Meghalt Salvatore atya, akit halálos betegen szenteltek pappá

Amint arról korábban hírt adtunk, Salvatore Mellonét, a 38 éves, végstádiumban lévő rákos beteg papnövendéket idén április 16-án szentelték pappá az olaszországi Barlettában, a lakásában. Április 14-én, kedden délután Ferenc pápa felhívta Salvatorét telefonon. „Első újmisés áldásodat majd nekem add!” – kérte tőle. A szentmise végén Salvatore Mellone ígéretéhez híven teljesítette Ferenc pápa kérését: „A mindenható Isten áldása szálljon a pápára”  – mondta. 

Salvatore atya mély hitről tett tanúságot súlyos betegsége idején. Lakhelyén mutatott be szentmiséket, rendszerint csak néhány ember előtt. Egyre elhatalmasodó betegsége ellenére mindenkit szívesen fogadott, aki találkozni akart vele. Mindenkit meghallgatott, vigasztalt. Látogatóinak sokszor elmondta, milyen szép dolog papnak lenni.

Az utóbbi egy évben sok időt kellett kórházban töltenie, ahol mindig szakított időt arra is, hogy vigasztaljon másokat, reményt adjon az embereknek. Igyekezett azoknak a betegeknek segíteni, akik betegségük mellett magányosak is voltak, vagy nehéz anyagi körülmények között éltek.

Hetvennégy napot élt papként, Krisztust követve, szenvedésében egyesülve vele, miközben arcáról soha nem tűnt el a mosoly. „Mert lelke kedves volt Isten előtt, sietve kiragadta őt a gonoszság közepéből. Lelke tetszett az Úrnak” – idézte június 30-án, kedden a gyászmisén A bölcsesség könyvéből (4,14) homíliájában Giovanni Battista Pichierri, a trani-barletta-biscegliei egyházmegye érseke.

Pál apostolt idézte, aki a korintusaiknak írt második levelében arra buzdít, hogy ne csüggedjünk: „még ha a mi külső emberünk romlásnak indul is, a belső emberünk mégis napról napra megújul.” (4,16) Pál így folytatja: „Ez a mi mostani, könnyű szenvedésünk ugyanis a dicsőségnek igen nagy, örök mértékét szerzi meg nekünk. Ha nem a látható dolgokra figyelünk, hanem a láthatatlanokra. Mert a látható: ideigvaló, a láthatatlan pedig örökkévaló.” Ez történt Salvatore atyával – mondta az érsek –, aki napról napra érezte, hogy teste átalakul, erejét elveszi a rák, miközben lelkét Isten élteti, szíve kinyílik az egyház, a testvérei, az egész emberiség számára.

Nagy szeretet vette körül utolsó napjaiban, temetésére zsúfolásig megtelt a templom, a környékről és távolabbról is sok hívő érkezett. A barlettai Szent Kereszt-plébánia fiataljai egy dalt írtak neki – A szeretet ajándéka vagy címmel –, amelyet a temetési szertartáson is elénekeltek. A gyászmisén 60 pap, 20 diakónus vett részt, és ott voltak a molfettai szeminárium diákjai is.

A közösséghez tartozó 16 éves Marisa így beszélt róla: „Kár, hogy nem korábban születtem, hogy részt vehettem volna az iskolai táborokban, ahol ő is ott volt. A barátaim mesélték, különleges képessége volt arra, hogy minden beszélgetésbe beleszője a keresztény üzenetet. Az én életkoromban az ember figyelme könnyen elkalandozik, a mobiltelefonjainkkal, az sms-ekkel, a közösségi hálókkal vagyunk elfoglalva, de Salvatore atya képes volt arra, hogy megragadjon minket és megvilágítson Isten szavával.”

Fotó: Avvenire

Magyar Kurír
(tzs)