„Nem hagy nyugodni az én Krisztusom” – Beszélgetés Munkácsy trilógiájáról

2019. április 19., péntek | 15:00

Keresztesné Várhelyi Ilona irodalomtörténésszel próbáltuk megfejteni a képek üzenetét.

Ha valaki megnézi a debreceni Déri Múzeumban Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiáját, biztos, hogy sokáig a hatása alatt marad. A 19. század nemzetközileg is elismert festője nem csak technikai értelemben alkotott remekműveket. A festmények alapos elemzése során kiderül, hogy e monumentális alkotások – melyek mind témájuk, mind szimbolikájuk miatt csak együtt értelmezhetők – egy átelmélkedett szenvedéstörténetet ábrázolnak. A képek üzenetét Keresztesné Várhelyi Ilonával próbáltuk megfejteni.

– Hogyan került kapcsolatba a képekkel?

– Mint azt talán sokan tudják, a Déri Múzeumban sokáig csak az Ecce homo című festményt láthatta a nagyközönség, a trilógia másik két darabja külföldön volt. Sz. Kürti Katalin művészettörténész kezdeményezte, hogy a három képet együtt is láthassuk. Ez a vágyunk 1995-ben végre teljesült. Természetesen nagyon sokan kíváncsiak voltak Munkácsy remekeire, ezért engem is bevontak a tárlatvezetési feladatokba. Én eredetileg a Déri Múzeumhoz tartozó Debreceni Irodalmi Múzeumot vezettem, s bár tanultam művészettörténetet is, elsősorban a művek irodalmi és bibliai összefüggéseit igyekeztem a látogatóknak megvilágítani. A Déri Múzeum tudományos konferenciát rendezett a festményekről, melyen Gaál Botond református teológus tartott ugyanebben a témában előadást. Vele sokat beszélgettünk a festményekről, eszmecseréink megállapításaira a későbbiekben is támaszkodtam, de tárlatvezetési gyakorlatom, előadásaim is sok új felismerésre vezettek. Munkácsy képei nagyon sok embert foglalkoztattak, engem is számtalan helyre meghívtak, hogy mutassam be a műveket. A nagy érdeklődést látva a múzeum akkori vezetői felkértek, hogy egy népszerűsítő, ismeretterjesztő könyvvel is segítsem azokat, akik kíváncsiak a festmények szakrális vonatkozásaira. Így született meg a Bibliával Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt című könyvem, Lukács Tihamér fotóival.

Kezdettől fogva úgy láttam, hogy a festmények együttes bemutatása új megvilágításba helyezheti értelmezésüket is. A képek egymásra vonatkoztatva tárják fel a realista ábrázolásba ágyazott szimbólumok rejtett értelmét. Ma is úgy tartom, hogy a trilógia felmérhetetlen erejű evangelizációs eszköz lehet, különösen az értelmezést segítő, látványos fényjátékkal.

– Milyen hatással vannak ezek az alkotások a ma emberére?

– Manapság az idelátogatók nagy része szinte alig tud valamit a bibliai események hátteréről, ám a festményeket bemutatva könnyebben megértik Jézus életének történetét. Egyszer egy fiatalokból álló csoport jött el megnézni a képeket, a terembe belépve egyikük hangosan megjegyezte: „Hű, de klassz óriásplakát!” Munkácsy festményei már csak méretüknél fogva is képesek hatni, ám nagy szükség van arra, hogy feltárjuk a látvány mögötti összefüggéseket is.

 – Hogyan jöttek létre a festmények?

– A Krisztus Pilátus előtt című festményt (1881) megelőzően Munkácsy egyáltalán nem foglalkozott bibliai témákkal. A 19. század végére már befutott festő volt, szalonként is szolgáló párizsi műterem-otthonában olyan értelmiségiek fordultak meg, akik meghatározták a korszak Európájának szellemi életét. Ernest Renan történész-filozófus (1823–92) Jézus-könyve, valamint Gustave Doré (1832–83) festészete lehetett hatással a trilógiára. A Krisztus Pilátus előtt nagy sikert aratott, ezért tért vissza Munkácsy később is ehhez a témához. Barátainak azt mondta, hogy őt elsősorban a feltámadás kérdése izgatja. Következő festménye – melyet a nagyközönség elől elzárt – mégis a halott Jézust ábrázolta. Ezután a golgotai jelenetet festette meg. Sokáig nem is vették észre, hogy ezen a képen valójában nemcsak Jézus Krisztus keresztre feszítése látható, hanem annál több. Erre utal a mű eredeti címe, a Consummatum est, azaz Beteljesedett!. Ha pedig így van, akkor joggal tesszük fel a kérdést: mi teljesedett be?

– Miért telt el annyi idő a Beteljesedett! és az Ecce homo létrejötte között?

