Ötven éve lett Pedro Arrupe a jezsuita rend általános elöljárója

Ferenc pápa így emlékezett meg róla egyik első interjújában, amit Antonio Spadaro SJ készített vele 2013 augusztusában:

„Ami nekem biztonságot adott Arrupe atya idejében, az az volt, hogy ő az imádság embere volt. Jól emlékszem arra, ahogyan a földön ülve imádkozott, úgy ahogy a japánok is teszik. Ezért volt helyes a magatartása, és ezért hozott hibátlan döntéseket.”

Pedro Arrupe Spanyolország baszkok lakta vidékén született 1907-ben. Orvosi tanulmányai után, 1927-ben lépett be a jezsuita rendbe. 1932-ben a spanyol kormány elűzte a jezsuitákat; Arrupe Hollandiában, Belgiumban, majd az Egyesült Államokban folytatta tanulmányait; felszentelése után pedig rendje Japánba küldte misszióba. Húsz éven át Hirosimától nem messze egy kis japán falu orvosa is volt, nemcsak misszionáriusa.

Pearl Harbour 1941 decemberi bombázása után kémkedés gyanújával letartóztatták a japán hatóságok. Magánzárkában tartották fogva, teljes bizonytalanságban; de ami a leginkább megviselte, az Eucharisztia hiánya volt.

1941 karácsonyának éjjelén hallotta, hogy többen gyülekeznek cellája ajtaja előtt, az is felmerült benne, hogy kivégzésre viszik. Ehelyett egy karácsonyi ének vigasztaló dallama csendült fel – melyet ő maga tanított keresztény japán barátainak. „Nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Az én keresztényeim jöttek el, hogy engem vigasztaljanak, nem törődve a veszéllyel, hogy őket magukat is bebörtönzik” – írta visszaemlékezéseiben 33 napos fogságáról.

Hirosima külvárosába, Nagacukába költözött, és a japán misszió novíciusmestere volt. Nagacukában tartózkodott 1945. augusztus 6-án is, amikor az Egyesült Államok ledobta az atombombát, a rendház melletti dombról nézték döbbenten, hogy Hirosima városa lángoló tóvá változott. Százötven sebesültet tudtak befogadni a rendházba, szinte valamennyiüket meggyógyították, bár soha azelőtt nem láttak el ilyesfajta sérüléseket, és orvosi felszereltségük is csupán a legszükségesebbekre szorítkozott.

Az alsó sorban, középen ül az akkor frissen megválasztott Arrupe generális

1965-ben Japánban, a japán jezsuita rendtartomány elöljárójaként érte a hír, hogy a Jézus Társasága általános elöljárójává választották; 1983-ig töltötte be ezt a tisztséget. Az ő feladata volt vezetni a rendet a II. vatikáni zsinat utáni változások időszakában; középpontba állította a szegényekről, rászorulókról való gondoskodást. 1981-ben stroke-ot kapott, helyettest jelöltek ki a szerzetesrend élére, majd 1983-ban Pedro Arrupe lemondott tisztségéről. 1991 februárjában hunyt el.

Forrás: Ignatian Spirituality; Jezsuita.hu

Magyar Kurír
(vn)