Napi sajtószemle

A Népszavában (13. o.) Rónay Tamás Sikeres a Szentszék diplomáciája címmel megállapítja: ahhoz, hogy az Egyesült Államok és Kuba kapcsolatában történelmi áttörés következzék be, Ferenc pápa kifinomult diplomáciai érzéke is kellett.

A Magyar Nemzetben (14. o.) Sitkei Levente Szent József modern utódai címmel leszögezi: bár a Szentszék területileg aprócska állam, diplomáciai szempontból hagyományosan az egyik legsikeresebb béketeremtő. A cikkíró idézi az idén II. János Pállal együtt szentté avatott XXIII. Jánost: „Tudnia kell belenyugodni a dolgokba, csendben maradni, szükség esetén beszélni, megválogatott szavakkal és visszafogottan – ez a Szentszék diplomatáinak a jellemzője, akárcsak Szent Józsefé.”   

A Székelyhon.ro Böjte Csaba: össze kell fogni című beszámolója szerint közel ezerkétszázan jelentek meg Sepsiszentgyörgy központjában, a magyar himnusz énekléséért kirótt bírság miatt szervezett tiltakozássorozat negyedik napján. A hírportál kiemeli, hogy Böjte Csaba ferences rendi szerzetest tapssal, valamint a székely himnusz éneklésével köszöntötték. A dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője beszédében hangsúlyozta: aki Erdélyben magyarként nem tudja tisztelni a románságot, nem számít jó magyarnak, de jó kereszténynek sem. Ez az elv a románságra is érvényes, hiszen részükről is elengedhetetlen a tisztelet az erdélyi kisebbségek felé. „Összefogni kell, nem pedig egymásban a hibát keresni”– szögezte le a szerzetes. Hozzátette: a mindennapok nehézségeit együtt kell legyőzni, valamint iskolák, kórházak létrehozását, infrastrukturális fejlesztéseket kell közösen szorgalmazni.

A Heti Válaszban (Érted… 16–19. o.) többek között Kocsis Fülöp görögkatolikus püspök értékeli a harmadik Orbán-kormány eddigi tevékenységét. Felidézte: „…a kilencvenes években a ma hatalmon lévők őszintén hitték, hogy lehet segíteni ezen az országon, s ez a tisztaság az 1998-ban megkezdett kormányzást is jellemezte. Mára mintha megfeledkeztek volna erről a legelső, tiszta lelkületről. A hatalom teszi-e, vagy az áttekinthetetlenül bonyolulttá vált élet? Nem tudom. Utóbbi rémétől viszont szenvedek. Lényeg, hogy ha valaki nem ért ahhoz, amit csinál, vagy piszkos ügyekben érintett, azt ki kell tenni a rendszerből. A lojalitás ilyen ügyekben vétkes is lehet.” A lap közbevetésére, hogy Erdő Péter bíboros bírálta az új egyházi törvény tervezetét, Kocsis püspök azt mondta: Németországban mindenki bevallja egyházi hovatartozását, és államilag regisztrálják. „Ilyen nálunk nincs. Az alap tehát más, nem is lehet rá ugyanazt építeni. Ráadásul a németeknél sem működik jól. A kormány sajnos gyakran úgy alkot törvényeket, mintha mindaz, amit évtizedeken át szakértők kitaláltak, fabatkát sem érne. Az új oktatási rendszer is így készült.” Azzal kapcsolatban, hogy a közelmúltban a bíróság kimondta, hogy a nyíregyházi Huszártelepen, a görögkatolikus egyház által működtetett iskolában nem tanulhatnak csupán cigány gyerekek, a főpásztor leszögezte: „Az integrációvallás hívei nem tudják elfogadni, hogy nem mindenhol lehet csak úgy egybeterelni a különböző hátterű gyerekeket. Az ideológia elsőbbsége nem engedi meg nekik, hogy a valósággal, a gyerekek érdekével, a szülők akaratával is törődjenek.”

Ugyancsak a Heti Válaszban (Mennyei… 38–41. o.) Csókay András idegsebész nyilatkozik, aki ebben az évben öt gyermeke közül elvesztette a legkisebbet, Marcit, aki a tizedik születésnapján egy epilepsziás roham következtében beleszédült a medencébe, és belefulladt a néhány centis vízbe. Elmondta: „Noha hívő kereszténynek tartottam magam, ebben a helyzetben úgy álltam ott, mint hitetlen Tamás: megremegtem. Ha magyarázatot nem kértem is, kegyelmet, azt igen, hogy valahogy kibírjam ezt a borzalmas veszteséget… csak jó másfél hónapja tudtam kimondani: nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel – Uram, csalódtam benned. Amint ezt ki tudtam mondani, magasabb szinten indult meg az imádságban a társalgás, közelebb kerültem az Úrhoz, és sok tekintetben választ kaptam a történtekre.” Az idegsebészt meditációs imádság közben transzcendens élmény érte: úgy érezte, kisfia szól hozzá: „Nyugodj meg, papa, Jézus karjaiba hullottam.”. Csókay András arról is beszélt, hogy mindezek után hogyan várja a karácsonyt: „Én, mint úton járó, csak arra vágyom: még közelebb kerülni az Úrhoz, az ünnephez. Eljutni odáig, hogy elmondhassam Szent Pál apostollal: nem én élek, hanem Krisztus él bennem. Nyilván szomorúbb karácsony lesz, de ha a karácsony igazi értelmére összpontosítunk, a mélyben meg kell jelennie valami – nem e világi – örömnek is. Hiszen a Megváltó eljövetele, a megváltás tette mutatja a kiutat ebből a szenvedéssel teli helyzetből. A többi gyerekünk és a kicsi unokánk miatt is odafigyelünk arra, hogy a karácsonyi időszakban felmerülő örömöket észrevegyük. És jó, hogy ez így van. Egy alapszomorúság reggel, délben és este persze elborít minket, és ez rányomja a bélyegét az adventre is… A kisgyerekes karácsonyvárás különleges öröm – ez most nincs…. Ám bármilyen nehéz helyzetben élsz, a te döntésed, hogy a sötétséget választod, vagy a fény felé fordulsz. A hívő ember hatalmas lehetősége, hogy képes tudatosan dönteni a világosság mellett.”

Bodnár Dániel/Magyar Kurír