– Valóban, Munkácsy sok év múlva tért vissza a témához, az Ecce homo – mely végül az utolsó alkotása lett – 1896-ra készült el. Számítógépes nyelven azt mondanánk, hogy nyitott egy új ablakot. Munkácsy ebben az időben már igen beteg volt. A karlsbadi gyógykúrájáról írta egyszer a feleségének: „…szeretnék otthon lenni, mert nem hagy nyugodni az én Krisztusom.” Ez azt bizonyítja, hogy Munkácsyt egzisztenciálisan is foglalkoztatta Jézus Krisztus szenvedéstörténete. Ezzel az alkotással Krisztus messiáskirályi alakját szerette volna kiemelni. Van, aki szerint ezen a festményen a szenvedő embert ábrázolta, ám helyesebb, ha azt mondjuk, hogy az emberként szenvedő Istent jelenítette meg. Ez is azt bizonyítja, hogy a trilógia egy krisztológiai mű, mely azt mutatja meg, hogy kicsoda Jézus Krisztus – nemcsak az emberiség, hanem személyesen Munkácsy számára is.

Krisztus Pilátus előtt 

– A Krisztus Pilátus előtt nem csak keletkezése, de a bibliai események felől közelítve is az első a sorban. Kiket látunk ezen a képen?

– Munkácsy nem pusztán Jézus életének egy epizódját, vagy valamelyik evangélium egy részletét szerette volna lefesteni. Ez a kép több jelenetet és több helyszínt is magába sűrít. Egy felületen mutatja be a hatalom és a nép Jézushoz való viszonyát, de egyszerre látjuk Jeruzsálem római birodalmi és szakrális jellegét is. Jézus ezen a képen a tömeg oldalán áll, szemben Pilátussal; mintha az elnyomott nép szószólója lenne. Pilátus mellett állnak a zsidó vezetők is, akik arról próbálják meggyőzni a helytartót, hogy mekkora veszélyt jelent Jézus a Római Birodalomra. Azt, hogy nem történeti jelenetet látunk, az is bizonyítja, hogy a főpapok Pilátus közvetlen közelében állnak, holott a húsvéti előírások miatt ez nem lehetett így.

A festményt horizontálisan tagolja az a három fehér folt, melyet a néző azonnal észrevesz: a karját felfelé nyújtó alak, Jézus és Pilátus. Ha jobban megnézzük, akkor láthatjuk, hogy vertikálisan is háromfelé osztódik a kép – a néző szintjétől Jézuson át a kilátásig – vagyis a kompozíció kereszt alakban rendeződik, melynek metszéspontjában áll Jézus.

– Nem véletlen, hogy Jézus fehér ruhában áll előttünk.

– Ez az öltözet eltér a zsidók hagyományos viseletétől, nyilvánvaló, hogy nem ebben a ruhában fogták el a poroszlók. A fehér szín utal az ártatlanságra, de arra is, hogy ő a valódi főpap. A zsidó főpap ugyanis csak hosszú, fehér ornátusban, saru nélkül léphetett be a szentek szentjébe. A figyelmes szemlélő láthatja, hogy Jézus is mezítláb van. A megkötözöttség utal az áldozati bárányra. Jézus tehát a főpap, aki saját magát mutatja be áldozatul.

– Hogyan ábrázolta Munkácsy Jézus és Pilátus alakját az Ecce homón?

– Az evangéliumban azt olvassuk, hogy a gúnyos királyjátékban egy katonaköpenyt terítettek Jézus vállára. Itt azonban azonnal feltűnik, hogy Jézus öltözete egészen más, nemes anyagból készült királyi palást. Fején ott a töviskorona, kezében a nádszál jogar, melyek azt jelzik, hogy ő a Felkent, a messiáskirály. Tekintete felfelé irányul, elnéz a tömeg felett, hiszen számára a küldetése a fontos, az, hogy a mennyei Atya mit kíván tőle. Pilátus Jézusra mutat, de a tömeg felé fordul, Munkácsy így fejezte ki a helytartó megosztott lelkiállapotát.

Eccce homo

– Ennek a képnek a főszereplője a tömeg. Nagyon sokféle arcot, alakot vehetünk észre rajta.

– A kép címe, Ecce homo, nemcsak azt jelenti, hogy Íme, az ember, érthetjük úgy is, hogy Ilyen az ember. Olyan, mint ez a tömeg. Van, aki egyetért a hatalommal, de láthatjuk itt Jézus követőit is. Renan a Jézus élete című, nagy hatású könyvében azt írja le, hogy Pilátus kérdésére – „Melyiket akarjátok, hogy a kettő közül elbocsássam nektek?” (Mt 27,21) – a tömeg egy része Jézus nevét kiáltotta, mások Barabásét, ám mégis az utóbbit hallották ki a lármából. Munkácsy képén is ezt a megosztottságot látjuk – vagy Jézus mellé állunk, vagy elfordulunk tőle. A képen észrevehetünk egy lánckordont is. Munkácsy azt kérte, hogy a festményt alacsonyan, embermagasságban állítsák ki, hogy a kép mindenkori nézője is szereplőjévé váljon az eseményeknek, hiszen mindenkinek el kell döntenie, hogyan viszonyul Jézushoz. A festmény portréi sokféle mintát adnak. Különös figyelmet érdemel a tömegbe rejtett Mária művészi ábrázolása.

