Kerekesszékben a szentség felé

2016. január 20. szerda 20:05

Bill Atkinson ágostonos szerzetes a szemináriumi évek alatt szenvedett szánkóbalesetet, kerekesszékben élte le élete java részét, szenttéavatási ügyét nemrég indították el. Tanúságtevő életéről születése 70. évfordulóján Orlando R. Barone író, volt szeminaristatárs visszaemlékezését adjuk közre.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Bill, teljes nevén William Edward Atkinson 1946. január 4-én született Philadelphiában, hétgyerekes családban. 1963-ban érettségizett a Monsignor Bonnerről elnevezett középiskolában, majd az Ágoston-rendben lett jelölt. Ennek letöltése után, 1964. szeptember 9-én elkezdte a noviciátust a rend New Hamburg-i házában.

Volt novíciustársa, Orlando R. Barone már középiskolába is együtt járt vele; már akkor szembesült vele, milyen hihetetlen tehetséges és gyors baseballjátékos Bill; amellett pedig jótermészetű, őszinte fiú. A barátságuk folytatódott az ágostonos szemináriumban, ahol a tiltás ellenére sokat beszélgettek a folyosón keresztül, szemközt lévő szobáik ajtajából. „Egy különösen borongós estén elmondtam neki minden aggodalmam és szomorúságom, ami akkoriban kínzott. »Mit szoktál tenni, amikor semmi nem sikerül?« – kérdeztem tőle.

A válasza gyors volt, és teljesen váratlan. »Csak fölnézek – felelte, fölpillantva a mennyezetre –, és azt mondom: legyen meg a te akaratod.«”


Bill 1964-ben, nem sokkal a baleset előtt

„Noviciátusunk második évében aztán végleg abbahagyta a labdajátékokat. A tél utolsó havazásakor leesett a szánkóról, neki egy kis fának homlokkal, és lebénult.

A kórházban azt mondták, nem éli túl. »Nem éri meg a reggelt« – mondták az orvosok, nem gondolván, hogy bár egyetlen izmát sem képes mozdítani, és átmenetileg megvakult, a hallása teljesen rendben van. Így hallhatta életében először azt a szót, hogy »kvadriplégia«.

Az orvosok akaratlanul is szívességet tettek neki. Nemtörődöm lemondás hallatszott a hangjukban, ugyanakkor heroikus küzdelmet vívtak, hogy stabilizálják az állapotát – mindez egyetlen lehetőséget adott Billnek, hogy irányíthasson. Bebizonyíthatta, hogy nincs igazuk. Életben maradhatott.

És így is tett.

Ez volt az első ennek az egykori atlétának a négy lehetetlen győzelme közül – folytatja Orlando Barone. – A második az volt, hogy fizioterápiás kezelést kapott, amiben a hozzá hasonló állapotban lévők közül nem sok beteg részesült; megtanult egyedül enni és elektromos kerekesszékkel közlekedni.


Bill Krol bíborossal a papszentelése előtti pillanatokban

A harmadik lehetetlen dolog, ami sikerült neki, hogy folytathatta papi tanulmányait. A katolikus egyház történetében valószínűleg senki mással nem fordult elő, hogy ilyen szintű fogyatékkal pappá szentelték volna. Ott voltam 1974-ben, amikor John Krol philadelphiai bíboros ezt kijelentette Bill ágostonos pappá szentelésekor”– írja Orlando Barone.

Csaknem harminc évig tanított, lelkivezetett és dolgozott alma materében, a Bonnerben. Híres volt humoráról – de nem az osztályteremben: a puszta jelenlétével fegyelmet, rendet teremtett, irányított – olvashatjuk a róla szóló visszaemlékezésekben. Egy korábbi diákja azt mondta róla, Bill volt a legaktívabb ember, akit csak ismert.

Egy rendtárs azt mesélte róla, egyszer épp Bill atya születésnapján autóztak hazafelé egy iskolai focimeccs után, amikor Bill megszólalt az autóban: „Felét kint, felét bent.” Majd megmagyarázta: „Ma vagyok 38 éves. Eddigi életem felét töltöttem ebben a kerekesszékben, a felét pedig kint belőle.” A rendtárs kérdésére, hogy mennyi időbe tellett, míg el tudta fogadni, hogy nem tud többé járni, így felelt: „Soha nem fogadja el az ember igazán. Minden este, mikor ágyba fektetnek, azt reméled, hogy holnap jön el az a reggel, amikor felkelsz és jársz. Azt tanulod meg elfogadni, hogy nem kelsz föl és nem jársz.” És az mennyi időbe tellett? „Körülbelül öt évbe. Az élet olyan, mint egy kártyajátszma. Vagy azokkal a lapokkal játszol, amiket leosztottak neked, vagy passzolsz – és én nem állok készen a passzolásra.”


Bill segítséggel mutatja be első szentmiséjét 1974-ben

William Atkinson 2004-től a frissen felújított Szent Tamás monostor egészségügyi részében élt – itt is, mint korábban is mindig, szerető rendtársak, családtagok és elkötelezett ápolók gondoskodtak róla. 2006. szeptember 15-én tért vissza az Úrhoz.

„Tudtam, mi a kedvenc imája: legyen meg a te akaratod. Megtanította nekem, mit is jelent ez – folytatja Orlando Barone visszaemlékezését. – Egész élete feladatává tette Isten akaratának az elfogadását, de az elfogadás soha nem jelentett belenyugvást. Ahol csak tudta, ő irányította a dolgokat.


II. János Pál pápától kap áldást

Úgy döntött, élni fog, amikor az orvostudomány az ellenkezőjét állította. Úgy döntött, elkezdi a rehabilitációt, amikor senki sem rehabilitálta a hozzá hasonlóan súlyos betegeket. Úgy döntött, pap lesz, amikor egy kétezer éves ajtó zárta el őt ettől. És termékenyebben és értelmesebben élt, mint bárki más, akit ismerek.

Nem kell pusztán az én szavamban bízniuk. Nemrég megtörtént a negyedik lehetetlenség: az Egyesült Államok püspöki konferenciája jóváhagyta a szentté avatási ügy elindítását. Örülök, hogy ez nem addig történt, amíg köztünk volt: túlélt egy feltehetőleg halálos gerincsérülést, de ha meghallotta volna, hogy szentté akarják avatni, attól félek, halálra nevette volna magát…”

Forrás és fotó: Aleteia.org; CatholicPhilly.com

Magyar Kurír
(vn)

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
a-magyar-katolikus-puspoki-konferencia-kozlemenye-az-olaszorszagi-foldrenges-kapcsan
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közleménye az olaszországi földrengés kapcsán

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Tanácsának augusztus 24-én kiadott közleményét olvashatják.

2016. augusztus 24. szerda
ferenc-papa-engedjuk-hogy-jezussal-egyutt-mi-is-megrenduljunk
Ferenc pápa: Engedjük, hogy Jézussal együtt mi is megrendüljünk!

A Szentatya augusztus 24-én kivételes módon nem tartott katekézist a szerdai általános kihallgatás keretében, hanem az olaszországi földrengés áldozataiért imádkozott.

2016. augusztus 24. szerda