Pedro Aguado: nem a rendnek, hanem a fiataloknak van szüksége a piarista szerzetesekre

Miért látogatott hazánkba?

Körbelátogatom az összes provinciát a földön, hogy képet kapjak a piarista novíciusok képzéséről. Ez egy nyolc hónapos körút. Itt, Magyarországon is találkozok a fiatal piarista jelöltekkel és a nevelőikkel. Négy napot vagyok csak itt, de ez a négy nap nagyon sűrű. Korábban is meglátogattam már a magyar rendtartományt, de most csak a piarista szerzetesjelöltek képzésére és a képzőkre koncentrálok. 

Hány piarista szerzetest számlál a rend?

Körülbelül 1900-at, összesen 35 országban szerte a világon. A különféle tartományok nagyon különböző helyzetben vannak. A régebbi alapítású tartományok helyzete stabil, és teljesen más állapotban vannak, mint a most születőben lévők, például Indiában. Vannak nehézségek és reménységek. Nem mondanám, hogy az egyik tartomány jobb, mint a másik, és az lenne a követendő példa, egyszerűen különbözőek. Minden piarista meglehetősen intenzíven él. 

Pedro Aguado Bilbaóban született 1957. június 26-án. A bilbaói piarista iskola diákja volt. 1975-ben tette le az egyszerű fogadalmát. Először tanári szakot végzett, majd Pamplonában teológiát tanult. Ünnepélyes fogadalomtételére 1979-ben került sor, pappá 1982-ben szentelték. Első papi éveit a pamplonai piarista iskolában töltötte, tanárként és a lelkipásztori teendők felelőseként dolgozott. 1985-ben kinevezték a bilbaói növendékház házfőnökévé és a növendékek magiszterévé, e feladatait tíz éven át látta el. Eközben egyetemi diplomát szerzett neveléstudományból, valamint tanárként és lelkipásztorként dolgozott a piarista iskolában. Az 1988-as provinciai káptalanon megválasztották lelkipásztorkodásért felelős provinciai asszisztensnek, az 1991-es káptalan pedig újraválasztotta erre a feladatkörre. 1995-ben kinevezték a baszkföldi rendtartomány provinciálisának, 1999-ben és 2003-ban pedig újraválasztották erre a tisztségre. Az Emmausz Rendtartomány létrehozása után őt választották meg az új rendtartomány provinciálisának 2007-ben. Piaristaként sok éven át ifjúságpasztorációval, lelkipásztori munkatársak képzésével és fiatalok lelkivezetésével foglalkozott. Sokat tett a Piarista Testvériségek felkarolásáért, a világiakkal közösen végzett küldetés előmozdításáért és a hivatásgondozásért. A Kegyes Iskolák Rendjének 46. egyetemes káptalana 2009. július 4-én választotta meg a rend általános elöljárójává Peralta de la Salban. 

Melyek a provinciák közti fő különbségek?

Vannak országok közti különbségek, nem ugyanaz a piaristák élete egy afrikai országban, mint egy európaiban. Ugyancsak különbségek adódhatnak a tartományok történelméből, mint említettem. Ugyancsak sokféle munkát végeznek a szerzetesek a különféle tartományokban: a hagyományos oktatástól a tanítás másféle formáiig számos feladatot ellátunk. Különleges gazdagság van a munkánkban. Az interkulturalitás is egy lehetőség. 

Van különbség a nyugati országok tartományai és a posztkommunista országok tartományai közt?

Persze, természetesen különbség van Olaszország és Spanyolország, valamint például Magyarország és Szlovákia közt. De azt hiszem, Európa sokat változott. Az új nemzedékek pedig nem ismerik ezeket a régi, megosztó politikai berendezkedéseket. A mai fiatalság közösségibb, kreatívabb. 

Elég diákja van a piarista iskoláknak?

Nagy örömmel jelenthetem, hogy igen. Persze tudnánk még többeket tanítani. Az egyháznak nagy lehetőség az evangélium terjesztésére az iskola, az egyházi oktatás. Ezt a pápa is hangsúlyozza az új evangelizáció kapcsán. 

A piaristákról az a kép él a köztudatban, hogy iskoláik elitiskolák.

Magyarországon is számos iskolánk van. Nem csak a közismertebb pesti és kecskeméti, hanem ott van a például szegedi, a mosonmagyaróvári, a váci valóban, néhány iskolánk, ahova kiemelkedő képességű diákok járnak, de általában a magyar átlaggal dolgozunk. Gödön pedig szakmunkásképzőt tartunk fenn. 

Említette, hogy sokféle feladatot ellátnak. Mivel foglalkoznak még a tanítás mellett?

Magyarországon a fő tevékenységünk a tanítás, rendes, hagyományos iskolákban. De a rend világszerte számos plébániát is tart fenn. És az oktatás területén is sokféle módon vagyunk jelen, foglalkozunk árvákkal, hátrányos helyzetű gyermekekkel is, és kollégiumokat is működtetünk. A fiatalok problémáira kell válaszolnunk, ami fontosabb, mint a formális oktatás. 

Milyen jövő áll a rend előtt?

Szerencsére ezt csak Isten tudja. Minél több embernek át kell adnunk a karizmánkat, meg kell hallgatnunk a fiatalokat, akiket vallásosan kell nevelnünk. 

Van elég novíciusuk?

Sosincs elég! Nem ismerek egy rendi vezetőt sem, aki azt mondaná valaha is, hogy elég novíciusa van a rendjének. Rengeteg munka van. De Jézus Krisztus mondata ma mélyen aktuális: az aratni való sok, de a munkás nagyon kevés. Sosincs elég novícius és szeminarista. Nagyon elégedett vagyok a novíciusainkkal, de többre lenne szükség. Nem a rendnek van rájuk szüksége, hanem a gyermekeknek és fiataloknak, itt Magyarországon is. 

Több, az egyházi iskolákra nézve hátrányos törvényt hoztak az előző években Spanyolországban, például a szexuális oktatásról és az egynemű iskolák támogatásának csökkentéséről. Most új, konzervatív kormány van Spanyolországban, ami változásokat ígért e téren. Miként tevékenykednek ilyen háttérrel?

Valóban az előző, szocialista kormányzat több ellentmondásos megítélésű törvényt hozott. Spanyolország nagyon megosztott, így arról is különféle vélemények vannak, hogy milyen értékek mentén kellene tanítani a gyermekeket. A baloldal megpróbálta indoktrinálni a saját elképzeléseit a diákokba.  Az oktatás területe hagyományosan a harc egyik fő területe. Mindenesetre a törvényeket tiszteletben tartva kell dolgoznunk, de el kell mondanunk, amit gondolunk.

Most van a piaristáknál a hivatás éve. 

Idén négyszáz éve, hogy az első szeminaristák beléptek a rendbe Olaszországban. Ezért ebben az évben az egész világ piarista iskolái küldetésükön elmélkednek. Ha bárki hívást kap Istentől, meg tudja élni azt – ez a célja az évnek. 

Szilvay Gergely/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!