Párbeszéd a liturgiáról: Ég és föld

2018. július 15. vasárnap, 12:00

Fehérváry Jákó OSB liturgikus jegyzetét olvashatják.

Francia románkori festő: A felséges Úr és a mennyei Jeruzsálem
(1080 körül)

Keresztény életünk egyik leginkább zavarba ejtő paradoxona, hogy Isten, akit szeretünk, akinek szolgálatába szegődünk, akit meg szeretnénk ismertetni a többi emberrel, láthatatlan. Az imádkozó ember ősi élménye, hogy annak, aki Isten világába be akar lépni, nem az egyértelműségek, a világos válaszok, az elvágólagos, jól körülírható tapasztalatok jutnak osztályrészül, hanem a lélek sötét éjszakája, tapogatózás, a vigasz és vigasztalanság órái: vagyis a kontroll kikerül kezeink közül, és bizalommal át próbáljuk adni magunkat az élő Istennek. „Érzék nem hat rejtekébe, itt csak élő hit lát jól” – énekeljük Aquinoi Szent Tamással. Hogyan kerülhetünk kapcsolatba, párbeszédbe azzal, akit nem látunk?

A liturgia jelei, szavai, gesztusai mind Istentől adott kapuk, amelyek az ő világára nyílnak. Érzékelhetően megjelenítik és meg is valósítják az ő cselekvését, erejét, üdvösségét. Támaszt jelentenek tapogatózásunkban.

Az egyház ősi hite, hogy a liturgiában – legyen az a zsolozsma imádkozása, a szentmise vagy a szentségek ünneplése – a keresztény közösség és a mennyei egyház együtt ünnepel, ahogyan a 137. zsoltár kifejezi: „Angyalaid színe előtt zengek zsoltárt néked.”

Szent Benedek, amikor tisztelettudó magatartást kér a zsolozsmában, erős, és kételkedéstől mentes hitet vár szerzeteseitől: „Hisszük, hogy Isten mindenütt jelen van, és hogy … de ez a hit a legerősebb és minden kételkedéstől mentes legyen akkor, amikor az istenszolgálaton veszünk részt.” (Regula 19. fejezet) Isten jelenléte az az egyértelműség, amely minden liturgiánk erejét, hitelét adja.

A mennyei és földi egyház párbeszédének legkiemelkedőbb pillanata a szentmisében a Sanctus (Szent vagy) éneklése. Megelevenedik Izajás látomása az egymásnak kiáltozó angyalokról: „és harsány hangon mondogatták egymásnak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!” (Iz 6,3). Isten színe előtt állunk, mennyeiek és földiek, szabad dicsőítéssel válaszolva fönséges és titokzatos jelenlétére.

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Nézőpont
Vezető híreink – olvasta már?
ferenc-papa-semmi-sem-olthatja-ki-isten-irantad-erzett-szenvedelyes-szeretetet
Ferenc pápa: Semmi sem olthatja ki Isten irántad érzett szenvedélyes szeretetét!

Február 20-án a Szentatya arról elmélkedett az általános kihallgatás keretében, hogy miért mondjuk a Miatyánkban Istenről azt, hogy „mennyekben vagy”, és hogy Isten apai-anyai szeretete messze felülmúlja a földi szülők szeretetét. Ferenc pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.

19:15
erdo-peter-az-eucharisztia-olyan-tema-ami-osszekot-es-nem-elvalaszt
Erdő Péter: Az Eucharisztia olyan téma, ami összeköt, és nem elválaszt

Erdő Péter bíboros, prímás február 19-én az M1 közszolgálati csatorna Ma este című műsorának vendége volt, ahol a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületeiről is beszélt.

14:40