Jézus fejet hajt az Atya akarata előtt

Az utolsó vacsorát követően, „miután elmondták a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére” (Mk 14,26). Jézus személyes imájára készült; ám ez alkalommal nem akart egyedül maradni, hanem magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Nagy jelentősége van az apostolok közelségének a Getszemáni kertben mondott ima alkalmával – hangsúlyozta katekézisében a Szentatya. Bár Jézus egyedül imádkozott az Atyához, az apostolok közelsége szolidaritást jelentett számára a halál közelgésének órájában. Egyúttal meghívást is jelenett az apostolok számára, hogy kövessék Őt keresztútja során.

Jézus „csak Pétert, Jakabot és Jánost vitte magával. Egyszerre csak remegni és gyötrődni kezdett”. Majd így szólt: „Halálosan szomorú a lelkem…, várjatok és virrasszatok” (Mk 14,33–35). Jézus szavai felidézik az Ószövetség számos alakját, akik hasonló helyzetben lévén, imádságukban kifejezték félelmüket. Mózes így szólt Istenhez: „Egyedül nem bírom ezt a népet, nagyon nehéz nekem. Ha továbbra is így akarsz velem bánni, akkor inkább ölj meg, ha tetszésre találtam szemedben, ne lássam tovább nyomorúságomat!” (Szám 11,14–15).

Jézusnak a Getszemáni kertben az apostolokhoz intézett szavai félelmet és aggodalmat mutatnak, az ember halálfélemét tükrözik. Jézus, miután arra hívta a három apostolt, hogy virrasszanak, „kicsit tovább ment és földre borulva imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el ez az óra” (Mk 14,35). Jézus fejet hajt az Atya akarata előtt; pozíciója engedelmességét és az Atyába vetett teljes bizalmát fejezi ki – mondta tanításában Benedek pápa.

Legyünk képesek Isten elé vinni szenvedéseinket, gyötrelmeinket. Az imában kérni kell Istent, hogy nap mint nap tudjuk követni Őt, keresztényként tudjunk élni és kérjük, hogy világosítsa meg életünket közelségével – buzdított a Szentatya.

Jézus szavaiban – „Abba, Atyám…, neked minden lehetséges: vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az legyen, amit én akarok, hanem az, amit te” (Mk 14,36-37) – három fontos dolog van jelen. Az első a kettős megszólítás: „Abba, Atyám”, amely jól kifejezi Jézus bensőséges, szeretetteljes, bizalmas kapcsolatát Istennel. A második Isten mindenhatóságára vonatkozik: „neked minden lehetséges”: Jézus ezért fordul az Atyához. Kérésében azonban újból megmutatkozik a halállal és a rosszal szembeni drámája. A harmadik az emberi akarat alárendelése Isten akaratának: ne az legyen, amit én akarok, hanem az, amit te. A Fiú isteni mivoltában az emberi akarat beteljesedésre talál azáltal, hogy az emberi „én” ráhagyatkozik az Atyára – magyarázta a pápa.

Szent Maximus Confessor tanítása szerint a férfi és a nő teremtésének pillanata óta az emberi akarat az istenire törekszik, amely az Istennek mondott igenben válik teljesen szabaddá és valósul meg igazán. A bűn miatt azonban ez az „igen” tiltakozássá formálódott. Ádám és Éva azt gondolták, hogy az Istennek adott „nem” a teljes szabadságot jelenti, vagyis teljesen önmaguk lehetnek. Jézus az Olajfák hegyén emberi akaratával újból igennel válaszolt Istennek. Csakis az Istennek mondott „igen” által valósul meg Ádám elképzelése, vagyis az, hogy teljesen szabaddá váljon – magyarázta a Szentatya. Ez az, amit Jézus valóra vált a Getszemáni-kertben: az emberi akaratot Isten akarata szerint irányítja. Így születik meg az igazi ember, amely által mi is elnyerjük az üdvösséget.

„Jézus halálküzdelmében a Getszemáni-kertben mondott imádsága és utolsó szavai a kereszten föltárják fiúi imádságának mélységét: Jézus végrehajtja az Atya szeretetének tervét, és magára veszi az emberiség minden szorongását és az üdvtörténet összes kéréseit és közbenjárását. Bemutatja mindezt az Atyának, aki elfogadja és meghallgatja ezeket, amikor minden reményt felülmúlva föltámasztja Őt a halottak közül” (543) – idézte a Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiumát a Szentatya.

A Miatyánkot imádkozva mi is így forduljunk az Atyához: „legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a földön is”. A pápa arra buzdított, hogy ismerjük el Isten akaratát életünk felett. Ez kell, hogy legyen létünk kiindulópontja – mondta. Hagyatkozzunk rá az isteni Gondviselésre, azt kérve az Atyától, hogy a neki mondott igenünket mindig meg tudjuk újítani.

Katekézisét követően XVI. Benedek több nyelven köszöntötte a zarándokokat, köztük a Sant’Egidio közösség főpásztorait, akik Európa, Afrika és Ázsia országaiból érkeztek. Arra buzdította őket, hogy a nehézségek ellenére is munkálkodjanak az evangélium hirdetésén. Külön köszöntötte az olasz tengerészet pilótáinak küldöttségét.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír