Megvolt benne Krisztus bátorsága – Prohászka Ottokárra emlékeztek halálának évfordulóján Budapesten

Hazai – 2019. április 9., kedd | 11:26

Prohászka Ottokár püspök emlékére április 6-án ünnepséget rendeztek a budapesti Központi Papnevelő Intézet dísztermében, valamint az Egyetemi templomban. Tudományos konferenciával, illetve püspöki szentmisével emlékeztek meg Prohászka Ottokárról halálának 92. évfordulója alkalmából.

A konferencián Szabó Imre agrártörténész, Tóth Sándor költő, publicista és Mózessy Gergely püspöki gyűjteményigazgató, levéltáros tartott előadást. Az Egyetemi templomban Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök mutatott be szentmisét Cserháti Ferenc püspökkel, Dékány Árpád Sixtus ciszterci szerzetessel, korábbi zirci apáttal, Marton Zsolt rektorral, Ugrits Tamás pasztorális helynökkel, valamint egyházmegyés papokkal együtt.

A tudományos konferencián Mózessy Gergely püspöki levéltáros elnökölt, aki köszöntőjében elmondta: Prohászka Ottokár természetszemlélete, természetmisztikája a püspök halála után a pályája tudományos feldolgozásának homlokterébe került.

Prohászka és a természet kapcsolatát érdemes több oldalról is megvizsgálni, ezért kértek fel többek között egy agrárszakembert, mutassa be, milyen is volt az a táj, amelybe a püspök megérkezett.

A Fejér megyei természeti viszonyok alakulása a 19. század végén és a 20. század elején hatással volt Prohászka püspökre is – hangsúlyozta Szabó Imre agrártörténész előadásában. „Fejér megye olyan jelentős természeti változáson ment keresztül, amely abban a korban egy megyére sem volt jellemző. A mocsaras, vizes, lápos területeken nem voltak utak, a településeket nem lehetett rendesen megközelíteni. Az utak megépítésével megváltozott a megye településszerkezete, új birtokrendszerek, gazdasági központok, majorok, tanyák, gazdasági épületek, cselédlakások, kastélyok, intézőházak jöttek létre, amellyel párhuzamosan szükséges volt a hitélet megújítása is.” 

Az előadó arról is beszélt, a megye erdősítési, fásítási programja, az új halászati és vadászati rendeletek érintették a püspöki birtokokat is. „Nemcsak a fásítás, az infrastruktúra kialakítása és a településszerkezet változása, hanem az ezzel járó agrárfejlődés is mind hatással voltak az egyházmegye életére, napi problémákat hoztak, amelyeket a püspöknek a káptalan segítségével kezelnie kellett. A legjelentősebb folyamatokat a fehérvári püspökségen kiváló szakemberek irányították; az egyházi birtokok között példaértékűek voltak a Velencei-tóra vonatkozó halászati, vadászati és nádkitermeléssel kapcsolatos rendelkezések.”

Tóth Sándor költő, publicista előadásában Prohászka püspök természetmisztikáját helyezte el a világirodalomban. „Akár a tudományos jellegű értekezéseit, akár a beszédeit vagy bizonyos útinapló-részleteket olvassuk, mindig előbukkan – valamikor nagyon következetesen, például A Pilis hegyén című utolsó esszéjében vagy a Föld és ég kötetében is – a természet iránti szeretete.” A természettel kapcsolatos gondolatai bensőségesen mélyek, így őrajta kívül eddig a világirodalomban még senki sem fogalmazott. Bár nem tartják számon szerte a világban Prohászka írásait, jelen van egy nemzet, egy ország kultúrájában. „Ha egyszer felfedezik, akkor jönnek rá, hogy világirodalmi jelenségről, egy óriási szellemi alkotóról van szó.” Például az a „transzcendens látás”, amellyel Prohászka Ottokár a természet által láttatja a Szentháromság belső életét, egészen egyedi, és elhelyezi őt a legnagyobb alkotók és keresztény gondolkodók között.

A Prohászka díszteremben tartott emlékülés végén Mózessy Gergely bemutatta a legújabb Prohászka-kiadványokat. A tavalyi esztendő második felében ugyanis négy olyan kötet jelent meg, amely Prohászka személyével is foglalkozik. „Többedik kiadását érte meg a Legyetek világító emberek! című elmélkedésgyűjtemény, amely egy válogatás a Szociális Misszió Társulatnak tartott népszerű beszédeiből. Szabó Ferenc és Frenyó Zoltán, két kiváló Prohászka-kutató jelentkezett a tavalyi esztendőben komoly tanulmánykötetekkel: Szabó Ferenc gyűjteménye érinti Prohászkát, Frenyó Zoltánnak pedig kifejezetten a Prohászkával kapcsolatos írásait rendezte sajtó alá a Kairosz Kiadó. A levéltáros végül bemutatta az általa írt, az életművet összefoglaló füzetet, amelyet Prohászka 160. születésnapjára jelentettek meg, elsősorban a tisztelők és zarándokok számára.

A szentmisén Dékány Árpád Sixtus mondott homíliát. „Az igazi hívő keresztény ember akkor válik fontossá, valamilyen módon mércévé a jövő számára, ha egészen rendkívüli módon tud tanúságot tenni Krisztusról. Prohászka személye mércévé vált, nemcsak közéleti vagy teológiai tevékenysége miatt, hanem egész életműve miatt, mert megvolt benne Krisztus bátorsága… Mert elindulni és küzdeni egy »Jel« vezetése alatt” – hangsúlyozta Sixtus atya, majd arról beszélt, Prohászka Szent Benedek lelkiségének is elkötelezettje volt: „Semmit elébe ne tégy Krisztus szeretetének!”. Prohászka Ottokár „Isten embere volt, egy sokoldalú és intellektuális jelenség, akit az tett naggyá, hogy ezen adottságok mögött ott volt mindig benne az Isten emberévé válás alázata.”

Beszéde végén a ciszterci szerzetes Prohászka püspöknek az Élet kenyere című írását ajánlotta mindazoknak, akik készülnek a közelgő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. „A püspök lelki egészségét, erejét, érettségét az Eucharisztia kegyelme adta számára, amely sajátos egységbe hozta az Istennel és az Egyház közösségével. Átélhető számunkra, amit gondolt és mondott az Eucharisztia titkáról és lehetőségeiről, amely nem egyszerűen tiszteletet jelentett, hanem egy megélt bensőséges kapcsolatot Krisztussal. Számára az Isten valóságos jelenléte a legfontosabb titok volt. Megjelenítette a középkori szentek misztikus, benső valóságát és a Szent Pál-i gondolatot: »Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem«.”

A szentmise után az ünneplő közösség a főpásztor vezetésével a szeminárium udvarára vonult, ahol az egykori papnevelő tanár, Magyarország apostola és tanítója szobránál elhelyezték az emlékezés virágait. A papnövendékekkel és a hívekkel együtt imádkoztak Prohászka Ottokár boldoggá avatásáért, a püspök közbenjárásáért, a magyar egyházért, papi hivatásokért.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó:  Lakata Pál

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria