárlata március 13-án érkezett Budapestre.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A fiatal fotóművész kültéri természetfotó-kiállítása vándortárlat: tavaly nyáron szülővárosában, Szegeden volt látható, és azóta több nagyvárosban is bemutatták. Húsz év során készült több mint hatszáz felvétel kapott helyet a válogatásban.

Szerdán késő délután nem éppen ideális időjárási körülmények között – hol csöpörgő, hol már-már zuhogó esőben – a Szent István-bazilika előtti téren Áder János köztársasági elnök és Böjte Csaba ferences szerzetes nyitotta meg a budapesti tárlatot.

Bevezetőjében Máté Bence elmondta: szeretné, ha mindazt a csodálatos élményt, amit ő átél a lesben, miközben a legmegfelelőbb pillanatra vár, mások is átélhetnék, ezért keresi a lehetőségét annak, hogy minél több olyan emberrel találkozzon, akik ezt továbbadják másoknak. Két éve az a megtiszteltetés érte, hogy felhívta őt Áder János, szeretné meglátogatni a Kiskunsági Nemzeti Parkban kiépített leshelyen. Előkészítették neki a terepet, mindent gondosan elrendeztek, de a természet közbeszólt, mert mire az államfő megérkezett, kiszáradt a tó, így el kellett halasztani a látogatást. Fél évvel később egy miniárvíz jött közbe, ám nem lett sértődés az újabb malőrből, az elnöki házaspár egyetlen kérése az volt, hogy legalább kétszer szeretnék felkeresni Máté Bencét a lesben. Az államfő és a világhírű természetfotós között kialakult bensőséges kapcsolatból következett, hogy Máté Bence felkérte Áder Jánost a kiállítás megnyitására.

Megnyitóbeszédében a köztársasági elnök kiemelte: ha figyelmesen nézzük Máté Bence képeit, egy idő múlva biztosak leszünk abban, hogy ez a fiatal természetfotós Magyarország összes madarával találkozott már, személy szerint ismeri őket. A Kiskunságban legalábbis előre köszönnek neki a dankasirályok, a szalakóták, gémek és kócsagok. Ha mégsem teszik, ennek egyetlen oka lehet, hogy Máté Bence kiválóan álcázza magát. Képein a madarak és a többi állat is olyan természetes módon viselkednek, olyannyira magukba feledkeznek, hogy látszik: még csak nem is sejtik, hogy valaki figyeli őket. Neki köszönhetjük, hogy benézhetünk a gyurgyalag tollai közé, beállhatunk a levélvágó hangyák szorgos menetébe, vagy meghúzhatjuk a leopárd bajuszát. Máté Bence, ez a mindössze harmincnégy éves, nemzetközi hírű fotós, számtalan díj tulajdonosa művészetével világokat köt össze – mondta az államfő.

Képeivel vadvilági magyarországi madarakat visz a folyóiratokat lapozgató nyugat-európaiak otthonába, és elefántokat hoz nekünk. Áder János szerint Máté Bence azzal emelkedik ki a rengeteg hazai és külföldi természetfotós közül, hogy örökké lesen van, szerencsére nem a futballpályákon, hanem abban a sajátos állapotban, ahol az ember legközelebb lehet a megfigyelni kívánt természethez. A fotóművész tökélyre fejlesztette a leselkedést. Az egész világ csodájára jár annak a kreativitásnak, ahogyan lest épít. Teljes elszántsággal és a legjobb technika megtalálásával jut el a tökéletes kép elkészítésének esélyéig, hatalmas türelemmel és alázattal. Egyik díjnyertes képe, A nagy Göncöl című például hetvennégy éjszaka eredménye. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy az egyik legfélénkebb madarat, a szürke gémet egy méternél közelebbről, a legoptimálisabb csillagállásban sikerüljön megörökítenie.

