Palánki Ferenc tartott előadást Nyíregyházán az egyházmegyei hitoktatói továbbképzésen

2016. február 29. hétfő 09:00

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi püspök először találkozott egyházmegyéje hitoktatóival február 27-én, Nyíregyházán az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézetben. A katekéták tavaszi továbbképzésén Palánki Ferenc azon képességekről szólt, melyek birtokában a hitoktatók hiteles tanítók lehetnek.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az irgalmas szeretet nem kötődik feltételekhez, nem kell kiérdemelni, mert van. Az Isten szeretetének minden megnyilvánulása az Ő jelenlétének megtapasztalása, belekapcsol a Szentháromság közösségébe. A szeretetbe nem fáradhatunk bele, még akkor sem, ha a gyermekek fegyelmezetlenek a hittanórán. A szeretet az egyetlen, amit nem kell megindokolni, ellentétben azzal, amikor nem szeretünk valakit. Ezekkel a gondolatokkal kezdte előadását Palánki Ferenc megyéspüspök a katekéták számára szervezett továbbképzésen.

Ezután a főpásztor az életszentségről beszélt. Kifejtette, a hivatás nem a papság, a hitoktatás, a családanyaság, hanem az életszentség. Ennek mélyebb értelme szerint nem az a szent, akinek nincs bűne, hanem az, aki a bűn nélküli Istenhez tartozik. A nagyböjt alkalom arra, hogy kiszakadva a hétköznapokból megtérjünk, megtisztuljunk, és újra Istenhez tartozzunk.

A tékozló fiú története a tékozló apa története is, aki a gyermekeire pazarolja a szeretetét. Az irgalmas atya állandóan figyelte, mikor érkezik haza a tékozló fia, és szeretettel fordult az idősebbik gyermekéhez is. Ez két befejezetlen történet, mert nem ismerjük a folytatását, mint ahogy a mi életünk későbbi döntéseit sem. A kérdés az, hogy megértjük, felfogjuk-e végre, hogy nem veszíthetjük el az istengyermekségünket, ami nem más, mint elfogadni Jézus meghívását a szenvedésre. A szenvedés tehát nem egy ítélet, hanem meghívás: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen” (Mk 8,34).

Semmit nem ad az, aki mindent oda nem ad — folytatta gondolatait a püspök. Isten szeretetére válaszolva odaadjuk az életünket arra az élethelyzetre, amiben vagyunk. A másik emberrel való találkozás, az áldozathozatal segít, hogy találkozzunk Jézussal. A szentmiseáldozat azért tökéletes áldozat, mert Istent ajánljuk fel Istennek. A szentmisében a pap ajánlja fel Krisztus áldozatát, életünk szentmiséjében pedig Krisztus áldoz fel bennünket. Jézussal nemcsak a szentmisében találkozhatunk, hanem Ő az életünk legapróbb helyzeteiben is jelen akar lenni. Sokszor nagy dolgokban jól tudunk dönteni, de mindennapi bosszúságok töltik be éltünket. Keressük mindenben Isten jelenlétét, és ebben nekünk, keresztényeknek kell példát mutatni. Rajtunk mérik le ugyanis Isten szeretetének misztériumát. Ha ezt nem érzik, nem látják mások, akkor nem fognak szentmisére és hittanra járni. A hittan ne egy legyen a sok szakkör közül, hanem az egyetlen, életünk számára a legfontosabb ismeretszerzés lehetősége legyen.

Ezután a főpásztor olyan képességekre irányította a figyelmet, amelyek birtokában a hitoktatók hiteles tanítók lehetnek. Hangsúlyozta, mindennek az alapja, hogy a kisebb döntéseinkben is legyünk hűségesek, váltsuk életre Isten szeretetét, és ezt megélve minden pillanatunk lehetőséggé válik, hogy összekössük azt a végtelennel.

Az idő nemcsak múlik, hanem telik is, töltsük meg az életünket, hogy teljes legyen! — figyelmeztetett a főpásztor. Jézus 33 évig élt, és az utolsó szava szerint az élete: „Beteljesedett.” Nem hosszú, de teljes életet élt, mert életének minden pillanatában az Atya akaratát teljesítette.

Palánki püspök elsőként a béketeremtés képességét említette, ami elengedhetetlen a pedagógiai munkában. Két gyermeket, két tanárt, két szülőt kibékíteni, a családban békét teremteni nagyon fontos. De először a mi szívünkben legyen béke, mert annak lesz kisugárzása. A feltámadás békességében minden a helyére került, minden teljessé lett. „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15, 13). Jézus békességét tovább kell adni, mert ő mindenkiért meghalt, mert az Ő szeretete feltétel nélküli.

Ezt akkor tudjuk továbbadni, ha belátjuk, hogy nem mindig nekünk van igazunk. Amikor számonkérik az életünket, azt fogják kérdezni, hányszor szerettünk, nem pedig azt, hogy hányszor volt igazunk.

A lelkesítés képességéhez szükséges, hogy mi is lelkesedjünk, emelkedettek legyünk, hogy fel tudjunk másokat emelni. Jézus nem lesüllyedt a farizeusok, a vámosok szintjére, hanem felemelte őket magához. Vonzóvá kell tenni a hitünket. Át kell élni annak nagyságát, hogy Isten ránk bízott embereket, hogy az életünkön keresztül megszentelje őket.

Az igazság kimondásának művészete abban segít, hogy úgy mondjuk ki, hogy az ne fájjon a másiknak — folytatta a főpásztor. Ez az irgalmas szeretet gyakorlására figyelmeztet. Jézus a tanítványai lábát mosta meg, nem pedig a fejüket. Úgy kell képviselni az irgalmas szeretetet, hogy aki szembekerül az igazsággal, szembekerüljön azzal is, hogy ki az igazság.

A meghallgatni tudás képessége a hallgatás, meghallgatás, elhallgatás képességére is figyelmeztet. Nagy művészet meghallgatni másokat. Gondoljunk csak bele: a másik baja nem azonnal a miénkre emlékeztet, amit azonnal el kell mondanunk? Így nem hallgatjuk meg a másikat.

Fontos, hogy a bonyolultat egyszerűnek lássuk. Szent Ferencnek mindenről az Isten jutott az eszébe, mindenben az Ő jelenlétét, szeretetét látta, Aki mindenütt láthatatlan, de mindenben látható.

Legyünk nyugvópontok mások számára! – hangsúlyozta a püspök, majd hozzátette: Jánosról, a legfiatalabb tanítványról gyakran így olvasunk: a „szeretett tanítvány”. Jézus valóban jobban szerette őt a többi tanítványánál? Ő mindenkit egyetlenként szeretett, de talán a fiatal tanítvány volt a legnyitottabb erre a szeretetre, ezért úgy érezte, hogy őt jobban szereti Jézus.

Legyünk mindannyian nyitottak Jézus szeretetére, hogy elmondhassuk, engem szeret a legjobban, így nyugvópont és menedék lehetünk mások számára. Sokan belénk kapaszkodnak, tőlünk várják a segítséget, mi pedig fölfelé, az Istenbe kapaszkodva nyújtsunk támaszt másoknak. A beleérzés képessége, az irgalmas szeretet átformálhatja a másik embert, ha adott helyzetben, adott kegyelmi megoldásokat keresünk. 

A gyermeki rácsodálkozás képességében pedig megtanuljuk megcsodálni az életet. „Két dolog tölti el lelkemet annál újabb és annál növekvőbb tisztelettel és csodálattal, minél többször és tartósabban foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem”– vallotta meg Immanuel Kant. Ha a szívembe tekintek, és látom a beleírt erkölcsi törvényt, rádöbbenek, hogy a végtelenre tágulhat a szívem. Mindez képessé tesz bennünket arra, hogy örömmel tudjunk tanúságot tenni az örök életről.


Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Hazai
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
ferenc-papa-torjuk-meg-es-osszuk-szet-eletunket-masokert
Ferenc pápa: Törjük meg és osszuk szét életünket másokért!

Rómában május 26-án, csütörtökön este mutatta be a Szentatya az úrnapi ünnepi szentmisét a lateráni bazilika előtti téren. (Magyarországon vasárnap fogjuk úrnapját ünnepelni.)

2016. május 26. csütörtök
osztie-zoltan-plebanos-belvaros-szentsegi-urnapi-kormeneterol
Osztie Zoltán plébános a Belváros szentségi úrnapi körmenetéről

Úrnapja Krisztus Szent Testének és Vérének ünnepe. Budapesten a Belvárosban május 29-én 9 órakor indul a négy stációból álló, a Belváros plébániáit érintő szentségi körmenet az Egyetemi templom elől. Osztie Zoltánt, a budapesti-belvárosi Nagyboldogasszony-főplébániatemplom plébánosát kérdeztük.

2016. május 26. csütörtök