Jókívánságok nem csak nyárra – szerzetesnővérektől

2018. július 15. vasárnap 19:57

Erzsébet és Teréz nővér, akik az Assisi Szent Ferenc Segítő Nővérek Közösségének tagjai, az örömteli dolgok észrevételére, az azokért való hálaadásra és a félelem ösztönző erejének felfedezésére biztatnak.

Erzsébet nővér

Nincsenek nagy gondolataim, és nem is akarok úgy tenni, mintha lenne… Így nyár elején nem csak a természet változik, hanem bizony a gondolatmenetek is. Van az úgy, hogy filozofálnál, és elmondanál sok mindent egy jegyzetelésben, pusztán csak azért, hogy segíthess, de rájössz: áh, kis ovis vagy te az élet nagy görög drámáihoz (Szabó Magda után szabadon). Szóval most inkább csak egy jó napot szeretnék kívánni neked, kedves Olvasó. Egy olyan egyszerű, valóságos, igazi nyári napot. Kívánom, hogy teljesüljön mindez, ha többre kezdetben nem is, de legalább egy napra. Idővel biztos, hogy működni fog egy hétre, talán egy hónapra, idővel talán évekre is. Lássuk csak, mit is kívánok:

Kívánom, hogy egy nap úgy ébredj fel, hogy amikor kinyitod a szemed, ne zavarjon, hanem úgy igazából lepjen meg a reggel! Próbáld meg a napot korán kezdeni, és TV vagy rádió nélkül, egy illatos forró kávé vagy élénkítő zöld tea társaságában nyisd ki az ablakot, és figyeld, hogyan ébredezik a világ. Ó, igen, a világ sem ébred könnyebben nálunk, jó egy kicsit ráfigyelni, ránevetni.

Kívánom, hogy a nap kihívásait és problémáit formáld lehetőségekké. Ma ne csak túléld és megcsináld a feladatokat, hanem érezz mindent egy-egy alkotásnak, amire majd büszke lehetsz a nap végén!

Kívánom, hogy a hétköznapi kellemetlenségeket, nehézségeket csak egy nap erejéig ne vedd komolyan! Ha logikusan nézed, attól, hogy foglalkozol vele, vagy sem, a problémák meglesznek. A kocsi felcsap, a cipzár elszakad, a kávé rád borul, és szinte egészen biztos, hogy papírzsebkendő meg épp nincs nálad, amikor kellene. Ha meg már úgyis megtörtént valami, tudd elengedni, és pótold a károdat egy finom csokival, vagy egy rövid pihenővel!

Kívánom, hogy legalább ezen az egy napon kapj egy olyan kellemes bókot, dicséretet, amit érdemes felírnod valahová, hogy később véletlenül rátalálhass, és újra elolvasva, ismét mosolyt csaljon arcodra! Még inkább kívánom, hogy ezen a napon te általad kapjon legalább három ember ilyen bókot, és tapasztald meg, milyen nehéz annyira figyelni valakire, hogy rájöjj, mi eshet neki a legjobban, s majd érezd a zavarodott mosolyt!

Kívánom, hogy ezen a napon az étkezéseid ne az étel megevéséről szóljanak! Komótosan add meg a módját, készítsd elő, gyönyörködj az ételedben. Válassz hozzáillő italt, előre rakd ki mellé, és egyél lassan, ráérősen! Fogyaszd egyedül, vagy hívj meg valakit, hisz jobb ketten-hárman együtt lenni, mint egyedül. Sőt tovább megyek: akár még főzhetnél is valamit. Akárhogy is döntesz, figyelj arra, amit eszel, mert tudod-e, vagy sem, de ez az emberek egyik legnagyobb örömforrása.

Kívánom, hogy a nap végén úgy tudj hátradőlni egy kényelmes karosszékben egy bögre teával, egy finom fagylalttal, hogy végül megállapíthasd: ahhoz képest, hogy ez is csak egy hétköznap volt, mégis elég különlegesre sikerült. Kívánom, hogy tudd: feladataidban hatékony voltál! És kívánom, hogy legyen valami érdekes izomláz az arcizmaidban a mosolygástól úgy, hogy nem találkoztál sem egy humoristával, sem egy cirkuszi bohóccal. Egyszerűen csak tudd, hogy valószínűleg ma te is elég sok embernek csaltál mosolyt az arcára sőt, ha igazán ügyes voltál, még a szemébe is.

Kívánom, hogy éjjel, az elalvás előtti hosszú gondolkodásban tudj annyi mindenért hálát adni, köszönetet mondani, ami már egy sokoldalas regényt is megszégyenítene! Ha megfigyeled, te egész nap dolgoztál azon, hogy ez az egy nap jól sikerüljön. Pedig tudod, mit gondolok? Valójában még ennek a lehetőségét is ajándékba kaptad.

Kívánom, hogy csak erre az egy napra légy annyira boldog, elégedett és vidám ember, hogy a szomorúság és a bánat szinte elszégyellje magát. Még inkább ne elszégyellje magát, hanem bánja meg mindazt, amit egész nap próbált a szívedbe-lelkedbe csalni!

Kívánom, hogy erre a gondolatra kicsit kacsints össze szeretteiddel és az Úrral, tudván, hogy ma aztán igazán jó szövetséges voltál. És természetesen együttes erővel: 1:0 nektek!

* * *

M. Teréz nővér

Életvezetés – szabadság és félelem

Mottó: „A bátorság is ragályos, nem csak a félelem.” (Hesna)

Szabadon dönteni, szabadon dolgozni, szabadnak lenni! De nemcsak a kapcsolataimban élhetem meg a szabadságom korlátozását. Néha én magam korlátozom a saját szabadságomat. Erre egyik példa a félelem.

