„Maradunk Patagóniában, amíg csak létezik a rend”

A káptalan november 15-én, szombaton ért véget, a kibocsátott záródokumentum címe: Szélesítsétek ki a látóhatárokat! A fiatalokkal vagyunk az öröm és a remény misszionáriusai.

„Evangelizáló otthonnak lenni a fiatalok számára” – ez volt a vezérfonala a Segítő Szűz Mária Leányai 23. általános káptalanjának, amely nyolc hétig tartott.

A szalézi rendfőnök a záró szentmise homíliájában így fogalmazott: „Kedves nővérek, el tudom képzelni a heves érzelmeket, amelyeket megtapasztaltatok az általános káptalan alatt. Csakugyan, hát »nem lángolt szívetek« ezekben a napokban? Ez egy nagy igényeket támasztó és fárasztó időszak volt. Biztos vagyok benne, hogy sokszor »az egyik szemeteket a földön tartottátok, tíz pedig az ég felé fordult«, amint Boldog Maddalena Morano szokta mondani. Bizonyára nyitott szívvel üdvözöltétek a Lélek belső jelzéseit, és már »szélesítitek a látóhatárokat«, hogy felismerjétek a társadalom és a változó generációk leghitelesebb és legsürgetőbb igényeit, ahogy ezt Ferenc pápa kérte tőletek. Ti, és mi mindannyian a Szalézi Családban, köszönetet kell mondjunk az Úrnak és a Szűzanyának, hogy oly sok kegyelmet kaptunk Istentől.”

Utalva a káptalan dokumentumainak fontosságára, és annak szükségességére, hogy megéljék ezeket a gyakorlatban, a rendfőnök hangsúlyozta: „»Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal« – mondja János evangélista első levelében. Ezért nem csak a szép szavakra és a jól megfogalmazott dokumentumokra van szükség, hanem az életre! Oda kell adni az életünket nap mint nap. Ítélkezéseinket valódi hitre és választásokra kell lefordítanunk, látható tettekre, amelyekkel tanúbizonyságot tehetünk, ami kézzelfogható. Ez az, amit a ’szeretni’ jelent, és megélni, mert »aki nem szeret, a halálban marad«.”

Mielőtt végső áldást adott volna, a rendfőnök utalt arra a tényre, hogy Ferenc pápa már háromszor szólította fel arra őket, hogy „ne felejtsék el Patagóniát”: egyszer a szaléziakat (2014. március 31-én, a 27. egyetemes káptalan alatt) és kétszer a Segítő Szűz Mária Leányait (2014. november 8-án). A rendfőnök hozzátette: „biztosak lehettek benne, hogy mi maradunk Patagóniában, amíg csak a rend létezik”. Állítását megerősítette a tizennyolc szalézi közösség és a nővérek tizenöt közössége; másik nyolc szervezet, amelyeket világiak irányítanak, de osztoznak a szalézi küldetés felelősségében, valamint a Szalézi Családnak a rászorulók javára működtetett többi közössége Patagóniában.

Fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír