Ma is élő népművészet

2018. augusztus 17. péntek, 16:41

Augusztusi nemzeti ünnepünkig még van lehetőségünk megnézni ezt a különleges kiállítást, amelynek egyik fő célja, hogy bemutassa, miként él tovább a magyar népi alkotók öröksége kiváló kortárs kézművesek igényes munkáiban.

Ha a népművészeti kiállítás kifejezéssel találkozunk, sokaknak poros csobolyók, molyrágta subák, megfakult szőttesek jelennek meg a szemük előtt. Esetleg falra szerelt tévékből fazékhangon szóló filmrészletek, amelyekben idős pásztorok a régi időkről mesélnek ízes tájszólással, vagy népviseletbe öltözött asszonyok szőnek szorgosan. Vajon tud-e egy ilyen tárlat újat mutatni, élményt nyújtani azoknak is, akik a népművészethez egyáltalán nem, vagy csak lazább szálakkal kötődnek? Meggyőződhetünk erről, ha ellátogatunk a Műcsarnokba, a Nemzeti Szalon kiállítássorozat Kéz | Mű | Remek című népművészeti tárlatára. Érdemes.

Augusztusi nemzeti ünnepünkig még van lehetőségünk megnézni ezt a különleges kiállítást, amelynek egyik fő célja, hogy bemutassa, miként él tovább a magyar népi alkotók öröksége kiváló kortárs kézművesek igényes munkáiban. Ám ne gondoljuk, hogy városligeti sétánk csupán egyik hőségtől eltikkadt félóráját fogjuk eltölteni a múzeum hűvösében, mert bizony az ember hosszabb időre ottfeledkezik a tárlaton. Tizenkét termen át fedezhetjük fel, hogy a mindennapi használati tárgyakon, a megújuló hangszereken, a népi motívumvilágból és anyaghasználatból ötleteket merítő öltözeteken keresztül miként válhat hétköznapjaink részévé a népművészet, s hogyan teheti szebbé modern világunkat a kortárs kézművesség.

A kiállító alkotók többségükben a népművészet mesterei, a népművészet ifjú mesterei, népi iparművészek, akik számos kitüntetést és díjat kaptak pályájuk során. Sokan közülük oktatnak, műhelyeket, iskolákat vezetnek. A kiállított tárgyak tehát olyan felkészült, nagy tudású mesterek alkotásai, akiknek valamennyi tárgya egy-egy csodálatra méltó műremek.

Az olvasók közül sokan emlékezhetnek a hetvenes évek táncházaira, a Muzsikás meg a Sebő együttesre, akiknek zenéjére pólós-farmernadrágos vagy éppen bő fehér inges, hosszú hajú fiatalok ropták a különböző tájegységek hagyományos táncait. Ennek a nemzedéknek tulajdonítják azt a friss szemléletet, amelynek hatására megváltozott a népművészetről alkotott képünk, a kézműves tárgyak életre keltek, és beilleszkedtek a mindennapokba. Ezt a korszakot eleveníti fel a tárlat első terme, ahol videókon és sok-sok archív fotón keresztül nyerhetünk bepillantást e közösségek életébe. Mindezt színes keretbe foglalja a kiállítótérben elhelyezett számos kézműves tárgy és hagyományos táncházi viselet. S amíg a szülők nézelődnek, a gyerekek is találhatnak maguknak elfoglaltságot: népi motívumos kirakójáték várja őket.

A kiállítás főtengelyét alkotó termekben megelevenedik a híres történeti tájegységek, Kalocsa, Sárköz, Buzsák, Székelyföld, Kalotaszeg továbbélő hagyománya, mindennapi tárgykultúrája. Újabb és újabb alkotásokra csodálkozhatunk rá, például Sasvári János szügyi bútorfaragó mester áttört motívumos lócájára, amelyet a szervezők – jó érzékkel – egy egészen különleges háttérvilágítás előtt helyeztek el. Akár ezt, akár a többi tárgyat látva a látogatóban óhatatlanul felmerül a gondolat: milyen jó is lenne otthonra egy ilyen… Az oldaltermekbe lépve a nézelődő szinte egy falusi vásár kellős közepén találja magát. Vannak itt ragyogó kékfestő vásznak, hímzett papucsok, csillogó csizmák, demizsonok – az embernek kedve támad ahhoz, hogy a kiállított bicikli fonott kosarait telerakja mindenféle jóval, aztán rápattanva elkarikázzon a kincsekkel. A kerékpárra nem lehet felülni, ahogyan a motorbicikli-modellre sem, amely Dobos Krisztina felsőpakonyi művész rátétmotívumos táskáit hordozza. De ki lehet próbálni a négyszemélyes asztalciterát és a xilofont – a hangszeres terem hangulata a próbálgatókból talán előcsalogat egy-egy népdalt. Érdemes megemlítenünk Farkas Gábor gazdagon díszített pálinkalepárlóját vagy Radácsi Piroska úrasztali terítőjét. Ezek, ahogyan a tárlat más alkotásai is, mind nagy gonddal készültek, hiszen az itt kiállító népi iparművészek, kézműves mesterek számos szakmai pályázaton értek el kiváló eredményeket, és mindannyian elismertek a maguk területén.