Van egy régi japán közmondás a félelemmel teli emberről: „Nem tud átmenni a kőhídon anélkül, hogy végig ne kalapálná, nincs-e rajta repedés.” A félelem gyakran meggátol abban, hogy belevágjak valami újba. Persze van egy egészséges félelem is, ami megvéd a veszélyes helyzetekben, de épp itt a lényeg: megtalálni az egyensúlyt. Mert a félelem jó barátom is lehet! Egy kedves lelkiatyám, Nemes Ödön jezsuita atya úgy fogalmazott: a félelem a fejlődés előszele. Van a félelemnek egy olyan arca, ami ösztönző is tud lenni! Gondoljunk csak arra, hogy a félelem nem gátolja, hanem ösztönzi testünket, adrenalint és más fontos hormont termel ilyenkor a szervezet. Testünk minden porcikája azon dolgozik, hogy túléljek egy helyzetet, a képességeink sokszorosára vagyunk képesek.

Al Ghaoui Hesna – aki az elmúlt tizenöt évben több mint húsz országból, köztük számos háborús helyszínről tudósított – nemrég írt egy könyvet ebben a témában: Félj bátran! Az ismert, Prima Primissima díjas újságíró, riporter olyan kérdésekre kereste a választ könyvében, hogy milyen szerepet játszik a félelem mindennapi életünkben? Miben hátráltat és miben segít minket? Hogyan állíthatjuk tudatosan a szolgálatunkba, ha már megszabadulni nem tudunk tőle? Neves kutatók, szociálpszichológusok kutatási eredményeit ötvözte saját tapasztalataival. „Ha félsz, lehetsz bátor, és tesztelheted, hol van a komfortzónád határa, és ezt lehet fejleszteni, mint egy izmot. És ha ezt gyakorlod, rájössz, hogy az ilyen helyzetekben sem nyílik meg alattad a föld, nem halsz bele, hanem fejlődhetsz általuk” – foglalta össze tapasztalatait. A kutatások bebizonyították, hogy nem csupán a stressz képes hatni a testünkre és a pszichénkre, hanem ez működik fordítva is: megtanulhatjuk befolyásolni a veszélyérzet által kiváltott fiziológiai folyamatokat és azok hatását is a szervezetünkre. Persze a félelem legyőzése, illetve átalakítása nem jelenti az ész kiiktatását az életünkből. Ésszel végiggondolom, hogy mit szeretnék tenni és kihasználom a félelem ösztönző erejét. Hesna tanácsait talán így foglalhatnám össze: a félelem egy hajtóerő az élethez, de az ész az iránytű a kihívások között.

Szeretnék erre egy hétköznapi, de személyes példát elmondani. Mikor egy előadásra vagy lelkinapra kapok meghívást, igyekszem alaposan felkészülni, de általában előző éjszaka már nem tudok igazán nyugodtan aludni. Hiába dolgoztam ki a, b és c lehetőségeket, akkor is ott a bizonytalanság, kit hogyan érint meg a téma. Megteszem, ami tőlem telik, felkészülök, de érzem a félelmet a bizonytalansági faktor miatt. Ekkor egyrészt tudatosan végiggondolom, hogy igen, én megtettem az én részemet, másrészt Istenre hagyatkozom, hogy amit én nem tudok megtenni, azt Ő egészítse ki. Ő hozza ki a legjobbat az adott helyzetből. Volt, hogy egy előadás után már ott érzem, hogy ez nagyon jól sikerült, jók voltak a visszajelzések, igazán át tudtam adni, amivel készültem. De előfordult már az is, hogy egy lelkinap után csak úgy futottak a fejemben a gondolatok, mit rontottam el, mire reagálhattam volna másképpen, mivel készülhettem volna jobban fel … és néha meg is fogadtam magamban, hogy ez volt az utolsó! Szerencsére volt olyan eset is, hogy eltelt néhány hét vagy hónap és egy résztvevő megkeresett, és megköszönte, hogy hallott egy-két olyan gondolatot, ami továbbvitte őt egy nehéz helyzetben. S mikor legközelebb újra kaptam egy felkérést, és a félelem újra megpróbál beférkőzni az agyamba, azonnal előhívom ezeket a megerősítő emlékeimet is, hogy igen, van értelme! A félelem ilyenkor azt jelzi nekem, hogy olyan helyzetet vállalok majd fel, amire igyekszem felkészülni, de elfogadom, hogy nemcsak rajtam múlik a siker. Így már szabadon tudok rákészülni és ráhagyatkozni a helyzet adta lehetőségekre. A félelem pedig fokozatosan átalakul egészséges izgulássá és várakozássá! Életet adó energiává, bátorsággá.

Forrás és fotó: Szerzetesek.hu

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Vezető híreink - olvasta már?
-maradjunk-szofogadok-maradjunk-isten-igejenek-befogadoi-szent-istvan-napi-szentmise
„Maradjunk Szófogadók, maradjunk Isten Igéjének befogadói” – Szent István-napi szentmise Budapesten

Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek mutatott be szentmisét augusztus 20-án Budapesten, a Szent István-bazilika előtt, majd vezette a Szent Jobb-körmenetet. A szentmise szónoka Német László SVD nagybecskereki megyéspüspök volt.

2018. augusztus 20. hétfő
okumenikus-istentiszteletet-tartottak-budapesten-augusztus-20-eloestejen
Ökumenikus istentiszteletet tartottak Budapesten augusztus 20. előestéjén

Ökumenikus istentiszteletet tartottak a magyarországi keresztény egyházak vezetői augusztus 19-én, szombaton, az államalapítás ünnepének előestéjén Budapesten, a Szilágyi Dezső téri református templomban. Az ökumenikus imádságon Erdő Péter bíboros, prímás is részt vett.

2018. augusztus 20. hétfő