Papp Miklós edzésterve nagyböjtre, III. rész: Olvass nap mint nap Jakab apostol leveléből!

2019. március 18., hétfő | 19:59

Papp Miklós görögkatolikus parókus rendhagyó edzésre hív a nagyböjtben. Takarítsuk ki fejünk „faliújságját”, és olvassunk el mindennap egy-egy fejezetet Jakab apostol leveléből – ajánlja a kihívás harmadik részében.

Olyan a fejünk, mint egy faliújság, amire mindenki cetliket tűz: tele van a gondolatvilágunk mások véleményeivel, szeretteink érzelmeivel, a politika hangulatkeltéseivel, a sok-sok megmondóember percnyi okosságával, túl poros igazságokkal, nehezen múló megbántásokkal, ráadásul a saját napirendünk, gondjaink, vágyaink pulzálásaival. Mindennap mennyi-mennyi cetli a fejünkben! A faliújságot olykor le kell takarítani.

A böjt tiszta lap: osztatlan odafordulás az élet forrásához. A rossz gondolatok visszaszorításával böjtölni biztosan jobban tetszene Krisztusnak, mint a hústilalom. A gondolatvilág és az életvilág nem két világ: fejben kezdjük felépíteni a jó életet, de az élet elrontása is a gondolatvilágban kezdődik. Elemi érdekünk művelni a gondolatvilág kertjét. Ehhez pótolhatatlan Isten gondolata. Alakítsuk ki a reggeli Szentírás-olvasás rituáléját! Ébredjünk a szokásosnál tizenöt perccel korábban. Vonuljunk a lakás egy csendes zugába. A harmadik-negyedik nap körül érezni fogjuk: valahogy szent az a szék, az a sarok, ahol mindennap készségesen Isten hangja elé ülünk. Kávét is főzhetünk hozzá. Jó Istennel kávézni. S ima után vegyük elő a saját Szentírásunkat, olvassuk el lassan a napi fejezetet.

Reggel jó olvasni a Bibliát, amikor még üres a fej faliújságja. Olyan ez, mint a világtörténelem legelső reggele: Isten szólt, és elindult a teremtés, a történelem. A reggeli bibliaolvasáskor Isten szava újra szól, s teremteni akar általunk. Ez a nap még nincs kész, most kezdjük Istennel szövetségben teremteni! Szól: „…legyen, és így legyen!” – s a szívünkben meghallott szó teremteni indul egész nap. Orvosként, anyaként, papként, pékként. A reggeli bibliaolvasás a megváltás szavának is meghallása: Isten újra szólt, s ez a legteljesebb szó maga Krisztus. A kenethozó asszonyokkal együtt korán reggel találkozunk a Feltámadottal, s visszük a megváltás örömét, erejét a napi kuszaságokba, szeretetlenségekbe, keresztekbe. Isten reggeli szava teremt és újjáteremt.

A Biblia olvasása találkozás Istennel. Nem egyszerűen igazságokat közöl, hanem a sorok olvasása beemel minket Isten jelenlétébe. A legfőbb üzenete nem valami, hanem önmaga. Mindannyian bizonytalan, kereső emberek vagyunk. Egy polgármester mondta nekem: „Minden ember a biztonságot keresi – a családi életében, a pénzügyeiben, a közrendben, az egészségében. Ám ezt csak Isten tudja igazán adni.” Az embernek nagyon mély vágya a teljes körű biztonság: nem szeretjük a bizonytalanságot, a kiszámíthatatlanságot, a szeszélyességet, a féligazságot, a hazugságot. Persze bevetjük a tudományokat, az emberi erőt: „Teremtsünk biztosságot!” De nem elég sem a saját, sem mások intelligenciája. Az abszolút biztosság Istennél van. Ő szólal meg a Szentírásban. Ott van a bizonyosság. Isten az origó. Mielőtt nekivágunk egy nap kihívásainak, munkájának, sebeinek, rohanásainak, esetleg bűneinek – jó mindenekelőtt a Szentírásban hallani Isten biztos hangját. Önerőből a gyertya sem tudja meggyújtani önmagát. Az emberi szellemben sem magától gyullad világosság, hanem kérjük Istent: „Áldott vagy te, Uram, taníts meg engem a te igazságaidra!” A Szentírás olvasásához az elmének és a szívnek el kell csöndesednie, hogy meghalljunk valami fentről való gondolatot. Titokzatos módon tudjuk: a bennünk kavargó sok-sok gondolat közül elkezd ragyogni egy mondat, egy vigasz, egy kritika, egy szó, egy sürgetés – s az nem a mi gondolatunk. Amikor Isten szól hozzánk, és csakis hozzánk, azok a szavai aranybetűkként izzanak az emlékezetünkben. Nos, ebből lehet élni.

