Kevin Reynolds: Clavius

Kultúra – 2017. április 22., szombat | 13:48

Kevin Reynolds filmjében egy Clavius nevű római tribunus meséli el egy zsidó fogadósnak, hogyan vált más emberré, miután találkozott a feltámadt Jézus Krisztussal és tanítványaival.

Clavius ifjú katona, de már rengeteget tapasztalt, és a lázadó zelótákkal vívott folytonos öldöklésben megtanulta, hogy az irgalom nem létező fogalom. A film csatajelenettel kezdődik, Clavius saját kezűleg öli meg a lázadók Rómát gyűlölő vezérét, Barabást, aki tehát, szemben az evangéliummal (Mt 27, 15-26), itt nem az a személy, akinek szabadon engedését a tömeg kiköveteli Poncius Pilátustól, Jézus ellenében. Azzal, hogy a tribunus nem ismer irgalmat Róma ellenségeivel szemben, kivívja a római helytartó bizalmát. Pilátust egyetlen dolog érdekli, hogy rend legyen Jeruzsálemben, különösen, hogy Tiberius császár hamarosan a városba érkezik. Abban bízik, hogy ha kivégezteti a zsidó főpapok által gyűlölt Jézust, lecsillapodnak a kedélyek.

A keresztre feszítés végrehajtásával Claviust bízza meg. A tribunus engedelmes katonához hűen teljesíti a feladatot, de mintha lelkében meghasonlana önmagával. Belefáradt a folyamatos gyilkolásba. Amikor a fürdőben Pilátus megkérdezi tőle, mi az, amire vágyik, így válaszol: „Róma. Ott hatalom, tisztség. Vagyon. Jónevű család. Majd egy villa valahol vidéken.” Amit remél mindettől: „A küzdelem végét. Egy napot halál nélkül. Békét.”

Jézus feltámadásának hírére a zsidó főpapok azzal vádolják a tanítványokat, hogy ellopták Krisztus holttestét. Clavius kapja a feladatot, hogy derítse ki az igazságot. A tribunus mindenképpen a végére akar járni az ügynek, egyrészt pozíciója féltése miatt, másrészt az igazság érdekében. Képtelenségnek tűnik számára, hogy egy ember feltámadjon a halálból. Katonáinak parancsba adja, hogy fogják el mindazokat, akik hirdetik, hogy a Názáreti él. Sorra hallgatja ki Jézus követőit, köztük Mária Magdolnát, akinek az evangélium szerint Jézus először jelent meg (Jn 20,11-18). Mária a rendkívüli élmény hatása alatt van, a sírással küszködik, de ezek az öröm könnyei. Így figyelmezteti Claviust: „Jézus most is itt van. Nyisd meg a szemed és láss… Olyasmit keresel, amit nem találhatsz meg. A kutatásod tévútra visz.” A tanítványok közül Clavius Bertalant hallgatja ki, bevetve a lelki terror eszközeit is, elmesélve, hogy a keresztre feszítés milyen rettenetes kínokkal jár. Bertalan egy pillanatra összeomlik, de aztán legyőzve félelmét, Isten mindenhatóságát hirdeti: „Istennek nem lehet parancsolni. Egyetlen fegyverünk a szeretet, amely megváltoztatja a világot.” Bertalannal kapcsolatban megjegyzendő, hogy Máténál (10,2) ezen a néven szerepel, Jánosnál (1,45-49) viszont Nátánáel a neve. Ő volt az, aki, miután Fülöp közölte vele, hogy Jézus személyében megtalálták azt, akiről Mózes törvénye és a próféták írtak, megkérdezte: „Jöhet valami jó Názáretből?” Amikor Jézus meglátta Nátánáelt, így szólt hozzá: „Lám, egy igaz izraelita, akiben nincs semmi álnokság.” Ő csodálkozott, hogy Jézus honnan ismeri őt. „Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.” Nátánáel erre felkiáltott: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!”