A legnagyobb helyiség, amely az apszisban található, leginkább a hölgylátogatóknak kedvez lenyűgöző ruhakölteményeivel. A kiállított öltözetek között akad olyan, amely anyagában idézi meg a régi viseleteket – mint például a nemezből készült estélyi ruha –, de a legtöbb darab forma- és motívumvilágát tekintve is a népviseletek modern újragondolása. A sok csodás ruha mellett gyöngyből, fémből és csipkéből készült ékszereket is felfedezhetünk a teremben, sőt, láthatunk egy gyöngyhímzéses telefontokot is, amely szokatlan formában mutatja meg, hogyan találkozhatnak a modern kor igényei a népi motívumokkal.

A népművészeti alkotások befogadói és értékőrzői a szakrális terek is – természetesen ezek sem hiányozhatnak a kiállításról. Az egyik oldalteremben áhítatos templomi hangulatot idéztek meg a kurátorok. A termet Gaál Jánosnak, a Néprajzi Múzeum nyugalmazott festő-restaurátorának a Nemzeti Szalon számára idén készített impozáns műve uralja: kalotaszegi református templomi mennyezetkazettákat láthatunk itt, amelyek szinte arra várnak, hogy egy valódi templomban leljenek otthonra. De láthatunk itt palástokat, úrvacsorai edényeket, valamint egy kisebb katolikus templombelsőt is padokkal, szószékkel – ez utóbbiak a Velemi Stúdió fafaragóinak alkotásai. A teremtől Slíž Róbert népi hangszerkészítő kis harangjával búcsúzunk.

Aki eddig esetleg hiányolta volna a kemencét, az a Táj, környezet, ember elnevezésű teremben találkozhat vele. A hagyományos falazattípusokat is megismerheti a látogató, s a hűs falú parasztház nád- és vályogillatát is magába szippanthatja. A videókon pedig olyan táborokról nézhet képeket és filmeket, amelyek a hagyományos építészeti technikák felélesztését tűzték célul maguk elé.

A kiállítás szokatlanul sok tárgyat mutat be, ám a látogató mégsem fárad bele a szemlélődésbe, érdeklődését végig fenntartják a szervezők. A tágas, világos termeket az ember egyáltalán nem érzi túlzsúfoltnak, sőt, izgalmas, hogy mindig újabb és újabb látnivalókat felfedezhet fel bennük. Érdemes rászánni az időt, hogy alaposan elmélyedjünk a mai magyar népművészek alkotásainak értékteremtő és -megőrző, színes világában. 

A kiállítás augusztus 20-ig tekinthető meg a Műcsarnokban (Budapest XIV., Dózsa György út 37.).

Fotó: Kosztolányi Bence

Jezsoviczki Noémi/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2018. augusztus 12-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kultúra
Vezető híreink – olvasta már?
jotekonysagi-koncert-perbali-szent-anna-templom-javara
Jótékonysági koncertet szerveznek a perbáli Szent Anna-templom javára

„Mindnyájan egyért” mottóval jótékonysági koncertet szerveznek a tűzben súlyosan megrongálódott perbáli katolikus templom javára március 17-én, vasárnap a budapesti MOM Kulturális Központ színháztermében.

12:19
bognar-tamas-labodi-plebanos-jezus-nem-mosolytalan-egyhazat-alapitott-de-mi-ridegge-tesszuk
Bognár Tamás lábodi plébános: Jézus nem mosolytalan egyházat alapított, de mi rideggé tesszük

Szülei arra tanították, hogy ne „valaki”, hanem egyszerűen csak jó ember legyen. „Tapsi atya” az öröm embere. Vallja, hogy Jézus nem egy rideg, mosolytalan egyházat alapított; mi tesszük sokszor azzá. Bognár Tamással Lőrincz Sándor készített interjút, mely a Somogyi Hírlapban jelent meg.

2019. február 21. csütörtök