Párbeszéd a liturgiáról: Ég és föld

2018. július 15. vasárnap 12:00

Fehérváry Jákó OSB liturgikus jegyzetét olvashatják.

Francia románkori festő: A felséges Úr és a mennyei Jeruzsálem
(1080 körül)

Keresztény életünk egyik leginkább zavarba ejtő paradoxona, hogy Isten, akit szeretünk, akinek szolgálatába szegődünk, akit meg szeretnénk ismertetni a többi emberrel, láthatatlan. Az imádkozó ember ősi élménye, hogy annak, aki Isten világába be akar lépni, nem az egyértelműségek, a világos válaszok, az elvágólagos, jól körülírható tapasztalatok jutnak osztályrészül, hanem a lélek sötét éjszakája, tapogatózás, a vigasz és vigasztalanság órái: vagyis a kontroll kikerül kezeink közül, és bizalommal át próbáljuk adni magunkat az élő Istennek. „Érzék nem hat rejtekébe, itt csak élő hit lát jól” – énekeljük Aquinoi Szent Tamással. Hogyan kerülhetünk kapcsolatba, párbeszédbe azzal, akit nem látunk?

A liturgia jelei, szavai, gesztusai mind Istentől adott kapuk, amelyek az ő világára nyílnak. Érzékelhetően megjelenítik és meg is valósítják az ő cselekvését, erejét, üdvösségét. Támaszt jelentenek tapogatózásunkban.

Az egyház ősi hite, hogy a liturgiában – legyen az a zsolozsma imádkozása, a szentmise vagy a szentségek ünneplése – a keresztény közösség és a mennyei egyház együtt ünnepel, ahogyan a 137. zsoltár kifejezi: „Angyalaid színe előtt zengek zsoltárt néked.”

Szent Benedek, amikor tisztelettudó magatartást kér a zsolozsmában, erős, és kételkedéstől mentes hitet vár szerzeteseitől: „Hisszük, hogy Isten mindenütt jelen van, és hogy … de ez a hit a legerősebb és minden kételkedéstől mentes legyen akkor, amikor az istenszolgálaton veszünk részt.” (Regula 19. fejezet) Isten jelenléte az az egyértelműség, amely minden liturgiánk erejét, hitelét adja.

A mennyei és földi egyház párbeszédének legkiemelkedőbb pillanata a szentmisében a Sanctus (Szent vagy) éneklése. Megelevenedik Izajás látomása az egymásnak kiáltozó angyalokról: „és harsány hangon mondogatták egymásnak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!” (Iz 6,3). Isten színe előtt állunk, mennyeiek és földiek, szabad dicsőítéssel válaszolva fönséges és titokzatos jelenlétére.

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Nézőpont
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
ferenc-papa-az-volt-az-elso-imank-amikor-szuletesunkkor-felsirtunk
Ferenc pápa: Az volt az első imánk, amikor születésünkkor felsírtunk!

December 12-én a Szentatya folytatta az Úr imájáról múlt héten megkezdett katekézissorozatát. Arra buzdított, hogy gyermeki merészséggel szólítsuk meg Istent, tekintsük őt apánknak, ne féljünk tőle, mert az imádkozás által már el is kezdődik gyógyulásunk és szabadításunk.

18:03
a-szenzacion-tul-ferenc-papa-szerzetessegrol-szolo-uj-konyvenek-nem-csak-homoszexualitas-temaja
A szenzáción túl: Ferenc pápa szerzetességről szóló új könyvének nem csak a homoszexualitás a témája

„A hivatás ereje – A megszentelt élet ma” címmel jelent meg december elején több világnyelven Ferenc pápa új interjúkötete, amelyet Fernando Prado, a klaretiánusok spanyol könyvkiadójának vezetője készített a Szentatyával. A kötet ismertetése után részleteket közlünk belőle, magyar fordításban.

2018. december 11. kedd