Másfél évszázada Erdélyben a mallersdorfi ferences nővérek – KÉPGALÉRIÁVAL

Megszentelt élet – 2014. október 23., csütörtök | 17:08

A Szent Családról nevezett Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek közössége idén ünnepli Erdélyben való letelepedésének 150 éves jubileumát. Brassóban, Nagyszebenben és Székelyudvarhelyen ünnepi szentmise keretében tartottak hálaadást – tájékoztatták szerkesztőségünket a ferences nővérek.


KÉPGALÉRIA - klikk a képre!

Az ünnepi megemlékezés első állomása október 16-án, csütörtökön Brassó volt. 1895-től itt is működtek ferences nővérek egészen a rend feloszlatásáig; kezdetben betegápolással, majd tanítással foglalkoztak. Az idei jubileumi évben a szerzetes közösség ismét tevékenykedni kezdett Brassóban, bentlakást biztosítanak diáklányoknak.

Az ünnepség szentmisével kezdődött a belvárosi plébániatemplomban, amelyen a főcelebráns Csiby József helyi plébános volt. A szentmise végén az egyházközség megjelent tagjai egy-egy szál fehér rózsával köszöntötték a nővéreket. A szentmise után a közösség házában a plébánia fiataljai és a bentlakó lányok előadással örvendeztették meg a jubileumot ünneplő szerzetesnőket. A brassói ünnepség végén Wilhelm Gegenfurtner szuperior megáldotta a nővérek kápolnáját és közösségi házát.

Október 17-én Nagyszebenben ünnepeltek együtt a nővérek vendégeikkel és az érdeklődőkkel. 1864-ben ide érkeztek a német nővérek a németországi Pirmasensből. Montenuovo Vilmosnak, Erdély parancsnokának felesége, Batthyány Julianna grófnő kezdetben itt bérelt, majd vásárolt házat és hozzá területet a Hegyi utcában, ahol a nővérek lakhattak. Kezdetben elemi iskolát, majd polgári leányiskolát, óvodát, tanítóképzőt, egy kereskedelmi és háztartási iskolát működtettek bentlakással együtt. 1949 karácsonyán feloszlatták a nővérek közösségét, és az ingatlanokat államosították.

Délután ünnepélyes visszatekintést tartottak a hajdani zárda dísztermében. Botár Gábor székelyudvarhelyi plébános képes bemutatóval ismertette a nővérek történetét, doktori dolgozatának rövid összefoglalóját. A megemlékezésen az államosítás előtti egykori tanítványok is jelen voltak. Az ünnepet színessé tette a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium Gereben táncegyüttese.

A szebeni Szentháromság-templomban délután 17 órától Tamás József gyulafehérvári segédpüspök, Rudolf Voderholzer regensburgi püspök, Wilhelm Gegenfurtner szuperior, Raicea Oscar főesperes és néhány környékbeli plébános koncelebrálásával hálaadó szentmisét mutatott be.


Brassó és Nagyszeben után október 18-án Székelyudvarhelyen a Kis Szent Teréz-templomban adtak hálát az elmúlt másfél évszázadért.

Az ünnepi szentmise főcelebránsa Kovács Sándor kanonok, kolozs-dobokai főesperes volt, aki az 1989-es politikai változások után helyi főesperesként a nővérek udvarhelyi letelepedését kezdeményezte és megszervezte.

Az udvarhelyi szentmisén az Erdélyben jelenleg tevékenykedő 27 nővérrel együtt ünnepeltek a mallersdorfi anyaházból érkezett német szerzetesnők (köztük a rend hajdani és jelenlegi elöljárói), valamint a plébánia és a város hívei.


Vasárnap, október 19-én a székelyudvarhelyi Ferences templomban ért véget az ünnepségsorozat.

A hálaadó szentmisét Jakubinyi György gyulafehérvári érsek mutatta be. Böcskei László nagyváradi püspök, Rudolf Voderholzer regensburgi püspök, ferences testvérek, papok, különböző rendekhez tartozó szerzetesnővérek, meghívott vendégek, munkatársak és a székelyudvarhelyi lakosok együtt ünnepelték a másfél évszázados áldásos tevékenységet.

A prédikációban Jakubinyi érsek kiemelte a Boldog Paul Josef Nardini alapító által hátrahagyott feladatot: elvinni az örömhírt az embereknek a nevelői és betegápolói tevékenység révén. Kérte a jelenlevőket, hogy imádkozzanak a nővérekért, hogy jelmondatuk szerint „továbbra is lángoljon bennük a krisztusi szeretet, és sürgesse őket ennek a szeretetnek a gyakorlása.”


A szentmise végén Jakobe Schmid általános elöljáró köszöntötte a vendégeket, röviden visszaemlékezett a letelepedésre, a kommunizmus nehéz idejére, az idős nővérek kitartására, és a fiatalokat felkérte: „Imádkozzatok, és kérjetek éber, figyelmes szívet! Legyetek készen arra, hogy az emberek igényeire megfelelő választ találjatok és adjatok! Legyetek találékonyak a segítésben! Azt kívánom nektek, kedves fiatal nővértársaim, hogy érző lélekkel és nagy nyitottsággal figyeljetek oda országotok és a mai idők szükségeire, és tegyetek tanúságot az egyszerű élet által!” A szentmisén a Szent Miklós plébánia Musica Sacra kórusa énekelt.


A Szent Családról Nevezett Szegény Ferences Nővérek rendjét 1855-ben Paul Josef Nardini plébános (1821-1862) alapította Alsó-Bajorországban, betegápolásra és leánynevelésre. 1857-ben Nikolaus von Weis püspök megadta a rendi közösségnek az egyházi elismerést. 1869-ben megvásárolták anyaháznak az 1804-ben feloszlatott mallersdorfi bencés apátság épületét, innen a rendi elnevezés. A nővérek kórházakban, szegényházakban, óvodákban, leánynevelő intézetekben, ambuláns beteggondozásban tevékenykednek. A rend jelmondata: Caritas Christi urget nos (Krisztus szeretete sürget minket).

2006. október 22-én Speyer székesegyházában XVI. Benedek pápa megbízásából Friedrich Wetter bíboros boldoggá avatta a „szegények atyjaként” tisztelt Paul Josef Nardini pfalzi papot, a rend alapítóját.

A szegénygondozó nővérek 1864. november 19-én telepedtek le Erdélyben. A Németországból érkezett első hat nővér Szent Erzsébet napján kezdte meg működését Nagyszebenben. A feloszlatást megelőzően az erdélyi egyházmegyében a legelterjedtebb női kongregáció volt. 1925-ben Erdély szerte közel 700 nővér dolgozott az oktatásban, illetve a beteggondozásban.

Napjainkban a közel 30 nővér Székelyudvarhelyen óvodát, Kézdiszentléleken öregotthont, Nagyváradon óvodát, Brassóban leány diákotthont vezet.

Fotó: Ferencesnoverek.ro, Ksztplb.ro

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria