Pápai kitüntetések (3)

Egyházi kitüntető címek a Pápai Házban

2010. február 20. szombat, 11:56

A pápa által adományozott kitüntető címek alapvetően két kategóriára bonthatók: egyháziakra, azaz klerikusoknak szólókra, illetve világiakra. Mára kitüntetés jellegüket elsősorban az egyházi címek őrizték meg, a még létező világi címek főként a pápa környezetében ellátott tényleges szolgálathoz kötődnek.

Történelmi kialakulásuk során mindegyiknél megfigyelhető, hogy eredetileg a pápai udvartartásban ellátott gyakorlati feladatok egy idő után kitüntetés jellegűvé (is) váltak. A pápai udvar ily módon mind összetettebbé, és persze színpompásabbá is vált, hiszen minden címhez, méltósághoz megkülönböztető viselet járt, illetve meghatározott hely a pápai palotában, a menetekben és a szertartások során. Ráadásul egy idő után bizonyos kitüntető címek adományozása nem szorítkozott a pápai udvarra vagy a Pápai Államra, hanem a világ más tájain élő, arra érdemes személyeket is (főleg egyháziakat) megtiszteltek velük a pápák. Az egyes megnevezések és kategóriák az évszázadok során számos módosuláson mentek keresztül: volt, amikor túlburjánzottak, máskor racionalizálták őket, igyekezve hozzáigazítani az aktuális körülményekhez és igényekhez.

A legutóbbi átfogó reformot e téren VI. Pál hajtotta végre 1968-ban (Pontificalis domus motu proprio, 1968. 03. 28.) azzal a szándékkal, hogy saját udvartartására – régi-új nevén a Pápai Házra – alkalmazza a II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum Concilium konstitúciójában a szertartásokkal kapcsolatban lefektetett „nemes egyszerűség” elvét (SC 34.). Egyúttal a jelen kor megváltozott körülményeihez igazította a pápát egyházfői, illetve államfői minőségében segítő hivatali apparátust, azaz a Pápai Kápolnát és a Pápai Családot. A reform számos ősi címet, méltóságot és hivatalt törölt el, továbbiak esetében pedig megváltoztatta a hagyományos megnevezéseket.

A hatályos szabályozás szerint a Szentszék jelenleg három egyházi kitüntető címet adományoz egyházmegyés papok számára szolgálataik és érdemeik elismeréseképpen: apostoli protonotárius (protonotarius apostolicus / protonotario apostolico), pápai prelátus (Praelatus honorarius Sanctitatis Suae / prelato d'onore di Sua Santità) és pápai káplán (Cappellanus Sanctitatis Suae / Cappellano di Sua Santità).

Mindhárom kategória tagjai az ún. kisebb prelátusok közé számítanak. A prelátusok a korábbi Kánonjogi Kódex meghatározása szerint (CIC1917, 110. kán.) azok az egyházi személyek, akik külső fórumon gyakorolt kormányzati joghatósággal rendelkeznek (ami a hatályos Egyházi Törvénykönyv szerint kormányzati hatalomnak felel meg), illetőleg azok, akiket ezzel a tiszteletbeli címmel felruháztak.

A szóban forgó kisebb prelátusok viseletét egy 1969-es szentszéki utasítás szabályozza (Ut sive sollicite utasítás, 1969. 03. 31.). Megszólításuk olaszul „monsignore”, vagy „monsignor” (rövidítve: Mons., Msgr., Mgr.), aminek nincsen szabatos magyar megfelelője (a francia eredetű kifejezés szó szerinti jelentése: uram). Egyébként az ún. nagyobb prelátusok, tehát püspökök, érsekek, pátriárkák megszólítása is „monsignore” (de nem a bíborosoké). Továbbra is megilleti a „monsignore” megszólítás az általános helynököket és a káptalani helynököket, akik Szent X. Piusz rendelkezése nyomán hivatali idejük alatt címzetes protonotáriusnak minősültek – annak ellenére, hogy e kategóriát VI. Pál eltörölte.

A kitüntető címek adományozását az illetékes megyéspüspöknek kell kérelmeznie a nunciusnál, aki a kérelmet és a jelölt életrajzát, saját véleményével ellátva felterjeszti a Pápai Államtitkárságra (illetve szükség szerint előbb a Keleti Egyházak Kongregációjához, vagy a Népek Evangelizációja Kongregációhoz). Az apostoli protonotárius cím előfeltétele a betöltött 55. életév és 20 év papi szolgálat; a pápai prelátusé a betöltött 45. életév és 15 év papi szolgálat; a pápai kápláné pedig a betöltött 35. életév és 5 év papi szolgálat. További feltétel, hogy a három kategóriába tartozók összlétszáma az egyházmegyében ne haladja meg a klérus 10%-át. E címek szerzeteseknek nem adományozhatók, az ő elismerésükre a Benemerenti-érdemérem (35. betöltött életév és 10 év szerzetesi fogadalom után), illetve a „Pro Ecclesia et Pontifice” érdemkereszt (45. betöltött életév és 15 év szerzetesi fogadalom után) szolgál.

A Pontificalis domus motu proprio még említi a pápai trónállók kategóriáját, ami azonban mára gyakorlatilag megszűntnek tekinthető, hiszen a Pápai Évkönyvben immár nem szerepel. A XIII. századra visszanyúló szokás értelmében a pápai szertartások során egyes arra érdemesített pátriárkák, érsekek, püspökök meghívást kaptak, hogy a pápa mellett foglaljanak helyet. A kitüntetettek a XVI. századtól alkottak külön testületet, tagjai rögtön a bíborosok után következtek a pápai szertartásokon, és a pátriárkák automatikusan tagjai lettek. Jelenleg viszont a pápai trónálló a Pápai Ház legmagasabb rangú világi méltóságát jelöli.

Apostoli Protonotárius

Az Apostoli Protonotáriusok („főjegyzők”) hét főből álló testülete a pápa és a Szentszék jegyzőinek funkcióját látja el. Tisztségük ősi, elnevezésük pedig a XIV. századra vezethető vissza. Mindenkori feladatuk a különböző hivatalos szentszéki és pápai jogi aktusok, illetve dokumentumok hitelesítése.  
A tényleges hivatalviselő, vagyis „részesedő” (de numero partecipantium) protonotáriusok mellett a XVI. századtól szokássá vált tiszteletbeliek kinevezése is, akiknek kategóriáit és kiváltságait Szent X. Piusz (Inter multiplices motu proprio, 1905. 02. 21.), illetve XI. Piusz (Ad incrementum decoris apostoli rendelkezés, 1934. 08. 15.) szabályozta. Ezek értelmében három osztályuk létezett: számfeletti (supranumerarius), ún. „egyenrangú” (ad instar partecipantium), illetve címzetes avagy tiszteletbeli (titularis, honorarius). A számfeletti és az „ad instar” cím lehetett életre szóló (ad vitam), avagy hivatalhoz kapcsolódó (durante munere), mint egyes kitüntetett székesegyházak kanonokjainak esetében.

VI. Pál reformjai óta az apostoli protonotáriusoknak két osztálya van: a hét tényleges protonotárius testülete (protonotarii de numero participantium) és a kitüntetésként adományozott számfeletti protonotáriusoké (protonotarii supranumerarii). A korábban kiváltságként adományozott székesegyházi kanonoki protonotáriusi címek immár helyi kitüntetésnek minősülnek (így például a Pápai Évkönyvben sem tüntetik fel viselőit). Az esztergomi főszékesegyházi káptalan tagjai a XIII. Leótól 1900-ban kapott kiváltság folytán a „protonotarii ad instar durante munere” kategóriába tartoztak.

A számfelettiek rendes viselete liturgikus alkalmakkor a lila reverenda karinggel (cotta), azon kívül pedig a körgallér nélküli, piros szegélyű fekete reverenda, rojtban végződő lila övvel, valamint – tetszés szerint – földig érő lila köpeny (ferraiolo). A tényleges protonotáriusok ezek mellett ujjatlan lila kabátot (mantelletta), valamint piros bojtos birétumot viselhetnek. A Pápai Család egyházi tagjai közé számítanak, és a számukra meghatározott rendben részt vehetnek a pápai szertartásokon.

(Tiszteletbeli) Pápai Prelátus

A pápai udvartartás elöljáróinak méltósága (latinul: Antistites urbani, olaszul: Prelati Domestici di S. Santità) az idők során fokozatosan tiszteletbeli címmé vált, amelyet jelenleg a pápa érdemes egyházi személyeknek adományoz. Néhány kiváltságos (itáliai) templom elöljárói pedig automatikusan megkapják. A pápai prelátusok (1968 óta teljes nevükön Õszentsége Tiszteletbeli Prelátusai) a Pápai Család egyházi tagjai közé számítanak, és a számukra meghatározott rendben részt vehetnek a pápai szertartásokon. Öltözékük megegyezik a számfeletti protonotáriusokéval (lila reverenda karinggel, illetve körgallér nélküli, piros szegélyű fekete reverenda, rojtban végződő lila övvel), kivéve a lila köpeny (ferraiolo) használatát.

Pápai Káplán

VI. Pál ezek többségét megszüntette, vagy átalakította. Így a világi kamarások a „Gentiluomini di Sua Santità” (magyarra nehezen lefordítható: úriember, nemes) megnevezést kapták, az egyházi kamarások közül pedig csak a számfeletti pápai titkos kamarások (Cubicularii Secreti supra numerum) maradtak fenn immár pápai káplán (teljes nevükön Õszentsége Káplánja) néven. Eredeti feladataik közé tartozott a pápai kihallgatásra érkezők fogadása az Apostoli Palotában, és részt vettek minden pápai szertartáson.

A mai pápai káplánok tehát nem az 1968 előtti titkos, illetve rendes pápai káplánok örökösei. Ez utóbbiak ugyanis a XII. századtól kezdődően a pápa magánkápolnájának liturgikus szolgálatát ellátó klerikusok voltak, akiket a pápa egyre több hivatali feladattal is megbízott. A megnevezést végül VI. Pál megszüntette, őket pedig besorolta a pápai szertartások során segédkező Pápai Kápolna Klerikusainak (Clerici Cappellae Pontificiae) újonnan felállított testületébe.

Ma a pápai káplánok a Pápai Család egyházi tagjai közé számítanak, és a számukra meghatározott rendben részt vehetnek a pápai szertartásokon. Öltözékük lila szegélyű fekete reverenda lila övvel, amit liturgikus alkalmakkor karinggel együtt hordhatnak.

Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír

Képek:
1. Tényleges apostoli protonotárius öltözéke – mantellettával
2. Számfeletti apostoli protonotárius öltözéke – ferraiolóval
3. Pápai prelátus öltözéke
4. Pápai káplán öltözéke

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kitekintő
Címkék: Vatikán
Vezető híreink – olvasta már?
tornya-erika-rscj-jezusnak-nagyon-sok-arca-lehet-es-ez-gyonyoru
Tornya Erika RSCJ: Jézusnak nagyon sok arca lehet, és ez gyönyörű!

Tornya Erika Sacré Coeur-nővér január 27-én tette le örökfogadalmát Rómában. Arról kérdeztük – Európa és a világ sokféle vidékén tapasztalatokat szerzett szerzetesként –, hogyan éli meg hivatását, mit jelent az Egyház egyetemessége.

19:59
erdo-peter-mindszenty-biboros-kereszteny-erenyekrol-hosiesen-tett-tanusagot
Erdő Péter: Mindszenty bíboros a keresztény erényekről hősiesen tett tanúságot

Február 13–15. között plenáris tanácskozást tartott az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció, melyen részt vett Erdő Péter bíboros, prímás is. A tanácskozás után, Budapesten kérdeztük a bíborost a találkozóról és a Mindszenty József boldoggá avatásának határkövét jelentő pápai döntésről.

17:25