MAGIS-találkozót tartottak a Szent Ignác-i lelkiség iránt érdeklődő fiataloknak

Nézőpont – 2015. július 24., péntek | 10:00

Július 10. és 20. között ismét MAGIS-találkozón vehettek részt az ignáci lelkiség iránt érdeklődő fiatalok. A találkozó magyarországi experimentumáról (műhelyéről), valamint a lengyelországi MAGIS-fesztiválról Hiba György SJ számolt be.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az idei MAGIS-találkozón mintegy 120 fiatal vett részt különböző európai országokból. (A magis latin szó jelentése ’több, jobb’, az ignáci lelkiség egyik lényegi elemére utal: „többet, jobban, Isten dicsőségére” – a szerk.) A 2015-ös rendezvény mottója Máté evangéliumának egyik sora volt: „…a ti világosságotok is világítson” (Mt 5,16) A jelentkezők különböző experimentumokon (műhelyeken) vehettek részt. Magyarország idén két műhelynek adott otthont: Miskolcon a taizéi és a szociális experimentum várta a fiatalokat. A taizéi experimentum keretében az ökumenikus közösség jellegzetes dalaival ismerkedhettek a résztvevők, a szociális experimentum pedig a miskolc-avasi lakótelepen élő hátrányos helyzetű gyerekekkel való játékot foglalta magában.

A szociális experimentum vezetője Hiba György SJ volt, aki személyes hangvételű beszámolójában ír a MAGIS-on megtapasztalt örömökről.

„Csend van, sajátos csend: emberi szuszogás és a kerekek kattogása alkotja. Egy kis, hatszemélyes hálófülke legfelső priccsén fekszem, és a gondolataimat rendezgetem. Reggel nyolcig, amíg a vonat befut a Keletibe, még sok idő van. Hála rezeg bennem mindazért, amit megtapasztaltam ez alatt a tíz nap alatt. MAGIS – experimentum – fesztivál. Magyarország – Lengyelország – Litvánia.

Igen, tíz nappal ezelőtt, július 10-én ismét elkezdődött – vagy inkább folytatódott – a szociális experimentumunk: »Playing together – játsszunk együtt!« Tábornak nem nevezném, sokkal inkább »életérzésnek«, ami akkor lesz a tiéd, ha beleadod magad; megvenni nem lehet.

Egy maroknyi (14 fő) 18–30 év közötti fiatal, közöttük szlovén, szlovák és lengyel származásúak, úgy döntöttek, hogy öt napot ajándékoznak az életükből Miskolcon az avasi lakótelepi, főként roma származású gyerekeknek. A mindennapokat a közös játék, a közös ebéd, majd a következő napra való készülés ritmusa határozta meg. A Máltai Szeretetszolgálat játszóterén, az ott dolgozók segítségével így valami szép jött létre: elfogadás és odafigyelés. Egymásra és Istenre. Vele együtt jöttünk játszani a gyerekekhez.

Reggel közös imádsággal, elmélkedéssel kezdtük a napot, majd amikor visszatértünk délután a szálláshelyünkre – a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium Kollégiumába –, szentmisével és esti közös megosztással mélyítettük el az aznapi élményeinket. Ezekben a megosztásokban volt öröm és volt nehézség. Az összetartozást éltük, élhettük meg, azt, hogy valóban hordozzuk egymás terhét. Csendes odafigyeléssel, jó szóval, egy biztató mosollyal.

A gyerekek őszinték, ez a tapasztalatom. Ha megszerettek, vagy ha éppen nem szeretnek, vagy ha valami nem jó számukra, nem rejtik el. Hálás szívvel tanulom tőlük ezt. Segít, hogy megéljem az érzéseimet, azt, aki vagyok. A legerősebb élmény ebben az öt napban a búcsúest volt, amit a taizéi csoporttal együtt terveztünk meg. Meghívókat készítettünk a szülőknek, rokonoknak, süteményt sütöttünk, amiben a gyerekek is részt vettek, énekeket gyakoroltunk. Kíváncsian vártam, hogy vajon hányan érkeznek majd. Este fél kilencre hirdettük meg az alkalmat, bizony nem túl korai időpontra. Nyolc órakor azonban már mindenki itt volt. Mintegy harminc gyerek érkezett szülőkkel, nagyszülőkkel. A legszebb ruhájukat vették fel. Csak néztem, és igyekeztem befogadni ezt az ajándékot. Álmélkodó tekintetemre Móni, a helyi segítőnk ennyit felelt: »Mert szeretnek titeket.«

* * *

A MAGIS egy nemzetközi ifjúsági program, amiben több ország fiataljai vesznek részt különböző experimentumokban, jezsuita szervezésben. A »műhelyek« közös fesztivál keretében zárulnak. Ez egyben nekünk, európai jezsuitáknak is lehetőséget ad a találkozásra és az együttműködésre. Idén Lengyelországban, Święta Lipkában, a jezsuita zarándokhelyen rendezték meg a nemzetközi találkozót. Az experimentumunk résztvevőin kívül Litvániából és Lengyelországból érkeztek fiatalok. Nagy elfogadást és befogadást éltem meg. A négy nap közös élményei után – szentmise, koncert, megosztás, tánc, zenélés, ének, terítés, mosogatás – fizikailag kifáradva, lelkileg azonban megerősödve és feltöltődve búcsúztunk. Lengyel vendéglátóink csak adtak és adtak. Önmagukat és a barátságukat.

Az éjszakai vonat, ami Varsóból indult, mindezt hazahozta velünk. Egy a Lélek, az adományaink különfélék, de ha Őt keressük, akkor megtaláljuk; egy mosolyban, egy ölelésben, a táncban, a közös játékban, munkában, a naplementében, a csendben.”

Fotó: MAGIS 2015/Facebook

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria