Keresztények és muzulmánok közös felelőssége az együttélés

Kitekintő – 2015. március 26., csütörtök | 14:45

Március 24-én konferenciát tartottak Rómában katolikusok és síiták részvételével a vallások együttéléséről, a párbeszéd szükségességéről – az Agensir és a Zenit olasz katolikus hírügynökségek tájékoztatnak.


Katolikusok és síiták. A hívők felelőssége egy globalizált, pluralista világban címmel rendeztek konferenciát Rómában a Szent Egyed közösség és az Imam al-Khoei Alapítvány kezdeményezésére. Ez utóbbi szervezet egy nemzetközi alapítvány, amelynek tagja a síiták legmagasabb rangú vallási vezetője, Ali al-Szisztáni ajatollah is. A tanácskozáson részt vettek Irak, Irán, Libanon, Szaúd-Arábia, Bahrein és Kuvait magas rangú síita vallási vezetői, katolikus részről pedig Reinhard Marx bíboros, az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága (COMECE) elnöke, Jean-Louis Tauran bíboros, a Vallások Közti Párbeszéd Pápai Tanácsa elnöke, Crescenzio Sepe nápolyi bíboros érsek és Vincenzo Paglia érsek, a Család Pápai Tanácsa elnöke.

Andrea Riccardi, a szervező közösség alapítója, egyháztörténész emlékeztetett arra, hogy nagyon sok konfliktus dúl a világban, a pakisztáni, iraki, nigériai keresztények, de a síiták is súlyos próbatételeken mennek keresztül. Hangsúlyozta, hogy az egyház elkötelezetten tevékenykedik annak érdekében, hogy a vallások a párbeszéd és a béke szolgálatában álljanak. Hangsúlyozta, hogy az a vallási vezető, aki az erőszakot hirdeti, valójában se nem vezető, se nem vallásos ember. Ha egy vallás nem képes szembenézni a globalizáció kihívásaival, akkor vagy jelentéktelenné válik, vagy fanatikussá lesz. A globális kommunikáció világában élünk, a vallások nem maradhatnak ezen kívül, élniük kell a lehetőségekkel, miközben látniuk kell, hogy a globalizációval a világ nem lett sem békésebb, sem igazságosabb. A világnak hatalmas szüksége van a hitre és a spirituális értékekre – mondta Riccardi. – A párbeszéd és az imádság olyan dolgok, amelyeknek ha ma elvetjük a magjait, akkor később, talán csak öt, tíz vagy még több év múlva teremnek gyümölcsöket. Hozzátette: ennek a találkozásnak folytatódnia kell. A találkozások nagyon fontosak: megváltoztatják ez embert.

Jean-Louis Tauran bíboros hozzászólásában kiemelte: nincs nagyobb csapás egy nép életében, mint a háború. Emlékeztetett arra, hogy Szíriában már öt éve zajlik a háború, amelynek szomorú mérlege: 215 ezer halott, 7 millió menekült az országon belül, 4 millió menekült a szomszédos országokban. Tauran bíboros figyelmeztetett: „Nagyon súlyos dolog, amikor vallási vezetők erőszakra buzdítanak, ahogyan Pakisztánban történik, ahol gyakran a káromlás vádjával ítélik el a keresztényeket. Milyen szörnyű dolog, hogy vannak iskolák, vallásos iskolák is, amelyek a terrorizmus melegágyai!” Csak akkor teremthetünk békét, ha határozottan megvédjük ez emberek és a népek méltóságát. A vallásos emberek feladata, hogy építsék és védelmezzék a békét. A vallásoknak kötelességük úgy beszélni az emberekhez, hogy ezzel a tiszteletet és a békét erősítsék a társadalomban, különösen válság idején – hangsúlyozta a bíboros.


Dzsavád Al-Khoei, az Al-Khoei Alapítvány főtitkára azt hangsúlyozta, hogy a párbeszéd nemcsak a tanult emberek, az elit társadalmi réteg feladata, hanem a hétköznapi emberek körében is művelni kell, még akkor is, ha számos körülmény akadályozza. „A párbeszéd megszilárdulásához mindenekelőtt arra van szükség, hogy szembeszálljunk a világban oly nagyon elterjedt vallási szélsőségességgel” – hangsúlyozta. Hozzátette: A szélsőségességgel és a terrorizmussal szembenézni azt jelenti: szembeszállni azzal a meggyőződéssel, mely szerint az ember hitvallását erővel a másikra kell kényszeríteni. A szélsőségesség abból születik, hogy nem ismerjük egymás hitét – fogalmazott a síita alapítvány képviselője.

A másik fontos dolognak Dzsavád Al-Khoei azt tartja, hogy alapelvként kell elfogadni a sokszínűséget, ami emberi és isteni dolog, ahogyan a Korán is hirdeti. A népek között nincsenek különbségek. A különféle vallások követői közt fennálló bizalmatlanság abból ered, hogy hiányzik a közvetlen kommunikáció, különösen a vallási vezetők között. Ha nem kommunikálunk, akkor nem ismerjük meg egymást. Nagyon sok közös pont van az iszlám és a többi monoteista vallás között, és ezeket a közös pontokat meg kell ismerni, hogy a megértés hídjait építhessük rájuk – hangsúlyozta.


Mohamad Hasszán Al-Amine libanoni teológus hozzászólásában azt hangsúlyozta, hogy nem mindig volt ilyen az iszlám. Ahogyan a kereszténységben, úgy az iszlámban is voltak különböző nézetek a hitbéli tanításról és az iszlám jogról. Ezért azt kéri a muzulmán vezetőktől, hogy szervezzenek találkozókat, gyakoroljanak önkritikát. A nyílt, látható önkritika arra bátorít, hogy az emberek átgondolják szentnek hitt elképzeléseiket, amelyek a valóságban nem szentek, nem is képezik a vallási tanítás lényegi részét, hanem ellenkezőleg: a vallás önmagába zárkózásának gyümölcsei, ellenségeskedéshez vezetnek azok iránt, akik másképp gondolkodnak. Ez vezet aztán ahhoz, hogy az iszlámról ijesztő kép alakul ki, holott az iszlám vallás a szeretetre és a békére ösztönöz. A vallásnak nincs köze a szélsőséges csoportokhoz, akik a hit nevében szörnyű bűntetteket követnek el.

Fotó: Frontierarieti.com, Romasette.it

Magyar Kurír
(tzs)

Kapcsolódó fotógaléria