– Ezen a képen Krisztus és Pilátus egy oldalon állnak. Ráadásul az előző festményhez képest Jézust már egy kicsit magasabban látjuk. Ha összevetjük a harmadik képpel, a Golgotával, akkor azt is észrevehetjük, hogy azon Jézus alakja már a kompozíció felső harmadába került. Emellett az első képen Pilátusra néz, az Ecce homón felemeli a tekintetét, míg a golgotai jelenetnél már az ég felé fordul.

– Ezek a részletek is jól mutatják, hogy ha a három képet egymás mellett látjuk, az értelmezés újabb és újabb lehetőségei nyílhatnak meg a számunkra. E felismerések révén nemcsak a művekhez, de a Krisztus-eseményhez is közelebb kerülhetünk.

Golgota

– A harmadik képet Golgota címmel szokták emlegetni, ön viszont helyesebbnek tartja a Beteljesedett! címet. Miért? 

– Munkácsy maga a Consummatum est címet adta a képnek. Ez többet jelent, mint a Golgota, amely csak a jelenet helyszínére utal. Szerintem azért helyesebb a „Beteljesedett” fordítás, mint az „Elvégeztetett”, mert a consummatum magában rejti a summa, vagyis a ’teljes, összes’ jelentést. Jézus ezen a képen még él, vagyis éppen e beteljesedést láthatjuk. Mint említettem, a művészt rendkívüli módon érdekelte a feltámadás vizuális megjeleníthetősége. A képen a keresztcsoport áll a legmagasabban: ennek az áldozatnak a beteljesedése kellett ahhoz, hogy a kereszténység egyáltalán megszülethessen. De a feltámadás ténye nélkül ez nem történt volna meg.

Éppen erre utal a kép másik hangsúlyos alakja, a Munkácsy által arab lovasnak nevezett figura. Láthatjuk, hogy nem az ember arab, hanem a ló. A lovas arca hasonlít a kereszten függő Jézuséra, tekintete átmetszi a teret, úgy néz a haldoklóra. Feszülten várja, mikor fejezi be Krisztus a földi életét, hogy ő is útjára indulhasson. Ki ő, és hová indul? A kérdésre a Jelenések könyvének látomása ad választ: „Ekkor láttam a megnyílt eget, és íme, egy fehér ló, és aki azon ült, annak Hűséges és Igaz volt a neve, és igazságosan ítél és harcol” (Jel 19,11). A folytatás így hangzik: „Vértől ázott ruhába volt öltözve, és ez a neve: Isten Igéje” (Jel 19,13). A festmény lovasa fehér lovon ül, ruhája véres, feje felett a megnyílt eget is láthatjuk. Ő tehát a „királyok Királya, az uralkodók Ura” (Jel 19,16), aki legyőzi a gonoszt. Munkácsy így egyetlen képen ábrázolta Jézus megváltó keresztáldozatát és az élő és terjedő, Krisztus-arcú Igét, a feltámadás üzenetét. A trilógiát záró kettős kompozíció tartalma az üdvösség ígéretének beteljesedését állítja elénk.

Fotó: Lambert Attila, Déri Múzeum

Baranyai Béla/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2019. április 21–28-i ünnepi számában jelent meg.

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Kultúra
Vezető híreink – olvasta már?
egyszeru-es-szep-bemutattak-csiksomlyoi-papai-szentmise-liturgikus-eszkozeit
Egyszerű és szép – Bemutatták a csíksomlyói pápai szentmise liturgikus eszközeit

A Ferenc pápa által Csíksomlyón celebrált június 1-jei szentmisén használatos liturgikus eszközöket és a Gyulafehérvári Főegyházmegye első, erre az alkalomra készült Evangeliáriumát mutatták be május 24-én, pénteken a székelyudvarhelyi-szombatfalvi Szent György Plébánia közösségi házában.

21:44
a-feltamadasba-vetett-hit-mi-remenyunk-bemutattak-szabo-ferenc-sj-ket-uj-konyvet
Hogy meglássuk a szeretet-Istent – Bemutatták Szabó Ferenc SJ két új könyvét

Május 23-án este az Építészet és Művészet Kévés Stúdió Galéria és az Építészek, Mérnökök, Képzőművészek Egylete Baross utcai székházában tartották Szabó Ferenc SJ „Isten nem halt meg” és „»Mindig neki harangozunk…« – Istenkereső magyar költők és írók” című könyveinek bemutatóját.

20:18