Megjelent Vörös Győző ókorkutató újabb szentföldi kötete

Kultúra – 2015. szeptember 3., csütörtök | 11:52

Pallós Tamás, az Új Ember szerzője ismerteti Vörös Győző ókorkutató „Machaerus II.” című kötetét, melyben a Nagy Heródes által építtetett palotának, Keresztelő Szent János vértanúsága helyszínének régészeti feltárásairól számol be a szerző.

„Krisztus előtt 30 táján Nagy Heródes egy korábbi vár helyén építette fel palotáját, illetve a hozzá kapcsolódó alsóvárost, amelyet halála után, Krisztus előtt 4-ben fia, Heródes Antipász tetrarcha (negyedes fejedelem) örökölt. Heródesék királyi palotáját Krisztus után 36-ban a nabateusok rombolták le. A 66 és 72 között dúló első zsidó háború alatt a zelóták bevették magukat a citadella és az alsóváros romjai közé, ahol megerősítették a még álló falakat. Végül 72-ben Lucilius Bassus római hadvezér, Masada meghódítója a Machaerust is elpusztította. Az ókori műemlékegyüttes lényegében ekkor vált »régészeti lelőhellyé«. Elfelejtették, olyannyira, hogy a Nagy Konstantin császár idején meginduló keresztény zarándoklatok idején már azt sem tudták, hogy hol volt Machaerus. Sok évszázad elteltével, 1807-ben a német Ulrich J. Seetzen – Josephus Flavius-kötettel a kezében – azonosította be. Az elveszett ókori vár ekkor került vissza a térképre; az orientalisták azóta mint fontos biblikus helyszínre tekintenek rá…” – foglalta össze Vörös Győző 2012-es beszélgetésünkkor Machaerus várának történetét. Az ókorkutató akadémikus, régész Keresztelő Szent János vértanúságának helyszínén dolgozik. 2009-ben nyerte el a jordániai régészeti koncessziót, jogosítványt szerezve a Holt-tenger partján magasodó lelőhely teljes feltárására, dokumentálására és műemléki helyreállításának megtervezésére.

Vörös Győző a Magyar Művészeti Akadémia égisze alatt vezeti a szentföldi (első!) magyar régészeti missziót. A milánói Edizioni Terra Santa gondozásában idén jelent meg a projektet – a citadella és vonzáskörzetének minden apró részletét – rögzítő impozáns „munkanapló” második része, amely terjedelmét tekintve még az elsőnél is reprezentatívabbra sikerült. A könyv a jeruzsálemi Pápai Biblikus Egyetem evangéliumi régészeti helyszíneket bemutató, 1941-ben indult Collectio Maior sorozatának ötvenötödik kötete.

A „Machaerus II”-ben Vörös Győző többek között röviden beszámol a citadellához vezető új, illetve felújított (zarándok)utakról, a turisztikai fejlesztésről, a felépült szállodáról, a nemzetközi érdeklődés s vele a látogatószám fokozatos növekedéséről. Szól a hegy alatti régi sziklasírokról, Machaerus város egykori temetőjéről, ahová a feltételezések szerint a Keresztelőt is temethették. Bemutatja az amerikai baptisták úttörő archeológiai terepmunkáját, majd az 1968-ban, Jerry Vardaman vezetésével indult első ásatások történetét, amelynek keretében beazonosították a hegy délkeleti gerincén futó egykori aquaeductus (csatornahíd) nyomvonalát is.

Vörös Győző a Mississippi Állami Egyetem Cobb Régészeti Intézetében folytatott kutatásainak eredményeképpen jegyzetekkel ellátva teszi közzé a Vardaman-expedícióhoz kapcsolódó 1968–69-es dokumentációt: fényképeket, levelezéseket, helyszínrajzokat. Precízen összeállított katalógusokban sorakoznak az akkor megtalált feliratos cseréptöredékek (osztrakonok), pénzérmék, agyag- és kőedényrészletek, üveg- és fémtárgyak, az ostromok során használt kőgolyóbisok, a különböző díszítő épületelemek: márványpadló- és mozaikdarabok, gipsz- és színes stukkómaradványok…

Az albumot lapozgatva tanúi lehetünk, hogy az elmúlt évtizedekben zajló kutatások-feltárások eredményeként miként nyertek ismét formát, kontúrt, karaktert a fennsík kőtörmelékdűnéibe merült falak, lépcsők, helyiségek, udvarok. Fokozatosan „világosul a kép”, ahogy a citadella feltárásának kezdeti, tapogatózó fázisaitól eljutunk a jelenig. Megközelíthetővé, bejárhatóvá vált a kilenc és fél méter mély ciszterna is. A magyar kutatócsoport tagjai immár rekonstrukciós modellek segítségével teremtik újjá az egykori palota pontosnak tekinthető „színhelyes valóságát”. Jelenleg a nyugati bástya feltárása zajlik…

A Machaerus-sorozat második részének legfontosabb és legérdekesebb fejezetéről azonban még nem esett szó. Vörös Győző a kötetet a magyar misszió világviszonylatban is kiemelkedő eredményeivel indítja: 2013–2014 folyamán az anasztilózis archeológiai módszerével, kizárólag eredeti, egymáshoz illő épületelemekből (oszlopdobokból), az ókorban használt technikák alkalmazásával sikerült összerakni és eredeti helyére visszaállítani a palota két „heródesi” oszlopát.

A közel öt méter (475 cm) magas, stukkóborításának részletét őrző ión oszlop az egykori királyi fürdőház négyzetes csarnokában álló tizenkét oszlop egyike volt. Majdnem négyméteres (379,5 cm) dór társa pedig a dór perisztiliumos udvart körülvevő oszlopsor részét képezte. Ott magasodik a fennsík platóján, ahol egykor Heródes Antipász tragikus kimenetelű születésnapi lakomája zajlott. Ahol Salome táncolt, aki anyja, Heródiás ösztönzésére az általa gyűlölt, rabként őrzött „szent ember”, Keresztelő János fejét kérte jutalmul. Oszlopok, messze látszó, hiteles jelek Keresztelő Szent János letisztult golgotáján.

Pallós Tamás

Fotó: Dósa Papp Tamás 

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria