Ökumenikus imaóra a roma holokauszt és a kislétai gyilkosság évfordulóján

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A jezsuita templomban a szertartást Székely János esztergom-budapesti segédpüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar cigánypasztorációs referense vezette, részt vett és könyörgést mondott Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke, Balog Zoltán református lelkész, az emberi erőforrások minisztere, Michels Antal józsefvárosi plébános, Dúl Géza országos cigánypasztorációs referens és Horváth Árpád jezsuita, templomigazgató.

A megemlékezésen jelen voltak a gyilkosságsorozat áldozatainak családtagjai Kislétáról és Tatárszentgyörgyről. Részt vett az imádságon Fahidi Éva holokauszttúlélő, aki húszéves korában az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábor lakójaként 1944. augusztus 2-án és 3-án tanúja volt a cigánytábor és lakói megsemmisítésének. A hívek között jelen volt számos szerzetesrend és egyházi karitatív intézmény képviselője, a közélet szereplői közül pedig a brazil és német nagykövetség ügyvivői, az Országos Roma Önkormányzat elnöke és képviselőtársai, Prőhle Gergely nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkár, Sántha Péterné, a nyolcadik kerület alpolgármestere.


Köszöntőjében Szőke Péter, az imádságot kezdeményező Szent Egyed közösség vezetője elmondta: Az áldozatokért és a gyászolók vigaszáért könyörgünk, és kérjük saját újjászületésünk kegyelmét is, mert egyetlen ember megtérése megváltoztathatja a világot. Hangsúlyozta, hogy a pharrajimos és a kislétai tragédiával véget ért gyilkosságsorozat sebet ejtett a történelmen, Európa és Magyarország arcán és a mi lelkiismeretünkön is. Az irgalmas szamaritánushoz hasonlóan az emlékezés olajával és az együttérzés borával szeretnék megkenni ezeket a sebeket. Emlékeztetett arra is, hogy vannak más, új sebek is a teremtett világ testén: a háború és az elnyomás ütötte sebek, amelyekből mint friss vér ömlik a menekültek áradata, akik közül sokan Európában és ezekben a napokban a mi hazánkban keresnek oltalmat és emberhez méltó életet. Szükséges, hogy az imádsággal szeretetet árasszunk a világba! – figyelmeztetett.

Alberto Bottari de Castello magyarországi pápai nuncius üzenetet küldött az emlékezés résztvevőihez, amelyben Jézus szeretetparancsára hívta fel a figyelmet: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket” (Jn 15,12) Nem szabad elfelejtenünk, hogy a szeretet hiányából gyűlölet, a közönyből gonoszság fakad. A gonosz ellen mindig fel kell lépni, a közöny pedig a gonoszt táplálja. Ezért a keresztény ember nem hallgathat a gonoszság láttán. Nem csukhatja be a szemét, még ha rövid távon vonzónak és kényelmesnek tűnik is ez a kísértés. Azt kívánta, szolgáljon ez az imádság arra, hogy felébressze az lelkiismeretet, érzékennyé tegye a szívünket, hogy bátran tudjunk fellépni a kirekesztettek, a szegények, a gyengék, a társadalom peremére kényszerítettek, a megbélyegzettek érdekében.

Szent II. János Pál pápát idézte, aki a Vatikánban 1989-ben megrendezett cigánypasztorációs kongresszuson határozottan kijelentette, hogy a roma nép megvetése ellentétben áll az evangélium tanításával: „Az evangélium világos tanítása ellenére mégis gyakran megtörténik, hogy a cigányok azt tapasztalják, elutasítják őket vagy megvetéssel tekintenek rájuk. A világnak – amelyet nagy részben a profit féltése és a gyengék iránti megvetés jellemez – változtatnia kell hozzáállásán, és nemcsak a tolerancia, hanem a testvéri lelkület jegyében kell befogadnia cigány testvéreinket.”

Székely János püspök János jelenéseinek könyvéből olvasta fel a két próféta tanúságtételét: megölték őket, az utcán hevert a holttestük, az emberek örvendeztek haláluk felett, de Isten életre keltette és felvitte őket a mennybe (János jelenései 11,3–13). Vesztesnek tűnik a világ szemében Istennek ez a két tanúságtevője, akiket eltaposott a kegyetlenség, akiken átgázolt a történelem. De a látnok másképp látja: a Biblia nagy alakjaihoz, Mózeshez és Illéshez hasonlóak, ott a helyük Isten jobbján az örök békesség országában. Székely János a holokauszt áldozataival vont párhuzamot, akik közül nagyon sokan névtelenül tűntek el, de nevük bele van írva Isten szívébe. Részt vettek Krisztus megváltói szenvedésében, és Isten számára nagy érték minden eltaposott emberi élet. A szegény Lázár történetét idézte fel, akinek az élete végtelenül fontos Isten számára, Ábrahám kebelére jut, míg a bibliai történet gazdag emberének még csak neve sincs – ellentétben a világ értékrendjével, ahol a gazdagot tartják számon, a szegénynek, az elnyomottnak nincs neve.

Székely János felidézte az áldozatokat: az európai országok kiirtott cigányságát, az 50 ezer meggyilkolt magyar cigányt, a gyilkosságsorozat áldozatait. Nem szánakozva, hanem tisztelettel kell emlékezni a körülbelül félmillió áldozatra, ugyanakkor fontos emlékezni a roma holokauszt idején a bátorság pillanataira – emelte ki. Felidézte a roma családok tagjainak küzdelmét, hogy a koncentrációs táborban ne szakítsák el őket egymástól, és azt az 1944. május 16-i lázadást, melynek során a fiatal roma férfiak megvédték szeretteiket.

Megemlékezett azokról a hősies pillanatokról is, amelyek a holokauszt sötétségében felvillantották az emberség fényét, amikor különböző származású emberek életük kockáztatása árán is megvédték az üldözötteket: a lackenbachi cigánytáborból egy tábornok kimentett egy édesanyát két kisgyermekével együtt; Balassagyarmaton cigány család rejtegetett egy tizenkét éves zsidó kisfiút; Létavértesen egy csendőr mentette meg a cigányokat az SS-tisztek lövései elől.

Székely János püspök végül azért fohászkodott, hogy senkinek ne kelljen elrejtenie identitását, minden ember érezhesse, hogy ő Isten remekműve.

A beszédet követően felolvasták a cigányok ellen irányuló gyilkosságsorozat áldozatainak, sebesültjeinek történeteit, és imádkoztak az Úrhoz, hogy fegyverezze le az erőszakos kezeket és szíveket. Az imádságok után meggyújtottak egy-egy gyertyát az áldozatok emlékére, majd a Szent Egyed közösség kórusának énekétől kísérve ki-ki meggyújthatta az oltár előtt az emlékezés mécsesét.


Fabiny Tamás evangélikus püspök imádságában azt kérte Istentől – aki azt ígérte, hogy az ő népe leszünk, és nem lesz többé gyász, halál, szenvedés –, hogy töröljön le a szemünkről minden könnyet.

Balog Zoltán könyörgésében felidézte, hogy újra és újra gyilkos indulatok éberednek a világban: ember támad emberre, magyar támad magyarra, magyar támad cigányra. Isten egy vérből, egy földből teremtette meg az embert, mindannyiunkban az ő szelleme, lelke lakik, mégis újra és újra vannak gyilkosok és vannak áldozatok. A gyász kötelez az itt maradottak vigasztalására és segítésére, a tettesek és indulataik néven nevezésére – hangsúlyozta.

Fotó: Lambert Attila

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír