Mi legyen a genderszakokkal? Szempontok Kopp Mária nyomán

2018. augusztus 18. szombat, 19:57

Ferenc pápa a gendert két éve a család ellenségének nevezte. De mit értett a kifejezésen? A világ több katolikus, köztük jezsuita egyetemén jelen van a „társadalmi nemek tudománya”. De mit is oktatnak ott? A témához Kopp Mária megfontolásaival közelít Szőnyi Szilárd írása a Párbeszédháza.hu-n.

A kérdésben nehéz tisztán látni, mert a gendernek sokféle értelmezése létezik. Ha arról van szó, hogy a nemek csupán társadalmi konstrukciók, ezért fel kell számolni a férfiak és a nők közti biológiai különbségeket, s kötelező mindenféle szexuális irányultságot egyenrangúnak tartani, akkor a keresztény emberképet vallókban joggal szólal meg a vészcsengő. Nemhiába szólt nemrég Ferenc pápa a genderelméletetről mint a házasság nagy ellenségéről, mondván: „Nem fegyverekkel, hanem ideológiákkal zajlik a harc, ideológiai gyarmatosítással pusztítanak. Ez ellen védekezni kell.”

A téma a 2014-es családszinóduson is előkerült, és ahogy akkor Angelo Bagnasco bíboros, az olasz püspöki konferencia elnöke a Vatikáni Rádiónak elmondta, a résztvevők a gendert korunk nagy kihívásának nevezték, amennyiben „banálissá próbálja tenni az emberi szexualitást, lerombolva a természetes család fogalmát”. Szabó Ferenc jezsuita 2014-ben a Vatikáni Rádióban rendtársa, Mario Imperatore tanulmányát ismertette az olasz Civiltà Cattolica nevű jezsuita folyóiratból. A szerző a „lesbico-gay kultúra” és a feminizmus antropológiai gyökereit kutatva feltárja a kérdés filozófiai előzményeit, és megállapítja: „Az újabb tudományos agykutatás alapján állíthatjuk, hogy az ember testi dimenziója, a szexuális meghatározottság nem tulajdonítható lényegében szociológiai és pszichológiai tényezőknek, amint ezt a veszélyes genderelmélet vallja.”

A Nemzetközi Teológiai Bizottság is közzétett egy dokumentumot a témáról: a 2005-ös, Comunione e servizio (Közösség és szolgálat) című irat hangsúlyozza az ember szexuális különbözőségének jelentőségét. Hans Urs von Balthasar teológus pedig tanulmányában elutasította azt a téves értelmezést, miszerint a férfiléttel a teremtés óta szükségszerűen együtt jár a hatalom és az uralkodás gyakorlása. „Ez igazában a bűnnel jár együtt, ahogy a Teremtés könyve 3. fejezetében olvassuk. Mert a bűn, az Istennel való szakítás éppen a férfi uralma alá vetette a nőt, akár a társadalomban, akár sokszor magában az egyházban is. Ez az álláspont nyitva hagyja a lehetőséget a feminizmussal folytatandó párbeszédre.”

Itt érkezünk el arra a területre, ahol adott esetben össze lehet egyeztetni a férfi és női szerepek változásának tanulmányozását a kereszténységgel, s példaként a néhai Kopp Máriát említhetjük. Az elkötelezett katolikus magatartáskutató, pszichológus már 2010-ben Miért váltak a genderkutatások központi jelentőségűvé a mai társadalomban? címmel tanulmányt közölt a jezsuiták – azóta csak online elérhető – Távlatok nevű folyóiratában. Az írás főbb megállapításai:

• Az angol „sex” szó a biológiai nemet jelenti, a társadalmi nem ezzel szemben azokat a tulajdonságokat foglalja magába, amelyek a kulturális hagyományok, szerepek változásai következtében jellemzik az embert. A magatartásformák és tulajdonságok természetesen részben genetikai jellegünkből fakadnak, ám más részüket a környezeti hatások alakítják.

• Bár sokan szeretnék idealizálni a korábbi családmodelleket, a nőkkel szemben sokáig diszkrimináció érvényesült, például még az 1900-as évek első felében is alig szerezhettek felsőfokú végzettséget. Ma viszont már legalább ugyanannyi, ha nem több lány tanul, mint férfi, s ez a tény újszerű szerepmegosztást kíván az egyes nemek képviselőitől. A genderkutatások többek között a nők és férfiak közti esélyegyenlőség megvalósulását vizsgálják.

• Ebből a szempontból a feminista mozgalmak sok eredményt értek el, ugyanakkor egyes [és, tegyük hozzá, manapság a nyilvánosságban nagy teret nyerő] áramlataik nem az együttműködést keresik, hanem a férfiak és nők közti szembenállást erősítik.

• Pedig a cél a két nem tagjainak harmonikus munkamegosztása. És ebben a folyamatban éppúgy lényeges a férfiaknak címzett „Pelenkázz, tovább élsz!” jelszóval megfogalmazott megfontolás, mint az a kívánalom, hogy munkaerőpiaci eszközökkel számoljuk fel azt a hátrányt, amely a magasabb végzettségű, gyermeket nevelő nőket sújtja utód nélküli társaik ellenében.

Nem véletlen, hogy amikor a kormány idén év elején népesedési-családpolitikai intézetet hozott létre, azt Kopp Máriáról nevezte el. A világ számos keresztény felsőoktatási intézményében hasonló megfontolásokból létezik gendertanszék, például az Ausztrál Katolikus Egyetemen, a mi Pázmányunkkal együttműködésben álló amerikai Notre Dame Egyetemen, a jezsuita alapítású tengerentúli Regis Egyetemen, vagy éppen az ugyancsak Szent Ignác-i alapon működő chicagói Loyola Egyetemen. Ezeken a helyeken alapvetően a keresztény emberkép alapján közelítenek a kérdéshez. Az ausztrál intézmény többek között azzal ment át az ország „gendertesztjén”, hogy dolgozóinak rugalmas munkaidővel segíti a helytállást a családi életben, a Notre Dame szakleírása pedig hangsúlyozza, hogy a területet az egyetem katolikus identitásának keretein belül tanulmányozza. Mivel azonban a gendernek a keresztény világban is többféle értelmezése van, egyes helyeken olyan fokú eszmei nyitottsággal taglalják a kérdést, ami máshol talán már meghaladná egy katolikus intézmény profilját.

A kérdés ezért nem annyira az, hogy legyenek-e tudományos műhelyei „társadalmi nemek” tanulmányozásának, hanem hogy ezeket a kereteket kik és mivel töltik meg. Ahogy az Egészségügyi Világszervezet, a WHO Gender és egészség munkacsoportjának vezetőjeként 2004-ben Kopp Mária fogalmazott: „Kemény érdekütközés zajlik annak meghatározására, hogy mit értsünk genderen. A legveszélyesebbnek azt tartom, ha átengedjük ezt a terepet a szélsőséges liberális köröknek. […] Most még rajtunk múlik, hogy milyen irányba alakítjuk a gender kérdését. Már csak azért is fontos ez, mert a genderkutatásokra a nemzetközi szervezetek komoly pénzeket szánnak. És nem mindegy, hogy ezeket az összegeket a férfiak idő előtti halálozásának megelőzésére, a gyermeket vállaló fiatalokkal szembeni diszkrimináció csökkentésére, vagy a transzszexualitás támogatására fordítják.”

Forrás: Szőnyi Szilárd/Párbeszédháza.hu

Fotó: Pixabay.com

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Nézőpont
Vezető híreink – olvasta már?
jotekonysagi-koncert-perbali-szent-anna-templom-javara
Jótékonysági koncertet szerveznek a perbáli Szent Anna-templom javára

„Mindnyájan egyért” mottóval jótékonysági koncertet szerveznek a tűzben súlyosan megrongálódott perbáli katolikus templom javára március 17-én, vasárnap a budapesti MOM Kulturális Központ színháztermében.

12:19
bognar-tamas-labodi-plebanos-jezus-nem-mosolytalan-egyhazat-alapitott-de-mi-ridegge-tesszuk
Bognár Tamás lábodi plébános: Jézus nem mosolytalan egyházat alapított, de mi rideggé tesszük

Szülei arra tanították, hogy ne „valaki”, hanem egyszerűen csak jó ember legyen. „Tapsi atya” az öröm embere. Vallja, hogy Jézus nem egy rideg, mosolytalan egyházat alapított; mi tesszük sokszor azzá. Bognár Tamással Lőrincz Sándor készített interjút, mely a Somogyi Hírlapban jelent meg.

2019. február 21. csütörtök