Clavius számára felfoghatatlan, hogy „Isten öltött volna testet egy tébolyultban…” Ugyanakkor igazságérzete nem engedi, hogy hamis jelentést tegyen le Pilátus asztalára. A Jézus sírját őrző két katonát addig faggatja, míg meg nem tudja tőlük: a zsidó főpapok fizették le őket, hogy mondják azt, Jézus holttestét a tanítványok erőszakkal ellopták. Egyikük arról beszél, soha nem látott olyan hatalmas, mindent betöltő fényességet, mint amikor megnyílt a sírbolt. Mivel erre nem talál magyarázatot, az italba menekül. Clavius a kihallgatásokat követően gyötrődő tekintettel néz maga elé. Álmában megjelenik neki a keresztre feszített Jézus, a tenger közepén, a víz és a föld szinte összeér. Az álomból felriadva Clavius hírt kap arról, hogy katonái megtalálták Jézus tanítványainak a rejtekhelyét. Ez a film fordulópontja: a tribunus egyedül tör be az utolsó vacsora helyszínére, kezében kivont karddal. Itt vannak a tanítványok, középen a feltámadt Jézus. Hűen a „bocsáss meg ellenségeidnek” parancsához, így köszönti kivégzőjét: „Isten hozott, Clavius! Ülj le közénk, testvérem. Itt nincs ellenséged.” Clavius szemtanúja lesz annak is, hogy Tamás leborul Jézus előtt, a bocsánatát kérve, amiért nem hitte el, hogy feltámadt (Jn 20,24-29). A tribunus elgyengül, a falnak támaszkodik, kezéből kihull a kard. A távolból fény szűrődik be, mintegy jelezve, hogy Clavius lelkét megérintette az Istenbe vetett hit, bár gyökeret még nem eresztett benne. A tribunus letagadja katonái előtt, hogy megtalálta a rejtekhelyet. Szakít korábbi életével, a Názáreti nyomába ered, mert végére akar járni az igazságnak. Amit látott, felfoghatatlan számára. Így fogalmazza meg a Pilátushoz intézett búcsúlevelében: „Két dolgot láttam, amivel nem tudok megbékélni. Egy kétséget kizáróan halott férfit, és ugyanezt a férfit élve megint.”

Clavius követi a tanítványokat Galileába, ahová igyekeznek, mivel Jézus megígérte, hogy ott ismét megjelenik előttük. Szemtanúja lesz ennek, csakúgy mint a csodás halfogásnak, és annak is, hogy Péterre bízza Egyházát. Végignézi azt is, ahogy Jézus meggyógyítja a mindenki által elűzött leprást. Látja, amint a mennybe emelkedik, s elküldi a Szentlelket, szélvihar formájában. Világossá válik számára, hogy Jézus mindenkiért jött, s egyszerre gyógyítja a lelki és testi betegségeket. Nem karddal, hanem szeretettel.

Clavius azonban nem tudja elfogadni a szeretetre épülő tanítást itt a földön, hiszen egész eddigi életében mást tapasztalt, az erő kíméletlen érvényesítését. Rengeteg csodát látott, köztük a halott Jézus élőként való megjelenését, mégsem hisz feltétlenül. Attól fél, hogy téved, és örökké ezen tépelődik majd. Amikor Jézus mennybemenetelét követően Péter azt mondja neki – „Embereket fogok halászni. Mi mást tehetnék ezek után? Te is halászni fogsz?” –, Clavius nem felel. A zsidó fogadós kérdésére pedig – „Tribunus, te őszintén hiszel ebben?” – így válaszol: „Abban hiszek, hogy sosem leszek a régi.”

Azzal, hogy fizetség gyanánt Clavius lehúzza tribunusi gyűrűjét, jelzi, hogy egyértelműen szakít korábbi énjével. A krisztusi örömhír hirdetője sem lesz azonban, legalábbis egyelőre. A „Látva nem látnak és hallva nem hallanak” (Mt 13,14) nemzedékéhez hasonlít, de szándékai nem rosszak. A film utolsó jelenetében elindul a pusztaság felé, tovább keresi Isten igazságát. Talán sivatagi remete lesz belőle, aki a magányban talál rá Istenre, belső hallás és látás révén. Szent Ágoston szavai juthatnak eszünkbe híres, Isten és ember, Teremtő és teremtmény kapcsolatát plasztikusan kifejező sorával: „... magadnak teremtettél minket s nyughatatlan a mi szívünk, míg benned meg nem nyugszik.” (Balogh József fordítása)

Clavius  (Risen)

(Amerikai film, 2016., 107 perc)

Rendező: Kevin Reynolds
Forgatókönyvíró: Kevin Reynolds, Paul Aiello
Operatőr: Lorenzo Senatore
Zeneszerző: Roque Banos

Főbb szereplők:
Joseph Fienes: Clavius
Tom Felton: Lucius
Cliff Curtis: Jézus
Peter Firth: Poncius Pilátus
Stewart Saidamore: Péter
Stephen Hagan: Bertalan

(Kiadta és forgalmazza: Bonton Film, 2016).

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria