Jó tanácsok kamaszgyermeküket egyedül nevelő szülőknek

Nincsenek egyszerű válaszok, nincs „hathatós” szentírási ige, amely egy csapásra megoldana minden problémát. Az alábbi gyakorlati tanácsok azonban segítséget és reményt adhatnak a kamasz gyerekét egyedül nevelő szülőnek:  

Szilárdan ragaszkodjék ahhoz, amiben hisz!
Állítson szabályokat és korlátokat a gyermeke elé, és jó előre tisztázza a következményeket! Ne kövesse el azt a hibát, hogy kimerültségében vagy elkeseredésében engedményeket tegyen! A távol lévő szülő általában nem szokta támogatni a gyermeket nevelő szülő nevelési módszereit – ennek ellenére maradjon szilárd; ne engedje, hogy a csüggedés vagy a biztatás és a segítség hiánya elvei feladására kényszerítse!

Ne legyen túlságosan engedékeny!
Igen, kamasz gyermeke életében hiányt jelent, hogy nincs jelen mindkét szülője. Nem engedheti azonban, hogy ezzel az ürüggyel bántóan vagy destruktívan viselkedjék. Az, hogy együtt érez gyermekével, nem lehet mentség, és nem adhat okot rá, hogy a kamasz bármit megtehessen, amihez éppen kedve támad.

Ne feledje, mekkora érték az idő!
A gyermekeit egyedül nevelő szülő helyzete általában anyagilag is nagyon nehéz. Sokszor a korábbinál többet, keményebben kell dolgoznia, hogy kijöjjenek a fizetésből. Mégis, a kamaszgyerekkel kettesben töltött idő, a meghitt beszélgetés ebben a helyzetben fontosabb, mint valaha. Szánjon időt a gyerekeire! 

Keressen erőforrást!
Ha együtt vannak a szülők, biztatni tudják egymást, meg tudnak beszélni dolgokat, be tudnak segíteni egymásnak, ha valamelyikük fáradt. Ha ez nincs meg, fontos, hogy legyen a szülőnek közössége, legyenek barátai, akik megértik a helyzetét, és biztatással, jó tanáccsal tudnak segíteni. Keressen valakit, vagy kérjen meg egy családtagot, aki heti egy-két alkalommal át tudja venni az otthoni teendőket, hogy elmehessen és feltöltődhessen! És ne felejtsen mindennap időt szánni a szentírásolvasásra és az imádságra!

Egyedül gyermeket nevelni olyan, mint a vadonban járni. Az embernek bizony inába száll a bátorsága, ha egyedül bolyongva eltéved a rengetegben. Ha azonban a gyerekei is vele vannak, a helyzet valóban ijesztő. Miközben a szülő másvalaki miatt jutott ilyen kétségbeejtő helyzetbe, a gyerekei tőle várják, hogy biztos útmutatást adjon és hazavezesse őket. A vadon élménye ugyanakkor az Isten iránti bizalmat is növelheti, és imádságra indíthat. A megpróbáltatás a gyermekekkel és az Istennel való kapcsolatot is erősítheti.     

Soha ne adja fel!
Gyakori eset, hogy az anya igyekszik korlátokat állítani kamasz gyerekei elé, a volt férj viszont mindent megenged, hogy maga felé fordítsa őket. Nem csoda, ha ilyenkor a kamaszok inkább az apjuk társaságát keresik. Az anya a legjobbat akarja a gyerekeknek, és a helyes utat járja, mégis szenvednie kell; ez bizony nem könnyű. E nehéz helyzetre vonatkozik az utolsó, nehéz tanács, amit mégis érdemes megfogadni: mindig bízzék az Úrban, és soha ne hagyja abba az imádkozást! Az emberi erőfeszítés sokszor kudarcot vall, de ne feledje: ha nem is látszik mindjárt az eredmény, Isten megjutalmaz a jóban való kitartásért.

Eric Liddell, a Tűzszekerek című film főhőse a világ egyik legjobb futója volt. Az 1924-es párizsi olimpián 100 m-es síkfutásban indult volna legnagyobb eséllyel, ám mivel a versenyt vasárnapra tűzték ki, vallásos meggyőződése miatt lemondta részvételét. Néhány nappal később 400 méteren aranyérmet nyert, noha e távra jóval kevésbé volt felkészülve. „Az Úr mondja: aki tisztel, azt én is megtiszteltetésben részesítem” (1Sám 2,30). Soha nem szabad tehát feladni a küzdelmet. A cél nagy árat követel, de a gyermekeinek sokkal inkább javára válik, hogy szerette őket és azt tette, ami valódi javukat szolgálta.

Forrás: cbn.com

Magyar Kurír

(mk)

Kép: provisionfamilycounseling.com