Fülöp-szigetek – Boholi bölcsességek

2016. január 25. hétfő 11:49

Január 24. és 31. között rendezik a Fülöp-szigeteki Cebuban az 51. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. A felkészülés napjaiban a magyar küldöttség eljutott Bohol szigetére. Török Csaba teológus beszámolóját olvashatják.


Bohol szigetét nevezik Noé bárkájanak is: sok sziget között, középen védve van a csapásoktól. A történelem és a természet azonban sokszor rácáfolt erre a megnevezésre, kemény próbának vetve alá a helyieket. Ők mégis megőrizték derűjüket s belső békéjüket, eközben nagyon egyszerű bölcsességeket fogalmazva meg.

Ne siránkozz, hanem adj hálát! Sokan ma is szörnyülködnek, amikor meglátják a földrengés által okozott pusztítást. A boholiak erre azt mondják: Milyen jó, hogy ez így történt! A csapás csütörtök reggel érte őket – ha vasárnap lett volna, s mindenki a templomokban van, a leszakadó vaslemezes mennyezetek tízezreket öltek volna meg. Ráadásul ez a nap (muszlim ünnep lévén) munkaszüneti nap volt, mindenki otthon maradt. Mi lett volna, ha a gyermekek az iskolákban vannak, amelyek a földrengés miatt romba dőltek? Reggeli után következett be a katasztrófa: a hatórai miséről már mindenki hazaért, de még nem kezdődött meg a napi sürgés-forgás. Rossz az, ami történt – de mennyivel jobb annál, mint ami történhetett volna. Ezért hát hálát kell adni a jó Istennek!

Légy bőkezű és nagylelkű! A kereszténység története rossz csillagzat alatt kezdődött a szigeten. Az első keresztény király lánya nem sokkal a megkeresztelkedése után meghalt. Az apa úgy reagált, mint egy vérbeli boholano: ha már így történt, akkor ez lesz az ő zsengeáldozata Istennek. A nép hasonlóképpen nyitott szívű, nem az elvesztést, hanem az adást látja a dolgokban. Így van ez a nagy fiesta idején, amikor minden háznak nyitva az ajtaja, s mindenhol szívesen vendégül látják az embert, de a mindennapokban is, amikor adakozni vagy egyszerűen csak adni kell a másiknak.


Énekelj! A boholanók szívéhez az éneken át vezet az út. A jezsuiták is így tudták megtéríteni őket. Ők pedig énekeltek és énekeltek, bármi történt is. A zeneiskolákban a saját dallamaikat is lejegyezték, mert nemcsak kiváló hangú, de kreatív énekesek is. Bármi éri őket, a zene hangjaival mondják el. Tiszta daluk nemcsak nekik ad örömet, de hallgatóikra is jó hatással van. Szent Ágoston igaza itt tapasztalati tény: aki jól énekel, kétszeresen imádkozik. Amikor a messzi földön elő boholanók hazajönnek az ünnepekre, a legnagyobb ajándékot adják a közösségnek: felmennek a templomi kórusra énekelni. A romba dőlt templomokból sokszor az orgonakarzat hiányzik nekik a legjobban.

Légy hűséges! A hűség elsődleges fontosságú egy boholano számára. Akárhol is él, kötődik hazájához, s ha teheti, az ünnepekre hazatér. A jeles idők emiatt kész népvándorlást váltanak ki. De ugyanígy hűségesek a hitükhöz is. Amikor a sziget kongresszusi képviselője meghallotta, milyen problémái vannak az európai kereszténységnek, csak ennyit mondott: „Ne féljetek, van már ott elég sok filippínó, majd ők segítenek új lendületet és energiát adni.” Ugyanígy hűségesek a barátságban, ezt leginkább a spanyolokkal kötött vérszövetségük mutatja. Még ha olykor nehéz és hálátlan dolog is a hűség, s túl nagynak tűnik az ára, akkor is ki kell tartani – nemcsak azért, mert a másik megérdemli (vagy sem), hanem azért, hogy önmagunkhoz is hűségesek legyünk.

Szeresd és tiszteld a természetet! Megtérésük előtt a boholanók animisták voltak, úgy hitték, lelkek laknak az élőlényekben, de még a kövekben, vizekben is. Keresztényként ezt már nem hiszik, ám mégis tisztelik az őket körülvevő világot. Nem szemetelnek, mert – mint tréfásan mondják – még észrevenné őket egy szellem. Aki barangol a sziget útjain, megfigyelheti a szeretettel nevelt növények sorát, a tiszta és virágos portákat. A természetes szépség mintha kibontakozna az emberek kezei között.


Nem mindig jó az erőltetett fejlődés. Amikor 1957-ben Carlos P. Garcia került első boholanóként az elnöki székbe, azt mondta ismerőseinek, hogy egy elnök nem lehet részrehajló. Ezért nem akarja támogatni szülőföldjét. Erre majd a második ciklusában kerít sort. Csakhogy ez a második ciklus soha nem jött el – s a fejlesztések is elkerülték a szigetet. A terület elmaradt másoktól, nehezebb volt a megélhetés. Mindez tragédia? A helyiek szerint nem, mert így tiszták maradtak a folyók, zöldek az erdők, Bohol olyan hely lehet, ahová messziről is eljönnek, hogy megcsodálják szépségét. Mindez elpusztult volna, ha az erőltetett fejlődés lett volna a cél.

Isten mindenben ott van. Bohol szigetén igen elterjedt a mototaxi. Ez tulajdonképpen egy motorkerékpár, oldalkocsihoz hasonló fülkével, amelyben az utast szállítják. Amikor kiadják a jármű forgalomba helyezési engedélyét, a tulajdonosnak szentírási idézetet kell mottóul választania, amit felfest a fülke hátuljára. Ez a gesztus jelképesen kifejezi a helyiek meggyőződését, hogy Isten velünk van az élet minden területén. Aki vele járja a maga útjait, soha nem lesz egyedül. Benne mindene megvan, ami az élethez kell.

Fotó: Wikipédia

Török Csaba/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Kitekintő
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
interju-erdo-peter-biborossal-nemzetkozi-eucharisztikus-kongresszus-elokeszuleteirol
Interjú Erdő Péter bíborossal a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületeiről

A 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust előkészítő látogatásra érkezett május 25. és 28. között Budapestre Piero Marini érsek, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke. A világesemény előkészítési folyamatáról Erdő Péter bíborost kérdeztük.

2016. május 28. szombat
konferenciaval-emlekeznek-marcell-atyara-budapesti-karmelita-rendhazban
Konferenciával emlékeznek Marcell atyára a budapesti kármelita rendházban

Május 28-29-én a Huba utcai Kármelhegyi Boldogasszony-templomban és rendházban kétnapos konferencián emlékezik meg a magyarországi kármelita rend arról, hogy ötven évvel ezelőtt, 1966. május 29-én adta vissza lelkét a Teremtőnek Marcell atya, kármelita szerzetes.

2016. május 28. szombat