Kiállítás nyílt Tatán a főtéri Immaculata-szoborról

A napfény trónusod, a szép hold zsámolyod,
A magas kék egek te sátorod,
Ragyognak fejeden, ékesen, fényesen,
Mint égi korona, a csillagok.

A szobor helyén korábban a város középkori temploma állt. A régi templom szűkösnek bizonyult, és semmiképpen nem felelt meg a birtokos Esterházy család reprezentációs igényeinek, így 1751-ben új plébániatemplom építését határozták el. Amikor megtartották az első szentmisét a nagytemplomban, sor került a régi templom bontására. A megszentelt hely, a több évszázados devóció színtere valamiféle emléket kívánt, így került sor egykori falai fölött 1784-ben az Immaculata-emlék felállítására.

A szobor az egek magasságába emelt Boldogságos Szüzet a Szeplőtelen Fogantatás ikonográfiai sémája szerint ábrázolja – ő a legfőbb védelmező, a legerősebb bajelhárító, és alakja itt, a tatai főtéren a város védőszentjét testesíti meg. A 17–18. században megújuló Mária-tisztelet a Habsburg birodalom területén leggyakrabban az Immaculata típusában öltött testet, és a nap, hold és csillagok díszletei között megjelenő, törékeny Boldogasszonyt népszerűsítette, talán azért is, mert a török időkben (amikor csodák sora igazolta, hogy a keresztény seregeket Mária segíti a győzelemre) a Mária lába alatti holdsarló külön jelentéssel bírt.

Az ünnepélyes szoboravatásra 1784 októberében sor. „Nagyméltóságú Esterházy Ferenc gróf úr, az ő kimagasló kegyességéből a piactéren, a szentély helyén, ahol egykor a régi templom magasodott, a saját költségén, a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása háromszögletes /talapzatú/ szobrának készítéséről gondoskodott, olyannyira, hogy a képmás meglehetősen sok hívő jelenlétében, dobok és harsonák hangja között, 1784. október 29. napján szerencsésen a helyére lett húzva és fel lett állítva.”

Az Immaculata-emlék hamarosan valóban a Mária-tisztelet központjává vált, városvédő Szűzanyává emelkedett. 1799-ben Salamon Vazul piarista szerzetes a szobor kapcsán latin nyelvű ódát írt a Szűzanyához Ode ad Castissimam Virginem Tatensium Patronam – Óda a legtisztább Szűzhöz, a tataiak pátrónájához címmel.

A Szeplőtelen Szűz szoboralakját Schweiger Antal, a tatai fajanszgyár mintázómestere, kisebb fajansz szobrok és a tatai nagyméretű köztéri alkotások szobrásza faragta. A kiállítás különleges kincse Schweiger ónmázas fajanszból készült Immaculata szobra, a tatai Immaculata-oszlop témájának első, kisebb méretben megvalósított megfogalmazása.

Fotó: Kuny Domokos Múzeum, Tata

Magyar Kurír