Böjte Csaba testvér köszöntőjében kiemelte: ferences szerzetesként különleges kapcsolata van az élővilággal. Ez az érdeklődése hozta össze Máté Bencével, akinek segítségével még inkább kitárult előtte a világ. Ellátogatott a Pusztaszer melletti otthonába, ami elhagyott, eldugott tanyavilág, mindentől messze. A tanya környékén feltűnően sok az állat, de nem baromfiudvar, hanem vadállatok sokasága. Bence dolgozószobájának egyik fala padlótól plafonig akvárium.

„A naplemente fényei szépen megvilágították a halakkal, rákokkal, kagylókkal, vízinövényekkel belakott akváriumot. Ámulva bámultam a szép vízi világot, és megkérdeztem, hol szerezte be ezt a sok élő ékszert. Bence mosolyogva rám nézett, és azt válaszolta: »Itt, a tanya környékén, egy-két kilométer sugarú körből. Mindegyik itt született, a magyar Alföld az őshazájuk«” – idézte fel Csaba testvér. A dévai elhagyott gyermekek gondozója és nevelője rádöbbent, a mi drága szülőföldünk, amin sokszor keresztülrohanunk, mennyi gyönyörűséget, szépséget rejt. „A Jóisten a Kárpát-medencében több mint negyvenezer állatfajjal terítette meg nagy asztalát, hogy gyönyörködhessünk bennük, elámuljunk sokszínűségén, és együtt osztozzunk minden teremtményével a földön” – fogalmazott Csaba testvér. Hozzátette: gondjainkba merülve sokszor tudomást sem veszünk „drága szülőföldünk gazdagságáról, arról, hogy Isten mennyi széppel ajándékozott meg bennünket. Fontos lenne megállni, elcsendesedve rádöbbenni, hogy ez nemcsak a mi hazánk, hanem minden egyes fűszálé vagy égbe nyúló fáé, az itt született állatoké is ez a föld, a mi közös, egyetlen otthonunk”. A ferences szerzetes hálát adott Istennek, hogy vannak olyan emberek, mint Máté Bence, „aki nemcsak megáll, és rácsodálkozva észreveszi e föld csodálatos titkait, hanem időt, energiát nem sajnálva, művészi érzékkel, precízen kidolgozott fényképeivel meg is láttatja velünk mindazt, ami körülvesz”.

A színekben és fajokban is fantasztikusan gazdag fotókiállításon Magyarország, Afrika, Közép-Amerika állatai láthatók, a legkülönbözőbb helyzetekben.

Az elefántok felmarkolják a port az ormányukkal, hogy beteríthessék vele a testüket; Afrika legkisebb gémféléje, a mangrovegém figyeli a hajnal rezdülését; zsiráfok játszanak árnyjátékot a narancssárgára festett égbolt előtt; egy nílusi krokodil varacskosdisznó szívét kapja hatalmas szájába; üregi nyulak csapnak össze a levegőben, szabad szemmel felfoghatatlan sebességgel; a vidrák hőszigetelése olyan fantasztikus, hogy órákat képesek a jeges vízben tölteni, ahol az ember néhány perc alatt végzetesen kihűlne; a világ legszínesebb keselyűje, a ritka királykeserű farkasszemet néz a gyászruhát viselő hollókeselyűvel; egy kis kormorán próbálja szemtelenül elcsenni a halat a nála sokkal nagyobb szürke gémtől; egy róka és egy rétisas incselkednek egymással. Ez utóbbi kép elkészülte előtt a fotós öt egymás utáni évben összesen egyévnyi időt töltött el a két faj megfigyelésével, és ezen idő alatt csupán kétszer látott ilyen jelenetet.

Máté Bencének kivételes érzéke van arra, hogy egyénítve ábrázolja az állatokat, mintha mindegyik külön-külön személyiség lenne, ahogyan valószínűleg azok is a maguk szintjén.

A Cluster Média Kft. által szervezett tárlat március 31-ig látható Budapesten, a bazilika előtti Szent István téren. Itt vásárolható meg az erre az alkalomra megjelentetett album is, amely a tárlat teljes anyagát tartalmazza, minden képhez rövid magyarázó szöveggel, mely leírja az állatok legfőbb tulajdonságait, a felvételek elkészítésének körülményeit.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria