Október 15: A Gergely-naptár bevezetésének napja

2005. október 15. szombat 12:56

1582. február 24-én kelt az az Inter gravissimas kezdetű bulla, amellyel XIII. Gergely pápa (1572-1585) lényegében egyetlen változást eszközölt a Julius Caesar által i. e. 45-ben bevezetett naptáron: csökkentette a szökőévek számát.

A Julius Caesarról elnevezett Julián-naptár szerint minden negyedik évet szökőévnek kellett tekinteni, míg a Gergely-féle, vagy másképpen Gregorián-naptár ezt a szabályt úgy módosította, hogy az évszázadokat záró évek közül csak azok legyenek szökőévek, amelyeknek számjegye nemcsak néggyel osztható, mint a többi szökőévé, hanem négyszázzal is. Így 1600 szökőév lett, 1700, 1800 és 1900 nem, viszont újra szökőév lett 2000.

A julián év 0,0078 nappal hosszabb a valódi napévnél. 325-ben a niceai zsinaton észrevették, hogy a tavaszi napéjegyenlőség március 25-ről március 21-re csúszott. A zsinat ugyan elrendelte, hogy a húsvét kiszámítására vonatkozó időpont március 21-e legyen, azonban az elcsúszás hibáját nem szüntették meg.

A XVI. században a tavaszi napéjegyenlőség már március 11-re esett. Ekkor XIII. Gergely pápa elrendelte, hogy 1582. október 4-e után október 15-ét írjanak. Ezen a nevezetes október 15-én olyasmi történt, mint amit manapság a nyári időszámítás bevezetésekor, amikor óráinkat egy órával előreállítjuk. Akkor a naptárt kellett előre igazítani 10 nappal.

Bármennyire is ésszerű, a csillagászat akkori eredményeit figyelembe vevő elvek alapján tervezték a Gergely-féle naptárt, a reform hátterében is egy vallási szempont állt: a húsvét változó naptári helyének évenkénti pontos megállapítása. A húsvét ugyanis rendhagyó szerepet töltött be abban a naptárban, amelyet a római birodalom romjain keletkező új európai államok a klasszikus örökségből átvettek. A zsidó hagyomány holdnaptára szerint a tavaszi napéjegyenlőség közelébe eső holdtöltekor ülték meg ezt az ünnepet. A kereszténység ezt új tartalommal töltötte meg, mint Krisztus feltámadásának napját, de a naptári helyét többé-kevésbé a zsidó szokásokhoz igazodva állapították meg. A különféle keresztény közösségekben más és más gyakorlat alakult ki, míg végre az első niceai zsinat 325-ben egységes rendelkezést hozott: a húsvétot a tavaszi napéjegyenlőség utáni holdtöltére következő első vasárnapon kell megünnepelni.

E szabálynak megvolt az a nagy előnye, hogy évszázadokre előre meg lehetett határozni a húsvét naptári helyét. Ehhez az a megfigyelés nyújtott segítséget, hogy a Hold fázisváltozásai tizenkilenc évenként azonos naptári napra esnek. Így divatba jöttek az elkövekező húsvétok naptári napját feltüntető táblázatok. Ezek mind abból indultak ki, hogy a tavaszi napéjegyenlőség március 21-ére esik. Az ezredforduló táján viszont már aggodalmaskodva figyeltek fel arra, hogy a tavaszi napéjegyenlőség siet; nem március 21-ére, hanem előbbre esik. Helyesek-e akkor a húsvét időpontját feltüntető táblázatok adatai? Valóban a niceai zsinat előírásának megfelelő napokon ünneplik-e a húsvétot?

Ilyen meggondolások hozták létre a Gergely-féle naptárreformot, amely a Julián-naptár késését sikerrel korrigálta. Meglepő pontossággal állapították meg az év hosszát: 365,2425 napban, a valóságos érték: 365,2422 érték helyett. A naptárreform adós maradt azonban a tudományos magyarázattal; ezt a hiányt csak két évtized múltán pótolta Christophoros Clavius, egy jezsuita matematikus. A késedelem miatt a kor nem egy tudományos vezető alakja idegenkedve fogadta a Gergely-naptárt: bírálta többek között Tycho Brahe és Kepler is. Az új naptár elfogadásának kérdése azonban csakhamar vallási kérdéssé vált.

A pápai bulla által megjelölt időpontban csak Itália – és ott sem minden város vagy államocska –, Spanyolország és Portugália tért át az új naptárra. Lengyelországban Báthory István király már 1582. augusztus 17-én rendelkezett az új naptárról, de zavargásokra került sor az ország azon vidékein, ahol a kereszténység keleti formáját követő és a pápa fennhatóságát el nem ismerő alattvalók éltek. Báthorynak még 1586-ban is a naptárvihar lecsillapításával kellett foglalkoznia. Némi késéssel, de még a reform évében tért át az új naptárra Franciaország és Lotharinga, valamint Németalföld, ahol december 21-e után az év hátralévő tíz napját hagyták el. A következő évben, 1583-ban Svájc katolikus kantonjai, az egész ország azonban csak 1821-ben(!) tért át végérvényesen az új naptárra. A protestánsok szerte Európában keményen ellenálltak, hangsúlyozva, hogy a reform támadás a evangéliumi szabdság ellen.

A Habsburg-birodalomban is sok baja akadt a protestáns rendekkel az uralkodónak, Rudolf császárnak. 1583-ban vezették be az új naptárt Tirolban, valamint Stájerországban és Karintiában, 1584-ben Cseh- és Morvaországban. Mivel a császár akkor Prágában székelt, az udvari kamara is ekkor kezdte el az új naptár szerinti keltezést.