Ahogy van egy átháríthatatlanság a saját életünk vezetésében, úgy van a Biblia olvasásában is. Nagyhétre készülve eszünkbe jut Krisztus: a nagy műhöz, a tanításokhoz, az apostolok kiválasztásához, majd a kereszt felvételéhez Ő is hosszan imádkozott, kereste az Atya hangját. A saját élethelyzetünkben nekünk is szükségünk van a föntről való igazságra, vigasztalásra, isteni inspirációra, holisztikus látószögre. Az tud jól élni, döntéseket hozni, keresztet vinni, aki hallgatózik az Atya felé. Teljesítmény előtt a hallgatózás. A nagyhét, a húsvét lehetőségének feltétele a Fiú készséges figyelme az Atyára. De hozzánk mikor szóljon, ha porosodik a Szentírásunk?

Ha Isten szól, akkor mindig ad küldetést. Ábrahámnak, Mózesnek, a prófétáknak, az apostoloknak, a Krisztus-követőknek. A Biblia legfontosabb üzenete, hogy Isten van, és szól. Ma is ezt teszi a sorok olvasása közben: megmutatja önmagát, és küldetést ad. Némelyikünknek a családi életre, másoknak munkára, esetleg kereszthordozásra, vezető beosztásra, szülésre, súlyos döntésekre, világi vagy papi szolgálatra. A Szentírás vigasztal, és nem hagy nyugton. Átölel, és küld. Simogat, és sürget. Mennyi életuntság, haszontalanságérzés, téblábolás előzhető meg, s mennyi teljesítménykényszernek lehet elvenni az élét!

A Szentírás olvasása egy nagy közösség tagjává is tesz. Találkozunk a könyvet író szent szerzővel, az őskeresztény közösséggel, akik papiruszon, viharok között is terjesztették a szent sorokat. Közösségbe kerülünk a sorokat körmölő középkori szerzetesekkel és sok-sok millió mostani keresztény testvérünkkel. Micsoda téren és időn átnyúló közösség tagja, aki a szent szövegeket a kezébe veszi, böngészi, értelmezi, hagyja, hogy élete lámpása legyen! Sokan járnak Szentírással a zsebükben dolgozni, előveszik a buszon; sok remete egyetlen könyve, sok teológus teszi fel az életét néhány sor kutatására. Az üldözött keresztények vigasza világszerte. A Gulágon fejből idézték egymásnak, majd toalettparírra írták le, mert ha a kínzásoktól már eltompult volna az agyuk, akkor is szükségük volt Isten szavára. Milliók nyertek életet a Szentírásból – tartozzunk közéjük! Az olvasó nagy Egyházhoz tartozunk, még ha a Bibliát a konyha kockás abroszán olvassuk is magányosan.

Szent Jakab apostolnak, az „Úr testvérének” levele nagyon közel van az evangéliumi Jézus szívéhez. Semmi merev tanítás, semmi hellén szimbolizmus: a szíveket egyszerűen elérő, nagy erejű szavak. Gyakran visszatérnek Jézus kedvenc szófordulatai, őszinte bölcselkedést olvashatunk, s az egészet átjárja valami kedves hangú szeretet. Egy nagyon szép élet lehetőségét vázolja fel minden bekezdésben, ám mindez a levegőben lógna, ha Krisztus nem támadt volna fel. A szép, erkölcsös, boldog élet alapja Jézus feltámadása. Óriási hálával tartozunk neki, hogy van lehetőségünk a szép életre!

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Nézőpont
hirdetés
Vezető híreink – olvasta már?
ferenc-papa-ha-nem-bocsatasz-meg-testvereidnek-isten-sem-bocsat-meg-neked
Ferenc pápa: Ha nem bocsátasz meg testvéreidnek, Isten sem bocsát meg neked!

A Szentatya április 24-én folytatta a Miatyánkról szóló katekézissorozatát. Ma is az Úr imájának arról a mondatáról elmélkedett, amelyben azt kérjük, hogy az Úr engedje el adósságainkat, vétkeinket, amint mi is elengedjük embertársainkét. Beszédének fordítását teljes terjedelmében közöljük.

2019. április 24., szerda
az-otodik-evangelium-egy-multfeltaro-evtized-szentfoldon-voros-gyozo-akademikus-professzorral
Az Ötödik Evangélium – Egy múltfeltáró évtized a Szentföldön Vörös Győző akadémikus professzorral

A kutatások lenyűgöző eredményeiről és a 20. századi „előkutatásokra” visszatekintő dokumentációkból már a harmadik reprezentatív akadémiai monográfiája jelent meg. Húsvét alkalmából az „Ötödik Evangélium” üzeneteiről kérdeztük Vörös Győzőt.

2019. április 24., szerda