Patsch Ferenc jezsuita szerzetes tartott előadást a Párbeszéd Házában a világ és az egyház jövőjéről

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A római Pápai Gergely Egyetem teológiatanára azokról a folyamatokról beszélt – elsősorban Domencio de Masi, a római La Sapienza Egyetem szociológiaprofesszora belátásai alapján –, amelyek papként őt is foglalkoztatják. Előadásában a jezsuita teológus olyan felvetéseket osztott meg a hallgatósággal, amelyek mindannyiunk számára inspirálóak és gondolatébresztők lehetnek.

„Woody Allen szerint az emberiséget három dolog érdekli: honnan jövünk, hova megyünk, és mi lesz a vacsora. Ebben a – talán túl ambiciózus – előadásban az első kettő témához fűzök hozzá néhány gondolatot” – vezette be gondolatmenetét Patsch Ferenc. Ha egy idegen lény figyelte volna a Földet az évmilliók során, gyors átalakulást sokáig nem tapasztalhatott volna. Ez még a homo sapiens sapiens megjelenésével sem változott. Hétezer évvel ezelőtt azonban Mezopotámiában feltalálták a mezőgazdaságot. A kereskedelem felemelkedése, a pénz megjelenése felgyorsította a fejlődést – mutatott rá a jezsuita szerzetes.

Az ipar kialakulásával a mezőgazdaság korszakát – nagyrészt a felvilágosodás hatására – a 18. század közepétől új időszak váltja fel, melyet a városiasodás, a népességrobbanás jellemez. Miközben a technikai fejlődés elképesztő méreteket ölt, egyfajta orientációvesztést is tapasztalunk. Ennek hatásai a 21. századra erősödnek fel. Csak napjainkra jutottunk el oda, hogy ezt a folyamatot már képesek vagyunk meghatározni és körülírni – mutatott rá az előadó.

A posztindusztriális korszakot egyrészt a meghosszabbodott életidő jellemzi, a Föld lakóinak száma ugyanis néhány év múlva eléri a nyolcmilliárdot. Ez nemcsak azt jelenti, hogy ennyi éhes szájat kell etetni, hiszen ez a sok ember „nappal gondolkodni, éjjel pedig álmodni fog”. Az AIDS, a rák több fajtája valószínűleg gyógyítható lesz; a vak emberek látását megfelelő szerkezettel fogják pótolni; a nanotechnológia, a mesterséges intelligenciával kapcsolatos felfedezések pedig betörnek a hétköznapokba. A klónozás, a mesterséges megtermékenyítés is mindennapossá válhat. Az öregedő társadalom nem jelent feltétlen inaktivitást, várhatóan csak az utolsó két életév lesz kifejezetten betegséggel sújtott – fogalmazott Patsch Ferenc, majd hozzátette: a világgazdaság továbbra is növekedni fog, de a harmadik világ fejlődésének az ára a nyugati országok előnyének zsugorodása lesz. (Ahhoz, hogy a szegényebb országok olyan életszínvonalat érjenek el, mint a gazdagabbak, nyolc Föld bolygónyi erőforrásra lenne szükség.) A világgazdaság vezető hatalma minden valószínűség szerint Kína lesz. 

A munkavégzés is átalakul – hívta fel a figyelmet. A szakemberek szerint 2030-ra a jelenlegi munkahelyek 60 százaléka elvész, és nem is lehet majd pótolni. Az automatizálás, a robottechnológia fejlődése a munkanélküliség növekedését hozza magával. A dolgozó emberek 50 százaléka viszont kreatív tevékenységet fog folytatni. (Ma a dolgozóknak csak egyharmada végez értelmiségi munkát.) Ez nem feltétlenül jelent társadalmi feszültséget, mert megfelelő elosztás mellett a kevesebb napi munka is elegendő lehet arra, hogy megfelelő életszínvonalat teremtsünk.

Az egyenlőtlenségek fennmaradnak, sőt, nyilvánvalóbbá lesznek – nyomatékosította Patsch Ferenc. Václav Havel egyszer azzal a kijelentéssel zárt egy vitát – utalt az egykori cseh köztársasági elnök szavaira –, hogy bár a kommunizmus vesztett, de a kapitalizmus nem nyert, mert utóbbi mindazt, amit létrehoz, nem képes jól elosztani. Ezzel kapcsolatban az előadó arra hívta fel a figyelmet, hogy az ENSZ fejlődésről szóló jelentése szerint a nyomort képesek lennénk megszüntetni, ha a leggazdagabbak hajlandóak lennének lemondani vagyonuk egy részéről.

A jövőről szólva Patsch Ferenc felvázolta: a nemzeti kérdéseket háttérbe szoríthatja a bioszféra fontossága, a lokális önazonosságot pedig a nagyobb közösség előtérbe helyezése válthatja fel. A hatalomhoz azonban továbbra is csak kevesen férnek majd hozzá. Az egységesülés mellett ugyanakkor több hatalmi-gazdasági központja lesz a világnak.

A posztindusztriális korszak kezdetén a kevesek által létrehozott kultúra egyre inkább utat talált a tömegek felé, napjainkban pedig – például a YouTube segítségével – a sokak által létrehozott alkotások sok emberhez jutnak el – mutatott rá a jezsuita szerzetes. Hozzátette: a következő években a nemek közötti különbségek is elmosódnak (ezt az androgünia fogalmával jellemezte az előadó), egyre több női vezető tűnik majd fel. Ezzel együtt a hagyományos női erények is teret nyernek.

A posztindusztriális korban a teológia, a spiritualitás is megváltozik, a régi fogódzópontok eltűnnek. Az a szemlélet, mely nem képes erre megfelelő módon reagálni, nemcsak lemarad, de el is tűnhet – hívta fel a figyelmet Patsch Ferenc, hangsúlyozva, hogy a konzervatív–progresszív megkülönböztetés is mindinkább idejétmúlttá válik. Ferenc pápa – aki „az evangélium illatát” terjeszti – jól látja napjaink problémáit. Jól ismeri az emberi szenvedést, igyekszik a világegyház nyelvén beszélni, talán ezért sem értik a fejlett nyugaton – mutatott rá az előadó. A teológiatanár szerint az sem véletlen, hogy a világban úgy érzik, a szentatya szereti az embereket. Ferenc pápa azt is felismerte, hogy a posztindusztriális korban az egyéni hitelesség, a párbeszédkészség és a kétség jelenlétének az elfogadása egyre fontosabbá válik.

Fotó: Lambert Attila

Baranyai Béla/Magyar Kurír