Érdekes volt a helyzet hazánkban. Az ország egyik jeles oklevélkiállító hatósága, a szepesi káptalan már 1582-ben a megreformált naptár szerint állította ki iratait, de a királyi rendelet szerint csak 1587-ben lépett volna életbe a Gergely-naptár. A magyarok azonban országgyűlés elé vitték az ügyet, és az 1588. évi országgyűlés 26. törvénycikke így foglalt állást: Ámbár a karok és rendek inkább óhajtanák, hogy az annyi éven át használt régi naptár, melyhez szegények és gazdagok hosszú használat által hozzászoktak, eddigi érvényében megmaradna, de ellenzik, hogy az új naptárt bevezessék. Hozzátették azonban, hogy egyedül a király kívánata folytán, tehát nem a pápai döntésnek engedelmeskedve. Az erdélyi országgyűlés csak 1590-ben követte a példát. Az ellenkezés azonban tovább tartott, s a század végén például Bánfihunyadi Bence nagybányai szuperintendánst protestáns párthívei fogságba vetették az új naptár elfogadásáért.

Még 1599-ben is kénytelen leszögezni az országgyűlés: Szükséges, hogy az új és reformált naptár minden honlakos által megtartassék, a régi pedig érvényen kívül helyeztessék. Ugyanebben az évben Mátyás főherceg megfenyegeti a lőcseieket, hogy kisajátítja nyomdájukat, ha továbbra is a régi rendszer szerint nyomtatják kalendáriumukat. A nyomdák mindenesetre érzékenyen reagáltak a piac kívánalmaira, és hosszú ideig „ó és új kalendárium" címmel mind a két naptárt közölték egymás melett. Így a régi naptár az újjal párhuzamosan használatban volt még a következő század első negyedében, sőt a török által megszállt területen még tovább is.

A Gergely-naptár használatára a kifejezetten nem katolikus országokban még nehezebben tértek át. Anglia például csak 1752-ben fogadta el. Ebben az évben két lépcsőben változtatták meg az angol naptárt. Először azt vezették be, hogy az év ne március 25-én, hanem január 1-én kezdődjön. Így az emberek egyik napról a másikra negyedévet öregedtek; ezt állítólag a nők sohasem bocsátották meg a reform kezdeményezőjének, Lord Chesterfieldnek.

Még érdekesebb volt a munkások állásfoglalása. Úgy érezték, hogy az év megrövidítésével bérükben is megrövidítik őket. Fellázadtak, mielőtt megértették volna, hogy a veszteség csupán látszólagos, s a nép üldözőbe vette a lordot London utcáin, ilyen jelszavakat kiabálva: „Add vissza a három hónapunkat”. Abban az évben Angliának még egy naptárváltoztatást kellet átélnie: szeptember 2-a után 14-ét írtak, hogy felzárkózzanak a Gergely-naptárhoz. Itt már tizenegy nap ugrásra volt szükség, mivel 1700-at is szökőévnek vették.

Az angolok után egy évvel, tehát 1753-ban Svédország, majd 1776-ban Dánia tért át az új naptárra. A dánok így majdnem két évszázadig dacoltak a pápával, még híres csillagászuk, a fény sebességét kiszámító Olaf Roemer (1644-1710) is hasztalan szállt síkra az új naptár bevezetéséért.

Nehezen álltak kötélnek a keleti kereszténységet követő országok is. Eredménytelenül lépett kapcsolatba naptárügyben még XIII. Gergely a konstantinápolyi II. Jeremiással. Nemcsak a naptárreformot nem fogadták el; ragaszkodtak a régi világ teremtésétől fogva számított évekhez. Így volt ez a cári Oroszországban is, ahol csak a XVIII. század végén, 1700. január 1-ével, Nagy Péter rendeletére vezették be az új évszámítást. (Az ortodox naptárban ekkor már 7207-et írtak.) Magára a Gergely-naptárra csak a szovjet hatalom tért át: 1918. január 31-e után február 14-e következett. Nekik már tizenhárom napot kellett ugrani, ugyanis a régi naptár szerint 1700, 1800 és 1900 is szökőévnek számított. Viszont úgy határoztak, hogy az októberi forradalom évfordulóját 365 nap elteltével ünneplik meg, így került október 25-e évfordulója november 7-ére.

Forrás: http://dark.freeweb.hu/naptar.html http:/x3.hu/freeweb/  http://torch.fx3.hu

Kép: www.atmosphere.mpg.de www.mult-kor.hu www.clas.ufl.edu www.spirit-of-yggdrasil.com

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Nézőpont
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
krisztus-bennunk-az-orok-elet-feltamadas-remenye-magyar-puspokok-szent-peter-bazilikaban
Krisztus bennünk az örök élet, a feltámadás a reménye – A magyar püspökök a Szent Péter-bazilikában

November 20-tól 25-ig ad limina látogatáson vesznek részt a Vatikánban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) tagjai. November 21-én, kedden reggel a magyar püspökök szentmisét mutattak be a Szent Péter-bazilika Magyarok Nagyasszonya-kápolnájában Erdő Péter bíboros főcelebrálásával.

2017. november 21. kedd
mit-adtak-piaristak-pestnek-varoshazan-unnepeltek-300-eves-pesti-jelenletuket-pia
Mit adtak a piaristák Pestnek? – 300 éves fővárosi jelenlétét ünnepelte a rend

1717-ben érkeztek az első piaristák Pestre, hogy a főként német ajkúak lakta városban meghonosítsák a magyar nyelvű oktatást, létrehozva az első középiskolát. A rend meghatározó szerepet töltött be a város életében. Az elmúlt 300 évre emlékezve ünnepeltek november 20-án az Újvárosházán.

2017. november 21. kedd