Örökéletre-való…

Nézőpont – 2015. szeptember 19., szombat | 20:00

Évközi 25. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Mk 9,30–37)

Valahol olvastam ezt a kis történetet: Egy kisgyermek kezdi az iskolát, nagy örömmel, lelkesedéssel. Első napokban kérdezik a szülei: „Szeretsz iskolába járni?” – „Nagyon!” Két hét múlva a fiú kiábrándult. „Már nem szeretek iskolába járni.” – „Miért? Sok a tanulnivaló?” – „Nem, de a többiek bántanak, durvák, csúnyán beszélnek, elveszik a dolgaimat és gúnyolnak, mert nem vagyok verekedős.” – Anyuka bemegy az iskolába, és megkérdezi a tanárnőt, mi a baj? Ezt a meglepő választ kapja: „Sajnos az Ön gyereke hátrányos helyzetű, nem tud érvényesülni, nem tudja megvédeni az érdekeit, nem életrevaló. Tanuljon meg verekedni, védekezni, mert csak így tudja megállni a helyét az életben.” – Anyuka hazafelé menet azon töpreng, hogy vajon jól nevelte-e a gyermekét, amikor szeretetre, mások megbecsülésére nevelte, amikor óvta a tévé rossz hatásaitól, az erőszaktól, a horror- és akciófilmek, vagy az internet szörnyűségeitől, és arra tanította, „hogy boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet”? Lám, az ő gyereke most hátrányos helyzetű, nem életrevaló.

Napjainkban karrier-iskolák, menedzser-könyvek, tréningek, tanfolyamok oktatják, hogyan lesz valaki sikeres és gazdag, „befutott” vállalkozó, üzletember, vezető. Reklám hirdeti: „Miért legyen főnököd, ha te is főnök lehetsz?”

A tanítványokat is megkísérti az elsőség, az érvényesülés, a hatalom vágya, a mások fölötti uralkodás, bennük is felmerül a kérdés: „ki az első közülük?” S mivel ez foglalkoztatja őket, képtelenek felfogni, amit Jézus mond: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de harmadnapra feltámad.” Akik csak evilági síkon gondolkodnak, evilági hatalomról, tiszteletről beszélnek, zárva marad a szívük az evangélium alapigazsága előtt: Jézus legyőzi, legyőzte a halált, és örök életet ad a benne hívőknek. A másik ember megelőzése, legyőzése, felülmúlása utáni vágy elvakít, beszűkít, érzéketlenné tesz az igazi értékekre, a természetfölötti valóságra.

Jézus tudja, mi lakik az emberben, mi jár az apostolok eszében. Nem szégyeníti meg őket, hanem tanítani kezdi, mi az igazi érvényesülés útja: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.”

Ő maga érettünk, miattunk lett megvetett, megfeszített. Ő mutatta meg, mit jelent szolgálni, vagyis másokért életet adni, mit jelent engedelmesnek lenni a kereszthalálig, mit jelent „halálosan” szeretni. Számára az uralkodás nem azt jelenti, hogy aki fölött hatalmam van, mindent megtehetek vele, hanem mindent megtehetek érte… Meg is halhatok érte…

Ő maga lett mindenki között a legutolsó, és így elsőszülött a halottak közül. Elutasította a hatalom kísértését, akár a sátán, akár a kenyérszaporítás csodáját megtapasztaló tömeg ajánlotta fel neki, s most „előtte hajlik meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban”.

Meghívott bennünket a szolgálatra, a kicsinyek, a rászorulók, a magányos, elhagyatott, kisemmizett emberek befogadására. Ez nem azt jelenti, hogy a keresztény ember nem lehet vezető, nem lehet sikeres, hiszen a talentumok kamatoztatása kötelesség, hanem azt jelenti, hogy minden feladatot mint a szeretet küldetését, mint igazi szolgálatot kell végeznünk. A szolgálat ugyanis ki van véve a „versenyszférából”. A szeretet versenypályáján minden célba érkező győztes, és így lesz minden Krisztus-követő örökéletre-való.

Palánki Ferenc / Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria