Kondé Lajos: A sikerek és feladatok visznek tovább

Pasztorációs építkezés a Szeged-Csanádi Egyházmegyében

Hazai – 2012. május 22., kedd | 14:55

Megújulva megújítani címmel indított el 2011-ben a Szeged-Csanádi Egyházmegye pasztorális helynöksége egy pasztorális útitervet, megszólítva és missziós közösségbe hívva az egyházmegye minden tagját. A pasztoráció mára kinyílt minden olyan területre, ami az emberekkel foglalkozik egyházi kereteken belül. Tevékenységében nagy perspektívát felvázoló helynökség fogja össze és segíti a pasztoráció minden területét. Kondé Lajos pasztorális helynökkel beszélgettünk életükről.

A pasztorális helynökség mára összefogja a pasztoráció minden területét, kezdve a hivatásgondozástól a hitoktatást, képzést, kommunikációt, karitászt, ifjúságot, családgondozást és a kórházi lelkigondozást. Milyen lépésekben épült ki ez a rendszer?

Hosszú folyamat volt ez az építkezés. Az alapokat 1996-ban egyházmegyei zsinat rakta le. Ez nagyon fontos állomásnak tekinthető az egyházmegye életében. A zsinat alaposan előkészített és jól átgondolt folyamat volt. Sikerült a megfelelő időpontban elindítani a pasztoráció különböző területein a közös gondolkodást. Az egyházmegye minden területéről és rétegéből bekapcsolódó világiak és papok végiggondolták a feladatokat és meghatározták a terveket. Nagy lendülettel indult a munka, és a végrehajtás során ismertük fel, hogy szükség van szervezettebb keretek megteremtésére. Így hozta létre Gyulay püspök atya 2005-ben a pasztorális irodát a katekézis feladatainak felvállalására, továbbá összehívta a bizottságot, amelyikkel a zsinatot indították. E zsinati kör ajánlására kinyílt a terület a hitoktatásról az egész pasztorációra, minden olyan területre, ami az emberekkel foglalkozik egyházi kereteken belül. 2006-ban Kiss-Rigó László lett a püspök, ő hozta létre a helynökséget és nevezett ki a helynöki feladatra. Ezt követően lépésről lépésre, emberről emberre növekedett ez a helynökségi munka.

Hogyan folyik a helynökségi munka?

Az egyházközség visszakapott Szegeden egy központi épületet. Ez lett a katolikus ház, itt kapott otthont a helynökség. Innen fogjuk össze az egyes területeket, így a hitoktatásért felelős irodát, a kateketikai irodát, a családpasztorációs irodát, az ifjúsági irodát, és a Katolikus Házban működik az egyetemi lelkészség irodája is. Összefogjuk a pasztorális referenseket. Ez a kör havonta találkozik, és megpróbálja átlátni, milyen mozgás van az egyházmegyében. Fontosnak tartom, hogy csapatmunkában tevékenykedünk, közösségi modellben akarunk az egyházmegyéért dolgozni.

Rengeteg kezdeményezés ötletgazdája és megvalósítója minden szakpasztoráció. Nagy és kiváló csapat dolgozik az irányítása alatt.

Szeged pezsgő közösségi élete megadta annak a lehetőségét, hogy ez az aktív csapat létrejöjjön. Örömmel mondhatom el, hogy minden terület nagy igyekezettel tölti be a maga feladatát. Elkötelezett, mélyen gondolkodó és az ügy érdekében sokat tevő munkatársak kiváló csapata jött létre. Minden állomáshelyemen igyekeztem közösségi életet teremteni, és azokat a fiatalokat, akik aktívak voltak a kisközösségben, meghívtam, hogy a nagyobb közösségéért, az egész egyházmegyéért dolgozzanak. A munkatársak létszáma folyamatosan nő, új emberek új területeket hoznak. A megújulás egyik forrása engedni, hogy új emberek behozzák mindazt, amit ők fontosnak látnak az egyházban vagy az életben. 

Mit jelent vezetni ezt a nagy csapatot?

Nem érzem magam vezetőnek, egy vagyok a csapattagok közül. Barátok vagyunk, jó munkatársi kapcsolatot alakítottunk ki. Ismerem a munkatársaim mögött álló családot, közel vagyunk egymáshoz. Megértő, szolgálatkész és figyelmes viszonyt alakítottunk ki.

Munkatársai megismertettek az egyes területeken végzett munkájukkal. Látható volt, hogy mindegyikük nagy lelkesedéssel dolgozik, folyamatosan születnek új ötletek. Mi a titka?

Azt gondolom, csak közös munkával lehet jól dolgozni. Mi sokat gondolkodunk együtt. Állandó motivációt jelent a közös gondolkodás. Közösen találjuk ki az utat, közös a munka, közös a siker és a sikertelenség. A sikerek és a feladatok visznek tovább. Nem engedi, hogy leüljünk. Együtt tervezzük meg az év menetét, áttekintjük, mi a fontos, mi megy jól, mire kell hangsúlyt fektetni.

Alsóvárosi káplánként kezdte a pasztorációs munkát, mára az egész egyházmegye pasztorációja az irányítása alá tartozik. Hogyan vezetett az út a helynökségig, és mi volt a meghatározó az Ön számára az egyes állomásokon?

Székesegyházi káplánként, majd függetlenített  ifjúsági lelkészként vezettem az egyetemi lelkészséget, az ifjúságpasztorációt. A Dóm plébánosaként vettem át a helynöki feladatot. Vezérelvem, hogy az embernek nem szabad beszűkülni a saját világába. Minden új feladat elkezdésekor tanulmányutat tettem azokkal együtt, akik azon a területen munkatársként kezdtek velem dolgozni. Így például végigjártunk Európában egyetemi lelkészségeket, megnéztünk nagyvárosok belvárosaiban működő plébániákat. Ezeket elemeztük, és amit jónak tartottunk, azt megvalósítottuk. Minél többet lát az ember, annál több új gondolat születik. Remélem, a növekedő történet folytatódik.

A pasztorális helynökség tevékenységének részleteiről hamarosan olvashatnak a helynökség irodavezetőjével, Gulyás Péterrel készített interjúban. 

Trautwein Éva/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!